Élet a Magnóliák Műhelyében

Régi álom volt ez a kurzus!
Kalandosan, de megismerkedtünk:Német Sándorral.

Lehetne itt most sok hangzatos dolgot írni,hiszen a borkultúránknak is forradalmi időszakát éljük.... Szinte mindennapos kifejezések: dekantáló, terroir, sommelier stb... Én is, mint sokan csak a fejemet kapkodom az idegen kifejezések hallatán, mert nem konyítok kicsit sem hozzá!
Ti mindig jó bort vásároltok? Vagy nálatok is több flaska bor:
a jó lesz majd főzéshez kategóriába került?
Sándor - mindamellett, hogy szakmája szerint a fél életét a vendéglátó iparban töltötte,egy BOR rajongó!Imádja, szereti - és nem kell ennél több! 

Nekünk ez az egyik legfontosabb dolog, ha találkozunk valakivel,akivel együtt fogunk a Műhelyben dolgozni. Van egy kis történetem, ami a szívemet melengette az elmúlt héten:
Sándorról a MAGNÓLIÁS felirat alatt fotó készítettünk. Erre az alkalomra ő egy üveg fantasztikus vörösborral és Riedel vörösboros pohárral érkezett. Én csak úgy nevetgéltem a poháron - mindaddig, amíg meg nem tudtam, hogy maga a POHÁR - választás is fontos része a bor fogyasztásnak. A bor zamata másképpen "bújik" elő. Ez egy gyorstalpaló volt nekem ... Hihetetlen az a sok apróság - melyekre figyelve, egész más ízeket érzünk, ha belekortyolunk - tudjátok - abba a kiválasztott borba.

Tudjátok, mi alapján válasszatok jó nedűt? És hol?Én a mai napig ráhagyatkozom a KERESKEDŐRE..
Még ha megkóstolom, akkor is! De ugye tudjuk - független kereskedő nincs - tisztelet a kivételnek...

Még egy vicces részlet: miért gondolom azt, hogy a Sándor által választott bor azért mert nekem ízlett- jó
is volt? Pont akkor Zumba óra volt. Mindenki megkóstolta óra előtt és a maradékot kérték a Csajok, hagyjam ott - mert óra után - még azért "dumcsiznának" ők és az isteni nedű... :) Pénteken az üres üveget leltem meg
a Műhelyben.. A további részletek az április 05.-én Borműhely: http://www.magnoliak.hu/hirek/342-bormhely-bor-es-vendeglatas-workshop-iresz-.html

Az ADVENT időszak vége felé közeledünk. Tettünk egy ígéretet nektek, hogy bemutatjuk a kedvenc cukrászdáinkat. Ezt nem tudtuk betartani. Miért? Mert egy kicsit elsodortak a Műhely teendői és az itthoni kötelezettségeink. Valahogy ez az Advent úgy szaladt el, mint az egész 2012-es év.
Nem tudom, hogy ez baj-e vagy sem?

Szerintem talán nem - bár a naptáram teli van nem megélt programokkal - amin jövőre változtatni fogok!

Persze nincsen itt az újév és a fogadalmak ideje sem, plusz én nem is hiszek a fogadalmakban - de szeretnék több érdekes dolgot megélni és ami számomra fontos - a Családomnak megmutatni!

Miért maradt el - és miért nem csináltam meg azt a sok mindent?

A kulcs a MŰHELY-ben keresendő. Szerintem olyan lett az Advent a Magnóliákban, amilyennek egy ilyen időszaknak lennie kell! Voltak érdekes programjaink - még lesz is néhány például a Bútorda.
http://magnoliak.hu/hirek/315-butordabarkacsolas-.html

Aminek pedig nem volt itt az ideje - azt hagytuk 2013-ra.

Alapvetően sok érdekes dolog vár ránk már januárban is - hiszen sokan adnak egy Magnóliás kurzust ajándékba. Ennek annyira örülünk, hogy nagyon! Jó érzés, hogy ott leszünk a Karácsonyfáitok alatt is!

Szoktunk Dórival beszélni arról, hogy milyen jó érzés a számunkra - amikor hallunk magunkról tőletek. Sok olyan beszélgetésbe kerülök mostanában idegen helyen ahol kiderül, hogy a Magnóliák Műhelyéhez van "némi" közöm. Ekkor jön a felkiáltás: Jaj igen, szoktalak látni benneteket itt meg ott... Ti vagytok az a hely ahol -ezt meg azt lehet készíteni? Na ez - na ez az amiért megéri csinálni, törni a fejünket azon, hogyan legyen még olyanabb, hogy MINDENKI - kivétel nélkül megtalálja azt, ami hiányzik az életéből! 

Úgyhogy bocsánat - lesz CUKIS bejegyzéshalmaz - folyamatosan - ahogy megyünk és eszünk vagy éppen iszunk - ebben profik vagyunk - és BEJEGYZÜNK! Ígérem...

Ma találkoztunk a tél CUDAR barátjával a JEGES Szél Apóval! Luca iskolája lépett ma fel a hivatalos óbudai vásáron! Akár hangulatos is lehetett volna - de annyira, de annyira hideg volt - hogy szinte az már elviselhetetlen...

Olyan furcsa, eszembe jutott gyerekorom karácsonyi bevásárlása. Akkoriban csak Centrum vagy Skála áruház volt és a Váci utca - a Vörösmarty téri Luxus áruházzal, Rákóczi út és Kossuth Lajos utca! Bizony-bizony ott vásároltunk! "Róttuk" az utcákat - de nem emlékszem soha ilyen hidegre, mint amit ma éreztem. Talán, mert gyerekkoromban - Anyukám mindig tudta úgy alakítani az ADVENT időszakot - hogy nagy-nagy várakozással legyünk december 24.-re! Amikor pedig néhány ajándékot közösen mentünk el beszerezni - azt nagyon, de nagyon szerettem! Imádtam a kirakatokat, a csillogást és a fényeket!

Bizony, talán az jutott az eszembe, hogy elpuhányosodtunk...:) Mi van ma? Futás valamelyik Plázába - ott egy helyen a melegben mindent megveszünk. Mégis egyre kevesebb idő jut Advent időszakában arra, hogy lelkileg is felkészüljünk az ünnepekre! Ezért vagyunk nagyon boldogok, hogy a Cake Pops workshopra készítésre - jönnek Anyukák a Leányaikkal közösen. Ez szerintem megint egy olyan program, amire a kis Csajszik ha felnőnek,- úgy mint én ma - vissza fognak emlékezni! Az illatokra, színekre és arra, hogy a semmiből valami lett és az "együtt" élményre!
Azt hiszem, hogy a mai kor emberei közül csak kevesen képesek 3 hétre "kizökkeni" a mindennapokból - de órák - az nem hiszem el, hogy nincsenek!  Mindenkinek vannak - akik szeretnének - egy kicsit harmóniába kerülni az ünnepekkel - és azt együtt a barátokkal, családdal a legjobb! Mint az ünnepek! Az is úgy jó, ha zajlik!!!

Még van egy kis idő - kívánom nektek, hogy HANGOLÓDJATOK is! Ne törekedjetek már a tökéletesre - hanem engedjetek meg magatoknak már most is egy kis szórakozást: alkotást, csevegést, meditálást. Nálunk a Műhelyben is megtehetitek ! Dolgozunk rajta közösen a Karácsony Manóval! www.magnoliak.hu

Ma végre bejutottunk Dórival a Műhely Kence- és Szappankészítő Műhelyébe. Igen, jól értitek - eddig csak arra volt lehetőség, hogy hallgassuk és szaglásszuk az isteni illatokat.

Eljött a nagy nap! Kaptunk egy receptkönyvet leírással és ezer gondoskodó tanácsot. Milyeneket?
Például: ha a fürdőgolyót használjuk és után a kád elszíneződik - "no para" ! Ami a bőrünknek jó, az a kádnak nem minden esetben!
Még ezer hasznos tanácsot arról, hogy hogyan lötyögtessünk és vegyítsünk el.
Mennyi olajat és milyet és hova.

