Élet a Magnóliák Műhelyében

Régi álom volt ez a kurzus!
Kalandosan, de megismerkedtünk:Német Sándorral.

Lehetne itt most sok hangzatos dolgot írni,hiszen a borkultúránknak is forradalmi időszakát éljük.... Szinte mindennapos kifejezések: dekantáló, terroir, sommelier stb... Én is, mint sokan csak a fejemet kapkodom az idegen kifejezések hallatán, mert nem konyítok kicsit sem hozzá!
Ti mindig jó bort vásároltok? Vagy nálatok is több flaska bor:
a jó lesz majd főzéshez kategóriába került?
Sándor - mindamellett, hogy szakmája szerint a fél életét a vendéglátó iparban töltötte,egy BOR rajongó!Imádja, szereti - és nem kell ennél több! 

Nekünk ez az egyik legfontosabb dolog, ha találkozunk valakivel,akivel együtt fogunk a Műhelyben dolgozni. Van egy kis történetem, ami a szívemet melengette az elmúlt héten:
Sándorról a MAGNÓLIÁS felirat alatt fotó készítettünk. Erre az alkalomra ő egy üveg fantasztikus vörösborral és Riedel vörösboros pohárral érkezett. Én csak úgy nevetgéltem a poháron - mindaddig, amíg meg nem tudtam, hogy maga a POHÁR - választás is fontos része a bor fogyasztásnak. A bor zamata másképpen "bújik" elő. Ez egy gyorstalpaló volt nekem ... Hihetetlen az a sok apróság - melyekre figyelve, egész más ízeket érzünk, ha belekortyolunk - tudjátok - abba a kiválasztott borba.

Tudjátok, mi alapján válasszatok jó nedűt? És hol?Én a mai napig ráhagyatkozom a KERESKEDŐRE..
Még ha megkóstolom, akkor is! De ugye tudjuk - független kereskedő nincs - tisztelet a kivételnek...

Még egy vicces részlet: miért gondolom azt, hogy a Sándor által választott bor azért mert nekem ízlett- jó
is volt? Pont akkor Zumba óra volt. Mindenki megkóstolta óra előtt és a maradékot kérték a Csajok, hagyjam ott - mert óra után - még azért "dumcsiznának" ők és az isteni nedű... :) Pénteken az üres üveget leltem meg
a Műhelyben.. A további részletek az április 05.-én Borműhely: http://www.magnoliak.hu/hirek/342-bormhely-bor-es-vendeglatas-workshop-iresz-.html