Aztán a receptkönyvvel a kezünkben megkezdtük a kutyulást. Ki fürdőgolyót, ki fürdő sóval indított.
Én egyből a testápolóval kezdtem. Számomra egy dolog kiderült - ha beleásom magam a szakirodalomba - amit megkaptam Évától, átgondolom - akkor meglesz az az 5 csodaolaj , a méhviasz, mondjuk 5 jófajta illóolaj - 2-3 meleget tűrő kis "bigyóka", amiben a főzeteket el tudom készíteni. Tároláshoz mondjuk 5-6 üvegcse pl. a SVÉD l"lakber" áruházból - és indulhat a boszorkánykonyha - a kisszériás gyártás.

Őszintén megmondva eddig azért nem is merültem el benne, mert meg voltam róla győződve, hogy a "kezdőcsomag" egy hatalmas nagy befektetés. Ma nem csak azt láttam meg, hogy nagyon egyszerű egy-egy kozmetikum elkészítése, hanem azt is, hogy nem kell külön szekrénnyi "cuccot" felhalmozni ahhoz, hogy a BOSZORKÁNYKONYHA beindulhasson. 

Az pedig már a háztartás vezetés főzés szekciónál számomra beigazolódott - az a biztos, amit én főzök meg - és ebből én ritkán - csak időhiány miatt engedek az utóbbi időben!
Lehet, hogy így leszek a kozmetikumokkal is?

Ma nálunk a szülinapok napja volt.. Két szülinap egy napon!. Az egyik egy bowling centrumban - a másik pedig egy laser clubban. Ez utóbbi fiús szülinap volt - és nagy létszámban lettek a srácok meginvitálva. Fiúk és Lányok vegyesen a 10-es évjáratból...

Jó szülőként beosztottuk - a délutáni program volt az enyém. Várakoztam a kocsiban. Persze a könyvem otthon maradt - így volt időm újra a hobbimnak élni - és figyeltem a járókelőket, ja és dumcsiztunk egy jót a férjemmel. Ez is az egyik hobbim - ha van rá idő és kedv. :)

Kik jöttek - mindenféle gyerekek, kis felnőttek és felnőttek is. Azt hiszem ez a program nem korhoz kötött. Ez amolyan versenyzős, stratégiai gondolkodású emberek játék a lehet. Én magam még nem játszottam - talán a gondolkodásmódomból hiányzik mindkettő - ami kellene hozz? :) Meglehet... Szerintem nem baj, ha valakiben ez megvan - de talán az sem olyan nagy tragédia, ha nincsen meg. Én elvagyok nélküle.

Sokat tanakodunk rajta, hogy mi mit kínáljunk a Műhelyben - ami egyedi - és mégis érdekes lehet a gyerekek számára. A Műhely nem játszóház és nagyon fontosnak tartjuk, hogy egyedit kínáljunk így is! Tapogatózunk egy éve keressük az igazit....Egy biztos, manapság nem szívesen szerveznek a családok szülinapi bulit. Rumli, mi legyen a kicsikkel és egyéb okok miatt - ami jó és rossz is egy kicsit. Jó az a házibuli életérzés - de "hancúros" - az egyszer biztos! 
Van egy jó kis csapatunk a Műhelyben: Bözske és Máté - fiatal színészek, sok érdekes dologgal foglalkoznak. A Műhelyben színjátszást oktattak a tavalyi évben - és lassan ebben az évben is elkezdjük.
Ők moderálnak egy amolyan másfélórát, ami nagyon sok érdekes játékkal, kellékekkel teli - csapatjátékos, vetélkedős, viccelődős idő. Nagy hahoták, futások, beszélgetések, kiabálások. A Műhelyfotókat látva - nem csoda, ha ezt nem akarjátok kedves Szülők az otthonotokban!  Ez a program már néhányszor volt a műhelyben - elmondhatom, nagy sikerrel!  A vége egy zsákbamacska - emlékeztek még gyerekkorotokból erre kedves szülők? Minden Lurkónak.... Szem nem maradt szárazon - és a padló sem! De a Műhelyben ez nem baj - éjjel jönnek a jótündérek és ott minden a helyére kerül! 
Ez ugye megint egy olyan VERSENGŐSSTRATÉGIÁS szerű - csak újragondolva.. :)

Aztán nagy terveink vannak: kézműves vonalon és gasztro vonalon - de erről még később.
Ami biztos, hogy csuda sütiket lehet díszíteni mostanság - és lehet ez egy jó kis program - én azon tanakodtam, hogy akár még nekünk felnőtteknek is! Kézműves szülinap - fókuszban az alkotás - de erről is majd hírelek...

Jó a szülinap otthon, de idegenben még jobb mostanában! Kutatunk tovább!

Mindig fejtörést okoz számunkra, hogy merjünk-e a hosszú hétvégére programot szervezni merjünk-e?
Igen, mert egy-egy napot könnyebben adunk talán oda több napból magunkra...
Nem - mert a hétvége a családé! Örök dilemma a számunkra...
Aztán itt vannak a szabad napok - és nem áll üresen a Műhely. Bizony többen elszakadtok néhány órára otthonról - és nálunk töltitek a napot! Mi azon vagyunk, hogy hasznosan.. Most éppen a Kencekészítők és a Szappanfabrikálók dolgoznak, és közben néhány Lurkó Gyantár Berta Alkotóműhelyébe látogatott. Én nem vagyok a Műhelyben, de a híradásokból hallom - jó kis meleg hangulat uralkodik - és nagy a munka! Sok újdonság hat sok olyan résztvevőre, akik kipihenten érkeztek meg, - és tudásra szomjasan!
Aztán tegnap volt lehetőségem bepillantani egy pláza ünnepnapi délelőttjébe. Én várakoztam a Lányomra - és közben - egy darabig nézelődtem. Sajnos én nem vagyok az az igazi vásárlós alkat. Hamar elunom..
Aztán fogtam magam, lehuppantam egy kanapéra - és figyeltem az embereket. Na ezt imádom! Kikapcsol! /Tudom, fura./
Nem fogjátok elhinni, de számtalan vásárló karácsonyi csomagokkal lépdelt el előttem.. Rá kell, hogy döbbenjek - ők a tudatosak és megfontoltak - és jól teszik! Nincs kapkodás - nincs tömeg - miért ne lehetne megvenni azt novemberben, amit az ember decemberben venne meg?!
Őszintén én azért ezzel soha nem tudtam azonosulni. Szeretem a karácsonyi készülődést, imádom az unalomig hallgatott karácsonyi dalokat, nagyon is rá tudok csodálkozni a dekorációkra a mai napig. Na nem mondom, ezt nem elsősorban plázákban szeretem megélni! Hanem kint - a vásárokban. Forralt borral, teával - és akár tömegben is. Várom nagyon.
Azt is hozzá kell, hogy tegyem, hogy az elmúlt években egyre jobban szeretek ezeken a vásárokon ténferegni, ajándékba pedig élményeket adni! Szerintem nincs annál jobb, mint amikor kapsz egy jó színházjegyet, vagy éppen egy jó kis kurzust ajándékba. Én azt hiszem ezt a legnehezebb megvenni.! (?)
Ez nem egy pulóver, amit leemelsz a polcról, elrakod a blokkot, hogy ha nem tetszik, majd lehessen cserélni!
Hanem tanakodsz - mit is szeret a másik? Gasztro vonalat, utazni, színházba járni, kézműves foglalkozásokon részt venni? És mikor: hét közben - vagy hét végén? Szóval a téma nem egyszerű, de ha eltalálod - egy NAGY NAGY egyedi ajándékot tudsz adni!!!! Ami tőled CSAK NEKI - és sugallja - te figyelsz rá, ismered őt! 
Én ezt preferálom már egy ideje - és fogom is még sokáig! Ezt én családi ajándékként is szoktam adni - az még nagyobb durranás tud lenni - ha sikerül! Az egy nehezebb dolog - több ember közös élményét megvásárolni - de többször sikerült már! Huh..
De egy biztos - adventi vásár most sem lesz nélkülem - bármennyire "giccses" vagy elavult! :)

Sokat gondolkodtam, hogy írjak-e egy olyan dologról, amiről elvileg(ezt még lásd később) semmit nem tudok? Azért veszem viszont a bátorságot, hogy mégis írjak róla - mert most "közelről" látom, hogy milyen az, ha valaki a tudását átadta - és ezzel mérhetetlen örömet szerez másoknak.

Jó volt találkoznom egy lánnyal az utcán, aki a Műhelyből jött, kezében a kencés kis dobozaival. Repült a föld felett és nevetett - akkor is amikor nem látta, hogy én jövök szembe.
Aztán az is jó - és itt jön az elvileg magyarázata - amikor a Lucámmal átküzdjük magunkat egy hosszú hétvégi tanuláson - mert olyankor előre készülünk - és ő este megköszöni, hogy mennyit segítettem neki. Pottyan a könnyem most... :)

Aztán azt is jó hallani és látni, hogy Dóri több éven át tanított egy oviban angolt és franciát. Ez az ovi nevezetesen külföldön található. Az oviban sokféle "náció" kis gyerkőce járt - és a mai napig nem telik el úgy hónap, hogy valamelyik kis tanítvány anyukája ne küldene Dórinak képet - vagy ne írna valami szépet. Pedig Dóri már több mint egy éve itthon a Magnóliákat építi velem. Milyen kötődés kell ahhoz a tanárhoz és mennyire el kell, hogy ismerd az ő munkáját, hogy a világ másik végéből eszedbe jut és írsz. Akkor is ha éppen ezer a dolgod és sok a gondod.. De tudod, hogy mit adott a gyerekednek. Az az egyedi módszer, amit Dóri ott megtanított ezeknek a kicsi Embereknek és ahogyan - az ilyen erő!

Sokat beszélgetünk a nyelvtanulásról is. Én még az a korosztály vagyok - aki az orosz mellett jó esetben tanulhatott egy "nyugati" nyelvet. Korábban versenyszférában dolgoztam és láttam, mennyire hátrány, hogy nem minimum kettő, de akár három nyelven beszélek. 

Sokáig gondolkodtam magam is a lányomnál a kisgyerek korban elkezdett idegennyelvű oktatás helyességéről. De azért tanultunk az ovi mellett! És jól is tettük! Miért? Mert most, ha a leckét tanuljuk csodaszép kiejtéssel mondja a szavakat. (Nem mindig érti - de a kiejtése laza nem görcsös - és mondja.) Ez így lenne akkor is, ha a véletlen nem sodor el minket az angol órára akkoriban? Ja és kihagytunk 1. és 2. osztályban két évet - de ismerek Lucával egyidős kisfiút - aki viszont folyamatosan tanulta a nyelvet tanul. Megbántam! Ha vissza lehetne csinálni - nem engedném a kihagyást!

Én nem tudom, hogy pedagógiailag mi helyes és mi helytelen - én csak egy anyuka vagyok - és tudom már mi a fontos! Ők - a kicsik nagyon bírják - szivacsok és nyitottak! Ezt a képességüket nekünk szülőknek kutya kötelességünk "karban"-tartani! Csak, hogy később ne bánjuk meg!

http://magnoliak.hu/hirek/307-little-steps-tanulj-jatszva-angolul.html

Igen nehéz nekem ezekről a dolgokról írni. Én nagyon szerencsés vagyok - a Lányom egy csoda - attól a pillanattól, ahogy megszületett. Egészen töpörtyű korától önálló, határozott emberke. Teszi a dolgát szépen csöndben. Nagyon nem kellett beszélni neki semmiről - tudja ő magától milyen a család értékrendje, mit lehet és mit nem. Biztosan sokan mondjátok - hogy persze-persze... Én nem akarom, hogy higgyetek nekem - én csak azt szerettem volna alátámasztani, hogy én miért nem kerestem soha a gyerek szakkönyveket, előadásokat, lehetőségeket egy jó beszélgetésre gyereknevelésről.

De azt is tudom, hogy ez nem ilyen egyszerű. Még azért várom a kamaszkort nálunk is - hiszen ha mindenki azt kapja vissza, mint amilyen ő maga volt ... Na akkor - szerintem ott fog eljönni az a korszak, hogy habzsolni fogom a szakkönyveket.:)

Sok mindenkivel találkozunk, mióta a Műhelyt építjük és azért van sokféle gyerek és hozzá is sokfajta szülő, nagyszülő. Azt gondolom, hogy a mai világban nagyon nehéz nekünk anyukáknak. Nem megyek itt ebbe bele, mert túl hosszú lenne a blog - sajnos. Egy biztos - nem minden gyerek viseli könnyen a maga természetét, a családja időhiányát. Keletkeznek "kisülések" és nem biztos, hogy ezt mindig tudjuk kezelni.

Azt már tudjátok, hogy készülünk egy Kávéházi beszélgetésre Páli Patríciával, aki coach - és nagyon sok érdekes témát fogunk átbeszélni. Most jelent meg Patrícia újabb cikke a www.lifegarden.hu oldalon, amiből szeretnék nektek idézni - és kívánok pár nyugodt percet hozzá, hogy elolvassátok. Szerintem hasznos - a sok gyakorlati tanácsért. Sokszor tudjuk ezeket a dolgokat - de nem alkalmazzuk... Ez a cikk szerintem sokatokat erősíthet meg vagy adhat tippeket.

A kedvenc részem - hiszen magam is a megoldások embere vagyok:

"Keressük közösen a megoldást!
A hisztikre kirótt szankciók nem sokat segítenek, nem vezetnek tanulságok levonására a gyerek számára. Ne a büntetésen legyen a hangsúly, sokkal inkább a konstruktív probléma megoldási folyamatot helyezzük előtérbe, ahol a hiszti jövőbeni elkerülése kerül a középpontba. Gyerekünkkel közösen dolgozzunk ki olyan megoldásokat, amelyeket ő is elfogad, ezek a következő alkalmakkor hivatkozási alapot szolgáltatnak. Különös erővel bír, ha a kidolgozott megoldásokról kézzel fogható emlékeztetőt (rajzot, fotót) készítünk, ami egy adott szituációban előhívja a megállapodást.
Kitartást és sok sikert kívánok a nehéz, ámde hatalmas sikereket eredményező feladathoz!"

Forrás: http://www.lifegarden.hu/ismeretterjeszto/a-hiszti-kezelese/260/

Sokat szoktunk Dórival arról beszélgetni, hogy milyen irányba érdemes a Műhelyt fejleszteni. Általában elérkezünk a felnőtt vagy a gyerek programok kérdéshez. A szívünk a gyerek oldalra húz, de a realitás a felnőtt programok felé visz el bennünket. Nem mintha az nem egy izgalmas dolog lenne. De igazán, amit mi az elején nagyon szerettünk volna, hogy gyerekkínálat területén kitűnjünk a mostani - szerintünk kicsit egyhangú kínálatból.

Szerintünk a kínálatunk nagyon egyedire sikerült. Ha szoktátok nézni az oldalunkat, akkor ismeritek.

Ennek ellenére nem könnyen tudjuk a csoportjainkat feltölteni!? Persze erre biztosan sok magyarázat van - de mi látunk egy nagyon fontos problémát. Lehet, hogy a mi értékítéletünk nincs a helyén, de a Műhely életében erősen törekszünk arra, hogy minden foglalkozásunk magas színvonalú legyen és KIS CSOPORTOK - ban történjen. Lehet, hogy manapság ez nem is annyira fontos?

Ez miért szempont nekünk? Mert hisszük, hogy igazán egyéniségeket figyelembe véve lehet emberekkel foglalkozni.

Azt gondoljuk, hogy a gyerek foglakozások esetében ez még fontosabb! A gyerekek fejlődés szintje más és más. Az iskolákban általában nincsen arra idő, hogy egyes gyerekek egyéni igényei szerint történjen az oktatás. Aztán jönnek az iskolai szakkörök, foglalkozások - azért azt gondolom, hogy szülőként ti is látjátok, hogy az iskola szellemisége ott sem fog változni attól, hogy ezek a foglalkozások "fizetősek". Ez talán így van jól!
Aztán vannak a nagycsoportos különórák... Hát nem tudom - az biztosan jó? 10-20 gyerek számára hogyan tud elmélyült tudást átadni az oktató úgy, hogy fegyelmezni egy külön órán nem nagyon lehet úgy, mint az iskolában? Illetve a gyerek "fejlesztése" - hiszen külön foglalkozásra azért visszük a gyerkőcöt - biztos, hogy megfelelő hatásfokon történik, amikor 15 gyerekből az én gyerekem az egyik?
Amikor órát/tanfolyamot/kurzust választunk érdemes nekünk szülőknek megfogalmazni, hogy milyen céllal  visszük oda gyermekünket. Hiszen ha a gyerek nem fejlődik - vagy nem olyan mértékben - akkor az az idő és anyagiak, amit erre fordítottunk nem biztos, hogy jó "befektetés"!  

A Magnóliák Műhelye viszont nagyon is nagy hangsúlyt fektet arra, hogy ismerjük meg azokat a gyerekeket, akik hozzánk ellátogatnak. Váltsunk néhány szót - még mi szervezők is - egy kis tea mellett arról amit nálunk csinálnak. Ezek mindig izgalmas kis beszélgetések. Egyben biztosak vagyunk - nálunk a foglalkozásoknak megvan a "váza" és a gyerekek igényeit, tudásvágyát és fantáziáját megismerve fő szempont az egyéni fejlesztésen van! Hiszem, hogy ezt nem csak szeretnénk, hanem mint ahogy az elmúlt "csonka" évünk két sikeres kurzusa mutatta - meg is valósítottuk!

Persze gondolhatjátok azt is, hogy savanyú a szőlő. De nem! Hiszen a Műhely életének alakulása folytonos mozgásban van. Abba az irányba megyünk mindig ami értékrendünknek és a Műhelynek megfelelő: színvonalban, kínálatban stb. Csak rossz lenne, ha gyerekek mégsem lennének a Műhelyben... Hiányoznának nagyon!

Kicsit morfondíroznék tovább a fotóról. Ma még ezer dolog jutott az eszembe...Az egyik ilyen, hogy én még soha nem voltam profi fotózáson. Vasárnap - amikor a Műhelyben volt az első Családi Fotózás napja - Dóri kérte, hogy kellene rólunk közös fotó, hogy végre a honlapra felrakjuk. Ne csak nevek legyünk - hanem arcok is! :)
Már induláskor olyan fura dolog történt velem. A mindennapokban nem sminkelem magam - pedig kellene - de nem tudtam úgy elindulni, hogy valamit ne pingáljak magamra. Fura - ez én vagyok? Aztán mit vettem fel? Mondogattam magamban egész délelőtt - én csak lazán, ahogy szoktam farmer és valami póló, nem kell ebből nagyobb ügyet csinálni mint bármikor máskor. Nem húzom hosszúra a storyt - azért eltelt néhány perc a szekrény előtt.

A Műhelyben ismert arcok: Gábor, Dóri - és több kedves arc ismeretlen, de vidám család a kicsi babájukkal és Lili Dóri barátnője. Aztán jött a háttérre állás - és nem tudom mi történt: jó kis zene, rihi-röhi - de minden olyan természetesen zajlott. Nekem - aki eddig csak az amatőr fotókban hittem. Nem láttam még a képeket - és nem is tartott a fotózás sokáig - de kíváncsian várom az első raprid profi fotózásom eredményét.

Több család volt nálunk ezen a napon. Az első családról írnék. Konkrét elképzelésekkel érkeztek - de nagyon nyitottak voltak minden egyéb "formációra". Szépek voltak, természetesek - jó kis vasárnapi program kerekedett gyereknek - felnőttnek. Azt hiszem, hogy emléknek és ajándéknak sem utolsó az, amit kézhez fognak kapni!

Nem tudom, ha ránéznek 10-20 év múlva a képekre - akkor eszükbe fog jutni ez a nap, a Műhely, a Dorka /Beluga Beads/ által sütött isteni muffin? A Magnóliás Dóri, aki a werkek werkjét (lsd.alul) készítette? Vagy az Adonyi Gábor - aki csak úgy kattintgatott? Vagy a családi viták és nevetések fotózás közben? És a Magnóliák Műhelye, a Magnólia feeling?

Kell az emlékeket ennyire őrizni? Vagy inkább a hangulat megidézése segít sokszor - hiszen ami jó volt, azt jó visszaidézni - hátha ha nem is ugyanúgy, de megismétlődik az érzés. Nekem ilyen már volt ... Lesz is!

Mostanában van több olyan téma a műhelyben,(gyerek fotókurzus, családi fotózás) melynek a fókuszában a fotózás áll. Dóri régóta, én csak mostanában kacérkodom azzal, hogy mindent megörökítsek. Ennek kapcsán kicsit elkezdtem tanakodni, hogy vajon most miért és eddig miért nem? Az eddig nemnek talán csak a lustaság volt az oka. Az is igaz, hogy nem rendelkeztünk családilag megfelelő technikával - csak olyan kezdetlegessel. De manapság ez már nem annyira lényeges, hiszen az ilyen mindennapiember-dokumentáláshoz nem is biztos, hogy olyan profi felszerelés kell.
Mit is szeretnék, ha meglenne? Például egy jó kis családi közös falást. Ami most is volt! Finomabbnál finomabb kaja - és csak eszünk és dumálunk, megjegyzést teszünk, nevetünk. Ezt hogyan adjam vissza? A fotó visszaadja? Szerintem nem a kép maga, hanem ami eszembe jut róla. Lehet, hogy másnak nem fog semmit mondani. De kinek készítem a képeket? Magamnak? A családnak, akik ott voltak, vagy az ükunokámnak? Ebben döntést kell hoznom!

Aztán jó lenne a Műhely sok-sok pillanatát megörökíteni. Nem arra gondolok, amit ti is láttok az FB.-n vagy az oldalon! Hanem például hogyan készülünk fel egy-egy WS-ra: ahogy szaladgálunk varrógépekkel, vasalódeszkákkal vagy éppen létrákkal. Vagy amikor ötven csomaggal a kezünkbe jövünk be a Műhelyben és megállunk a pékségben. Lepakolunk-választunk-felpakolunk és aztán otthagyjuk amit vettünk - és újra lepakolunk... Vagy amikor vége a NIA-nak és öt percig csak ülünk a földön pihegünk és néha szólunk egyet-egyet, de alapvetően a pillanatot élvezzük. Én azt is imádom, amikor a szombati Alkotóműhely szünetében a gyerekek ropogtatnak.
Katartikus élmény volt számomra az első ISHTA jóga órám végén, amikor a rövid pihenés után felnéztem, kint sötét volt, bent égtek a gyertyák és a papír lámpák - és mindenki mosolygott. Nem beszéltünk, de azt hiszem, hogy elfáradtunk és csak jó maradt bennünk.
Aztán ez a gyerek fotó tanfolyam. Mi ütött belénk, hogy gyerekeket akarunk még megtanítani arra, hogyan lássanak fotósan? Nem azért, hogy mindenki fotós legyen, hanem azért, hogy fejezzék ki magukat a saját látásmódjukban. Szerintem ez a legfontosabb! Mi felnőttek ezt már elfelejtjük, meglátni a pillanat gyönyörűségét. Ők ezt még látják. Tanulják meg megőrizni a jó pillanatokat.

Számomra a fotózás CSAK gondolata is segít abban, hogy jobban észrevegyem a pozitívumokat a pillanatokban. Sokszor fejben már klikkelek is! De vigyázzatok, úgy néz ki, hogy szerzek egy jó kis gépet! Meneküljetek a sok fontos pillanatom elöl!

Nos. Kávéház.. Szülőknek. Coach... Na mi ez már megint a Műhelyben? Minek. Én jól ismerem a gyerekem!törődöm is vele eleget! Amúgy is coach a munkahelyemen, hogy minél többet teljesítsek a munkaadómnak. Minek nekem az otthoniakhoz /család/ egy tréner, aki megmondja nekem mit és miért nem csinálok jól!!!!

Szembesültünk már ezekkel a mondatokkal. Ez egy nagy tévedés. Nem a hibákról, hanem a tapasztalatokról kell beszélgetni. a Coach az - aki a beszélgetést "moderálja" és nem ő a nagy megmondó... Ez a kettő nem ugyanaz! Jó valaki, aki "független" hallgat - néha kérdez - és együtt ébresztjük a gondolatokat.

A gyerekekkel való együttélés, a családdá válás egy folyamat. Ráadásul egy folyton változó folyamat. Rövid állandóságból és sok-sok változásból és kompromisszumból áll. Milyen az emberi természet általában? Nem bírja a változásokat ! Nézzünk magunkba - mi bírjuk? Így nem csoda, ha keletkeznek feszültségek és kisülések otthon is. A legjobb családban is - ahogy ezt mondani szokták! Ezért találtuk számunkra nagyon is érdekesnek ezt a programot Patríciával. Mi már beszélgettünk egy kicsit - és nagyon szeretnénk ezt Veletek hosszabban folytatni. Jó lenne hallani a tapasztalatitokat - mit hogyan láttok ti...

MEGNYITJUK október 06.-án a Műhelyben a Szülők kávéházát. Gyere el - és dumcsizzun
együtt egy jót! Részletek a programról: http://magnoliak.hu/hirek/302-kavehazi-beszelgetesek-szuelknek-esvagy-leend-szuelknek-.html

Ajánlom figyelmetekbe Patrícia egyik a www.lifegarden.hu oldalon publikált cikkéből ezt a részletet gondolatébresztőnek:

"A leendő óvodások kicsi életének - különösen, ha otthon töltötték életük első három évét - legnagyobb fordulata közeledik, a közösségbe kerülés az első lépcsőfok az önállósodás terén. A jó lismert, biztonságot nyújtó családi környezetet egy olyan mesterséges közösség váltja fel, ahol az együttműködési rendszert szabályok és elvárások bástyázzák körül, s ahol a mindennapok ritmusa lényegesen eltér a korábban megszokottól.
 
Az ismeretlentől való szorongást számos módon oldhatjuk. Segítséget jelenthetnek a szerepjátékok (például babákkal, bábokkal, állatokkal, legóval stb.), de az óvodai életet bemutató könyvek is hasznosak lehetnek, hiszen ezek által bepillantást nyerhetnek a gyerekek az óvodai mindennapok rutinjába, a közösségi lét szabályaiba.
Fontos lépés, hogy bemutassuk gyerekünknek az óvoda épületét, járjuk be együtt az otthonunktól az óvodáig vezető utat és részletesen beszéljük át ezáltal a következő időszak napi forgatókönyvét, kezdve a reggeli ébredéstől, az óvodából való hazamenetelig.
Vonjuk be a kicsiket az óvodához szükséges eszközök beszerzésébe, engedjük, hogy maga válassza ki váltócipőjét, óvodás hátizsákját, torna ruháját."

A teljes cikket itt olvashatjátok: http://www.lifegarden.hu/ismeretterjeszto/a-tanevkezdes-izgalma/242/

A kávéházi beszélgetés másik pillére egy könyv. Miért is pont ez a könyv? Mert meghódította a szülői szíveket világszerte. Nekem egy gyerekorvos barátném ajánlotta. Miért tetszett? Mert gyakorlatias - és mindenben tudunk fejlődni - éppen a szülői feladatok ellátásába miért ne kaphatnánk új gondolatokat? Nem lehetünk annyira magabiztosak, hogy minden úgy van jól, ahogy van! Legyünk nyitottak az új dolgokra - ezen a területen is! Ajánlom nektek a könyvet az alábbi sorokkal a www.lifegarden.hu könyvajánlója alapján:

"Csodálatos szülő voltam, mielőtt gyermekeim születettek volna" kezdi könyvét az írópáros. Nem éreztük ezt gyakorló szülőként oly sokszor? Elméletben mindig sokkal könnyebben mennek a dolgok, de amikor saját családunkban kell szembenézni a durcás gyerekkel, a hisztivel, a kiabálásokkal, sértődésekkel, akkor megfogadjuk: Holnaptól másképp lesz! Azután kezdődik elölről, mert nem tudjuk hogyan."

Részletek a programról: http://magnoliak.hu/hirek/302-kavehazi-beszelgetesek-szuelknek-esvagy-leend-szuelknek-.html

Magam is sokáig hadakoztam az ellen, hogy otthon készítsek bármiféle kozmetikumot. Napi 8-10-12 óra munka mellet, családdal nem tudtam elképzelni, hogy mikor csapjak bele?

Aztán a Húgom - aki egy nagyon nyitott érdeklődő személyiség - egyszer elcipelt magával egy workshopra. Ott találkoztam egy számomra nagyon érdekes emberrel -egy újságíróból lett kozmetikus hölggyel. Azzal kezdte, hogy a szépséghez nem bonyolult és drága kozmetikumokra van szükség. Beszélt a kozmetika "lelki" hátteréről, életmódról. Őszinte leszek - én ebben a témában nagyon kevés embertől fogadok el bármit. Ő hiteles volt nekem. Közel a 60 évhez olyan volt a bőre, hogy negyven évesen magam is megirigyeltem. Ja, és stresszesen élt ő is korábban - de ebből kihozott egy olyan harmóniát amit bárki megirigyelne! Szerényen és célszerűen él! Ő indított el engem egy úton, hogyan bánjak úgy az időmmel, hogy a számomra fontos dolgokra is jusson belőle. (Nem mindig sikerül, de törekszem rá!)Ott készítettem először arcpakolást, fürdősót - teljesen egyszerű, mindennap használatos alapanyagokból.

Részletek a Műhely természetes kozmetikum kurzusairól:
http://magnoliak.hu/hirek/308-kencekeszit-mhely.html
http://magnoliak.hu/hirek/291-szappankeszit-mhely-termeszetes-alapanyagokkal.html

Aztán jött a Műhely - és év elején hívtunk meg egy lányt. Nagyon érdekes előadást tartott  - és a résztvevők készítettek is sok mindent. Egy időben - ahogy ez nálunk lenni szokott - több foglalkozás volt - emiatt én nem vettem részt a foglalkozáson. De van nekem a Húgom, aki készített nekem. Ebben volt egy olyan fürdősó, amit magam azóta is elkészítek hétről hétre: Só, tiszta növényi olaj, egy bőrtípusnak megfelelő néhány csepp illóolaj, kakaóvaj vagy sheavaj. Elkészítési idő: 3 perc. Ezt használom azóta - és isteni!  Ekkor lendületet is kaptam és azt hittem, majd készítek krémeket. Aztán ellátogattam néhány oldalra - de "megdermedtem" - volt, hogy nem is értettem. Aztán jött a lelki szemem. Elképzeltem, hogyan mosogatom el az eszközöket, hogyan fog a konyhám kinézni? Ez a fránya praktikum. Ott állok a 120 fokos nemtudommilyen emulgációval :) (nem tudom van-e ilyen) és a gyerekem a kutyámmal átrobog a konyhán - jöttek is a rémek a szemem előtt - kutya fején a 120 fokos... . Hát én bizony nem !
Akkor hogyan lesz csodaszép bőröm?
Rájöttem - úgy hogy bizony el fogok menni egy olyan helyre ahol ezt készítik - és ha tehetem ott kihasználom, hogy egy erre termett infrastruktúrában, egy ehhez nagyon értő szakembertől megtanulom és elkészítem. Az emberek miért járnak főzőiskolákba - ha a receptekben minden le van írva, konyhája pedig mindenkinek van? Azért, hogy profi körülmények között profiktól lássák meg a titkot! Mert azt egy recept sem írja le!!! Hiába keressük! Az aki tanítja a tudása és a sok-sok tapasztalata által tudja azt, amit megmutat nekünk. Úgyhogy én nagyon várom az október elején - Évát - aki végzettségét tekintve is ért a krémekhez, szappanokhoz, kozmetikumok elkészítéséhez!

Ott megtanulom - és ha a TITOK megnyílik előttem - otthon Kutyával és Gyerekkel megnyitom a Banya - konyhámat!
Részletek a Műhely természetes kozmetikum kurzusairól:
http://magnoliak.hu/hirek/308-kencekeszit-mhely.html
http://magnoliak.hu/hirek/291-szappankeszit-mhely-termeszetes-alapanyagokkal.html

Nagyvázsonyban jártunk. Mi jut erről eszetekbe? Nekem most már a Postamúzeum. Miért? Ehhez kell egy kis olyan általam buherált "utikönyves" leírás. A Múzeum egy régi parasztházban kapott helyett a vár tőszomszédságában. Érkezésünkkor 45,5 fok volt - így nem meglepő, hogy a hűs, árnyékos padokon megpihentünk. Ez a kiváló hely, éppen a múzeum bejárata mellett volt. Megláttam a feliratot - és egyből tudtam - ide most bekukkantunk..

A kiállítás 3 teremben foglal helyet + még van egy kocsiszín a postakocsiknak. Egyik teremben a posta története van, a másik teremben a telefon története és a harmadik, fogadó szobában a telex kapott helyet és némi kezdetleges mobil technológiai kiállítás.

A telefon történetét bemutató szobában játszottunk telefonos kisasszonyt - működő központok vannak kiállítva. Nagyon vicces volt, a Múzeumban dolgozó hölgy elmesélte, hogy akkoriban  - és ez a '60-as évekig volt - bizony egy-egy távolsági hívásra Nagyvázsony-Budapest viszonylaton - bizony fél napokat is kellett várni. Azon morfondíroztam, hogy a mai világban, amikor még az is számít, milyen gyorsan reagálunk egy-egy hívásra, e-mailra - akkor ez hogy is volt közel 50 évvel ezelőtti időkig?

Aztán jött a MOBIL része a kiállításnak. A táska nagyságú mobiltelefontól - bemutatja napjainkig a készülékek fejlődését. Nagyon vicces, ez az a "történelem" amit már mi is végigéltünk.

Mindeközben ahogyan játszottunk a telexgéppel - amin én még bizony az első munkahelyemen dolgoztam - azon tanakodtam, milyen fura világban élünk. A technológia az elmúlt 100 évben többet fejlődött, mint előtte több ezer éven át nem! Most aztán már nincsen indok arra, hogy ne beszélgessünk egymással. Mégis minden kutatás arra mutat rá, hogy a verbális kommunikáció jelentősége erősen csökken. Ez nagyon furcsa ... Vagy csak nekem? Valahol azt érzem, hogy minél több lehetőségünk van valamit csinálni - lásd pl. mozgás, beszélgetés - annál kevésbé tesszük! Régen vártunk akár egy napot is a postán ücsörögve, hogy szeretteinkkel beszéljünk. És ma? Tárcsázunk és ha nem veszi fel AZONNAL akit hívtunk - kiakadunk és nemegyszer szóvá tesszük... És vajon megkérdezzük tőle, amikor elértük, hogy hogy van? De miért nem, mert bármikor beszélhetünk vele?

Most, hogy nyaralunk, sokat szemlélődöm. Sokszor csak aprócska dolgokat is elbámulgatok - persze csak addig, ameddig családom valamelyik tagja meg nem jelenik - és a maga cserfességével kér valamit vagy csak mesél ... Vagy éppen tőlem várja, hogy meséljek.

Ültem a kertben és egy magas fán egy harkály kopácsolt. Csodaszép volt. Fekete és piros. Haladt felfelé a fán és csak kopácsolt. Aztán átrepült egy másik ágra - és azt is végigkopogtatta. Jó nagy fa volt - így viszonylag sokáig nézhettem.

Számtalanszor láttam mostanában a Duna parton futás közben mókusokat futkározni a Római parti fákon. Nagyon helyesek - fel és alá rohangálnak - néha megállnak, körbekémlelnek és futnak tovább.

Azon gondolkodtam, hogy szoktak-e az állatok szabadságra menni? És ha igen, akkor ezt hogyan teszik meg? Elhagyják megszokott környezetüket? Mást csinálnak - mint mindig?

Nem vagyok egy nagy biológus - de nem mennek szabadsága. A megszokott környezetüket egyes fajok változtatják, ki folyamatosan, kis szezonálisan. :) 

Miért is kezdtem bele ebbe a kis monológba. A bambulás vitt el eddig és az, hogy nekünk embereknek miért van mégis szükségünk arra, hogy néha mást csináljunk? És ha eljön ennek az úgynevezett "kikapcsolódásnak" az ideje - utána miért látunk mindent más színben? Miért nem tudjuk ezt az érzetet megtartani?

Szerintem ott lehet a hiba, ha ott akarsz maradni, ahol kikapcsolódtál. Én nagyon várom az őszt - nagyon izgalmas lesz látni, hogy mait mi értéknek gondolunk - az nektek is az lesz-e?

Nagyon szeretünk különös dolgokat megismerni. Imádom az ismeretlen helyeket is felfedezni. A kedvenc foglalatosságom, ha elutazunk valahova - ott reggel felvenni a futócipőt és környéket úgy feltérképezni futás közben. Meggyőződésem, ahhoz, hogy kellő alapossággal megismerjünk egy helyet, egy embert, egy bármit - ahhoz közelség és idő kell és persze kellő nyitottság.

Persze azon is el lehet gondolkodni, hogy az ember miért éppen mindig az újat keresi? Miért nem elégszik meg a jól bevált dolgokkal maga körül. Biztosan vannak, akik az állandóság mentén élik az életüket, de mi nem.

Néha gondolkodom rajta közösen Dórival, itt a Műhelyben ezzel a mentalitással nem a nehezebb utat választjuk? Meggyőződésem, hogy annak tűnik, de sokkal izgalmasabb.

Elmesélek egy történetet: első NIA óra volt a Műhelyünkben. Nagyon vártam, mert volt már egy NIA-élményem, ami nem volt egyértelműen pozitív. De Saci megmutatta számomra egy új arcát ennek a mozgásformának. A tánc amúgy is kezd vonzó lenni számomra - de erről majd egy másik bejegyzésben. Az óráról PRÍMA érzetekkel jöttem ki.
Egyből elkezdtek cikázni a gondolataim. Ki az, aki ugyanilyen boldogan és megelégedetten jönne ki az óráról és nyitott kipróbálni valami egészen mást, mint amit más helyeken megszokott? Eszembe is jutottak néhányan, írtam a NIA-ról néhány embernek. Néhányan jönnek azóta is hétről -hétre. Aztán volt olyan történetem is - amikor valakit lebeszéltem róla. Na ez persze lehet, hogy badarság, mert soha nem lehet tudni kiből mit hoz ki egy új élmény. Közülük is volt már olyan vendégünk, aki eljött - és maradt - pedig nem gondoltam...
Jó, hogy sokan  nyitottak vagyunk az újra - mi pedig megkeressük a társainkat!

Úgyhogy maradunk a magunk által kialakított kaptafánál! Belevágunk még sok-sok ismeretlenben a közeljövőben. Ahogy egyre többen vagytok körülöttünk - nagyon hisszük, hogy mindenki számára találunk és kínálunk majd valami különlegeset. Már tudjuk, hogy sokan igényeljük azt, hogy legyen egy hely, ahol figyelnek ránk! Remélem, a Magnóliák Műhelye lesz ez a hely a számotokra!

Amire most nagyon készülünk: próbaóra Port de bras és ISHTA jóga, egy nyílt hét a mozgásóránkra és nyílt nap sok új program bemutatására gyerekeknek /ez utóbbi kettő, még nincs fent a honlapon, de írunk úgyis még róla!/. Reméljük, hogy sokan lesztek majd nyitottak az új dolgainkra.

Tudjátok, hogy Duna őrült vagyok! Imádom szeretem - koszos, piszkos - sokaknak félelmetes - de bizony mi fürdünk és sportolunk is benne. Most csodás - a víz alacsony és kijönnek a homokdűnék. Nincs annál jobb, mint bármilyen vízi eszközzel - kivéve gumimatrac - vízre szállsz és megkeresed a saját kis öblödet. Letáborozol, piknikezel - vagy csak sütkéreztek... Most ilyen napok várnak rám - Dóri pedig kiugrik egy kis tenger-nézésre pár napra - haverok+fanta+buli.... Szerintem ő is kikapcsol - úgy ahogy kell!

Aztán a másik nagy kikapcs nekem ha a családommal vagyok. Mióta a Műhely van - azért sokkal többet vagyunk együtt - de jó azért együtt lógni. Persze az az igazi, ha még a kutyánk is jön velünk Bundás. És itt a Dunán velünk van! Arany élete van - nincs kerítés, önállóan jár le fürdeni és kergeti az összes macskát -akik a környéken fellelhetőek.
Itt nem baj, ha szabadon lófrál.

Most esett meg velünk, hogy én itt ülök és írok. Egyszer csak hatalmas ugatás a partról - lemegyek - az én kutyám és egy fehér cica acsarkodtak egymással szemben. A cica volt a keményebb - a gazdája monda, hogy ő bizony az én kutyámért aggódott. Én is, de nem tudom lebeszélni a cicaellenességről... Ezt a jelenetet 20 ember követte a parton. Lehet, hogy fogadásokat is kötöttek - ki fog nyerni?

Fura egy életmód ám ez a Műhelyesdi. Nyaralunk és kikapcsolódunk - de ezer dolog kavarog akkor is bennünk. Rengeteg új impulzus ér bennünket nap mint nap Ebből nem lehet csak úgy kimaradni - még a homok-dűnéken sem! De ez nem baj. Ez nem túlpörgés - hiszen abban már volt részem, felismerem - hanem valami folyamatos alkotásvágy. Jó most visszagondolni arra, hogy egy évvel ezelőtt ilyenkor még csak beszélgettünk valamiről - amit mostanra már töltögetünk élettel. Hála nektek és azoknak akik ebben velünk tartanak...

www.magnoliak.hu

Zsuzsi - a SuziArtBag alkotója egy nagy kincs műhelyünknek. A workshop előtt megérkezik - leül, a gépeket "puccba" vágja. Vagy már megérkeztek az alkotni vágyó vendégeink - vagy szállingóznak. Előkerülnek az anyagok, minta - amit Zsuzsi már előre otthon elkészített - olyan ArtBag-esen. Aztán a precíz leírás vagy a pénztárcánál a szabásminta. Nem tudományosan - hanem még én is megértettem - pedig elhihetitek - ilyet közelről még soha, de soha nem láttam... Hazudta! Anyukám régen a Burdát - csak úgy nézegetésre meg-megvette. Na abban középen láttam mindig egy köteg barna papíron rajzokat -gyorsan ellapoztam onnan, mert egy kicsit "ijesztő" volt a számomra! :)

Az előkészületek megvannak és ekkor csapdába kerültem. Zsuzsi a vendégek előtt szépen halkan, és finoman, de némi határozottsággal a hangjában megkérdezte: " Akkor te is maradsz? " Mit lehet erre mondani? "ÖÖÖÖ sok a munkám" vagy" jaj maradnék nagyon, arra is készültem, de sajnos nincsen több varrógép"... IGENT mondtam... Már csak azért is,mert megláttam, egy MUFFIN-os rózsaszín anyagot és gondoltam, a lányom, aki éppen nyaralt, hogy örülne egy csoda-pénztárcának, amin az általa imádott MUFFINOK vannak. Mindent a gyerekért!

Nem untatlak benneteket a részletekkel! Nem volt számomra egyszerű a helyzet, nincs gyakorlatom a varrásban, közben egy fél órára el kellett szaladnom, meg azért a Műhelyben mégiscsak valamiféle háziasszony vagyok.... De született valami - még ha nem is teljesen önállóan - de MEGCSINÁLTAM. A Luca örült nagyon - azóta hordozza mindenhova! MEGÉRTE!!!!

Ami viszont igazi nagy siker volt a számomra: a résztvevők elkészítettek egy-egy tárcát és nagyjából mindenki még magával vitt egy adag anyagot - egy másik tárcának!
És alkotás közben beszéltünk az anyagokról, az álmokról:ki mi mindent csinálna, ha a nap 48 óra lenne; kézműves vásárokról és sok mindenről. Elfogyott a limonádé és hiszem, aki eljött jó érzéssel és egy csodás pénztárcával térhetett haza!

Képek forrása: http://www.suziartbag.hu/ és www.facebook.com/magnoliakmuhelye

Húgom barátnője Orsi költözik. Nagyból kicsibe... Mi legyen a sok holmival, amit maximum bedobozolva vihetne tovább magával. Annak meg mi értelme? Így kitalálta, megszabadul tőlük. Sok - sok mindent Anya - otthonnak, Öregek otthonának ajánlott fel. Azonban marad sok értékes és szép tárgya - ami vevőért kiáltott! 

Népi megfigyeléseimet a látogatókról megosztom veletek:
Gyakorlatilag kevés volt azon látogatók száma, akik üres kézzel távoztak. Ha mást nem: egy üveg Grappa díszüvegben - a tulajdonos 15 évvel ezelőtti olaszországi útjáról. A Grappa ára 200 forint volt... A vevő ajándékba vette. :)

Aztán a gyakorlott garázsvásár látogató /gyGV/ volt! Én azt hiszem ez egyfajta hétvégi program az ő számukra. Ráadásul meg lehet ismerni rajta keresztül kis országunkat - hiszen nincs már olyan országrész, ahol ne szerveződnének ilyen vásárok. A gyGV bizony alkudott. DE mindenből. Mindegy, hogy az 200 forint vagy 1000 forint volt. Nagyobb összeget azért nem írok, mert őrá, erre a látogatótípusra jellemző volt, hogy nagy értékű dolgokat nem is vett.

Aztán voltak a megfontolt, helybeli látogatók /mHGV/. Eljöttek, körülnéztek. Hazamentek megebédeltek visszajöttek - elvittek két -három valamit. Aztán uzsonna - és utána újra ott voltak - ekkor már csak 1-2 dolog ment velük haza. Viccesek voltak - maguk is mulattak magukon, megfontolták és vitték! Nagyon aranyosak voltak ők a mHL csapat!

És ne feledkezzünk meg - az első magyarországi vagy NON GYAKORLOTT /NGYGV/ vásárlátogatóról. Ő volt az, aki bizony a nagyobb értékű tárgyakat vásárolta meg! Sokat morfondírozott, de kis tanakodás után megvásárolta - sok esetben alku nélkül! Ez a vásárló típus már járt ilyen vásárban, DE NEM ITTHON!!!! Cosmopolita szemlélettel bír és tájékozottság volt a jellemzője! Ők bizony az eklektikus stílusban berendezett lakásukat szerették volna feldobni egy-két egyedi darabbal!
Itt jött a meglepetés számomra! Több vásárló "ebből a típusból" ismerte a műhelyünk hobbi lakberendező kurzusát ... Jó érzés volt, hogy ismerték többen Dittát az Otthonkommandót és bennünket is.... 

Összefoglalásként - sokan voltak és szinte mindenki vitt valamit! Mindenki boldog volt az "ÚJ" szerzeményekkel és a tulajdonos is boldog volt, hogy másnak is örömöt okoz az, amit ő is valaha örömében vett... Jó volt sok boldog embert látni! 

Hajnal. Futás.Duna part.Kutyasétáltatás. Ez csak egy megszokott reggel. Gyermekem mellettem görkörival. Ezt imádom. Az út elején elkezd csacsogni - és megváltjuk a világot mire hazaérünk. Igazi olyan sportolás - amitől minden igazi sportember kibukna - de mi imádjuk.

Ma nem az élet nagy dolgai voltak terítéken, hanem az én leányom, ami eszébe jutott elkezdte angolra fordítani. Én teljesen ámultam és bámultam. Miért????

Kezdem a kályhánál. Ez az első év, amikor az én leánykám a suliban elkezdett angolt tanulni. Unta, utálta, nem értette. Nem csoda - olyan nyelvtant tanultak - amit még magyarul sem tud definiálni. Szerintem birtokos névmás - így kimondva elég "arabnak" tűnik egy tízévesnek... Néhány vers volt - de inkább a könyv párbeszédes része. Úgy egész évben ugyanaz a tíz oldal. Elkeseredtem. Értelmetlen - manapság -amikor még fontosabb, hogy beszéljünk idegen nyelveket?

Aztán jött Dóri - és elkezdtek játszani. Aztán jött egy kis osztálytárs - Bodza - és együtt még vidámabb. Játékok - dalok - egy kis mókázás. Nem sokszor - mert a fogadalmaink ellenére is csak néhány alkalomról beszélünk! De ez az eredmény - egy gyerek magától, vidáman csak úgy .... Mondja és mondja ... "What's your name? ......

Meg vagyok győzve - ragad a gyerkőcökre minden - és itt jön a mi feladatunk - MUTASSUK MEG NEKIK A VILÁGOT!!!!! Ne habozzatok kedves SZÜLŐK - halljátok gyermekeitek IGÉNYEIT ! Ha kell - áldozzatok rá időt - és vigyétek! Ne törődjetek bele abba, ha egy fontos - mai világban alapelvárást - nem megfelelő szinten mutatnak meg a gyereketeknek! Lépjetek tovább - és keressétek meg a magatok TANÁRÁT. Onnan ismeritek fel - hogy a gyereketek vidáman megy az órára és ha beszélgettek róla - még a legzárkózottabb gyerek is mesélni kezd!

Reggel futás a nyári zivatarban. Görkori és bicikli, tollasozás.. Őrség, Duna-part /külön-külön/ erdő és vidámság! Csodás ez a hétvége!

Azon tanakodtam - fura egy nyarunk van! Nyár elején azt hittem, hogy kész bezár Budapest - csak mi maradunk.
40 fok, forró aszfalt, alvó kereskedők -és persze ne feledjük az Óbuda Promenád építkezés miatt - alvó építőipari munkatársak a műhely körül. /Ez nem csoda 40 fok felett!!!/

Aztán jött egy "páli" fordulat - és igazán mondom, nagyon kellemes ez a nyár. A meleg éppen annyira meleg, hogy egy csomó mindenhez van kedve az embernek. Lehet kirándulni a városban, kertészkedni, lakást/műhelyt karban és rendben- tartani és persze nem utolsó sorban nyaralni menni! Ez egy igazi aktív nyár lehet ha azzá tesszük!

Ez az a nyár -amikor az ember eljuthat az erdőbe is - hiszen van azért nap, hogy nem olyan "fürdőruhaszaggatós" a meleg - és elindulhatunk barangolni. Mit látunk? Csodálatos árnyalatait a zöldnek! A természet meghálálja az esőt. Ha olyan helyen lennél - ahol mezőgazdasági termelést is láthatsz - az az igazi ajándék. Nemrégiben írtam a napraforgó táblákról - egy reggeli erdős futásom alkalmával. Most nem hagyhatom ki a fekete szeder érését. Még csak piroslik - de pár nap és fekete lesz. Imádjuk - úgy családilag. Esszük csak úgy, meg turmixba és fagyiba is. De emlékszem a gyerekkoromba még szedtük Akarattyán, ahogy mentünk a Balatonhoz le fürdeni - az erdőben az ösvényen. Imádtuk -sajnos más is, ezért nagyon rá kellett hajtani, ha érett. Soha nem volt egyszerű megközelíteni - és most sem az! Nem elég hogy szúrós, de általában megközelíthetetlenül áll a helyén. De rajtunk nem fog ki! 

Visszatérve 2012 nyarára - műhely szempontból csodás. Nem vagyunk egy évesek - és látjuk, hogy egyre többen nyitottak vagytok arra, amit csinálunk. Jó látni, hogy a számunkra értéket kínáló és színvonalas kurzusokról kérdeztek és jöttök. Élmény nekünk - ahogy egy-egy műhelymunka során kialakul egy pezsgő élet - és nem csak leírjuk, hanem a szemünk láttára meg is születik! Az is jó, hogy ha elindítunk egy különös és kevésbé ismert mozgásórát - egyre több kérdés jön róla - és bizony vannak köztetek bátrak... Még sok gyereket szeretnénk a műhelyben látni, mert nagyon szeretjük a Lurkókat - ezen dolgozunk most, hogy számukra is sok érdekeset kínáljunk!



Köszönjük a bizalmatokat - és dolgozunk rajta, hogy tovább fejlesszük a műhelyt - és mindannyian megtaláljátok benne a számotokra értéket képviselő tevékenységet.

Hogyan jött a henna? Nem tudom már. Egyszerűen csak csodaszép... Finom és figyelem felkeltő. Nem terjedt még el nagyon - sajnos... De miért? Pedig annyi érv szól mellette. Van annyira mutatós, mint egy Tattoo, és van benne annyi játék, hogy eltűnik és lehet vele újra bíbelődni. Rajzolni tervezgetni - újra tanakodni rajta. Megvan benne az az izgalom, hogy mindig lehet rajta változtatni. Lehet tökéletesíteni, áttervezni. Új technikát kipróbálni!

Számomra mindig vonzó, ha lehet valami új dolgon tanakodni.

Így kezdtünk el tanakodni, hogy Fashion szekciónkat, melyben eddig csak a Sminktanfolyam felhasználóknak! kurzus foglalt helyet mivel bővítsük. Így jött a HENNA. Összehozott bennünket a jóssorsunk Anitával. Ami a dolog pikantériája - Anita nem hennafestő - polgári foglalkozását tekintve: komolyzenével foglakozik. Ez számára egy hobbi - melyhez mint egy gyakorló zenész - mélyen beleásta magát a témába, gyakorolt és gyakorolt - és tanul folyamatosan. Vele beszélgettünk ma egy isteni croissan + kávé mellett egy csoda helyen, a neve: a' table - a Moszkva téren. /Én vagyok már annyira öreg, hogy nekem soha nem lesz más neve!/

Mikor oda beléptünk - már akkor is tudtuk: varázslatos helyen csak varázslatosat lehet beszélgetni. Miről? Hát a szépségről, és a hennáról. A henna természetes anyag - és ez a Leány csak a nagyon természetes vöröses hennával dolgozik. Sokat tud a henna történelméről - az őt nagyon vonzotta. Ő csinálja és tanítja is -ellentétben a mondással! Nem tudjuk még, hogy mi jön ki belőle - de izgalommal várjuk magunk is.... Bízunk abban, hogy majd benneteket is meg fog az a sok lehetőség és szépség ami a henna festésben megvan!

Mi a gerictorna?

Manapság a legtöbb ember ülő munkát végez és előbb-utóbb észrevesz magán valamilyen gerinchez köthető problémát, panaszt, fájdalmat. A gerinctorna lényege ezen panaszok megelőzése, illetve enyhítése, megszüntetése.