Mindig fejtörést okoz számunkra, hogy merjünk-e a hosszú hétvégére programot szervezni merjünk-e?
Igen, mert egy-egy napot könnyebben adunk talán oda több napból magunkra...
Nem - mert a hétvége a családé! Örök dilemma a számunkra...
Aztán itt vannak a szabad napok - és nem áll üresen a Műhely. Bizony többen elszakadtok néhány órára otthonról - és nálunk töltitek a napot! Mi azon vagyunk, hogy hasznosan.. Most éppen a Kencekészítők és a Szappanfabrikálók dolgoznak, és közben néhány Lurkó Gyantár Berta Alkotóműhelyébe látogatott. Én nem vagyok a Műhelyben, de a híradásokból hallom - jó kis meleg hangulat uralkodik - és nagy a munka! Sok újdonság hat sok olyan résztvevőre, akik kipihenten érkeztek meg, - és tudásra szomjasan!
Aztán tegnap volt lehetőségem bepillantani egy pláza ünnepnapi délelőttjébe. Én várakoztam a Lányomra - és közben - egy darabig nézelődtem. Sajnos én nem vagyok az az igazi vásárlós alkat. Hamar elunom..
Aztán fogtam magam, lehuppantam egy kanapéra - és figyeltem az embereket. Na ezt imádom! Kikapcsol! /Tudom, fura./
Nem fogjátok elhinni, de számtalan vásárló karácsonyi csomagokkal lépdelt el előttem.. Rá kell, hogy döbbenjek - ők a tudatosak és megfontoltak - és jól teszik! Nincs kapkodás - nincs tömeg - miért ne lehetne megvenni azt novemberben, amit az ember decemberben venne meg?!
Őszintén én azért ezzel soha nem tudtam azonosulni. Szeretem a karácsonyi készülődést, imádom az unalomig hallgatott karácsonyi dalokat, nagyon is rá tudok csodálkozni a dekorációkra a mai napig. Na nem mondom, ezt nem elsősorban plázákban szeretem megélni! Hanem kint - a vásárokban. Forralt borral, teával - és akár tömegben is. Várom nagyon.
Azt is hozzá kell, hogy tegyem, hogy az elmúlt években egyre jobban szeretek ezeken a vásárokon ténferegni, ajándékba pedig élményeket adni! Szerintem nincs annál jobb, mint amikor kapsz egy jó színházjegyet, vagy éppen egy jó kis kurzust ajándékba. Én azt hiszem ezt a legnehezebb megvenni.! (?)
Ez nem egy pulóver, amit leemelsz a polcról, elrakod a blokkot, hogy ha nem tetszik, majd lehessen cserélni!
Hanem tanakodsz - mit is szeret a másik? Gasztro vonalat, utazni, színházba járni, kézműves foglalkozásokon részt venni? És mikor: hét közben - vagy hét végén? Szóval a téma nem egyszerű, de ha eltalálod - egy NAGY NAGY egyedi ajándékot tudsz adni!!!! Ami tőled CSAK NEKI - és sugallja - te figyelsz rá, ismered őt! 
Én ezt preferálom már egy ideje - és fogom is még sokáig! Ezt én családi ajándékként is szoktam adni - az még nagyobb durranás tud lenni - ha sikerül! Az egy nehezebb dolog - több ember közös élményét megvásárolni - de többször sikerült már! Huh..
De egy biztos - adventi vásár most sem lesz nélkülem - bármennyire "giccses" vagy elavult! :)

Sokat gondolkodtam, hogy írjak-e egy olyan dologról, amiről elvileg(ezt még lásd később) semmit nem tudok? Azért veszem viszont a bátorságot, hogy mégis írjak róla - mert most "közelről" látom, hogy milyen az, ha valaki a tudását átadta - és ezzel mérhetetlen örömet szerez másoknak.

Jó volt találkoznom egy lánnyal az utcán, aki a Műhelyből jött, kezében a kencés kis dobozaival. Repült a föld felett és nevetett - akkor is amikor nem látta, hogy én jövök szembe.
Aztán az is jó - és itt jön az elvileg magyarázata - amikor a Lucámmal átküzdjük magunkat egy hosszú hétvégi tanuláson - mert olyankor előre készülünk - és ő este megköszöni, hogy mennyit segítettem neki. Pottyan a könnyem most... :)

Aztán azt is jó hallani és látni, hogy Dóri több éven át tanított egy oviban angolt és franciát. Ez az ovi nevezetesen külföldön található. Az oviban sokféle "náció" kis gyerkőce járt - és a mai napig nem telik el úgy hónap, hogy valamelyik kis tanítvány anyukája ne küldene Dórinak képet - vagy ne írna valami szépet. Pedig Dóri már több mint egy éve itthon a Magnóliákat építi velem. Milyen kötődés kell ahhoz a tanárhoz és mennyire el kell, hogy ismerd az ő munkáját, hogy a világ másik végéből eszedbe jut és írsz. Akkor is ha éppen ezer a dolgod és sok a gondod.. De tudod, hogy mit adott a gyerekednek. Az az egyedi módszer, amit Dóri ott megtanított ezeknek a kicsi Embereknek és ahogyan - az ilyen erő!

Sokat beszélgetünk a nyelvtanulásról is. Én még az a korosztály vagyok - aki az orosz mellett jó esetben tanulhatott egy "nyugati" nyelvet. Korábban versenyszférában dolgoztam és láttam, mennyire hátrány, hogy nem minimum kettő, de akár három nyelven beszélek. 

Sokáig gondolkodtam magam is a lányomnál a kisgyerek korban elkezdett idegennyelvű oktatás helyességéről. De azért tanultunk az ovi mellett! És jól is tettük! Miért? Mert most, ha a leckét tanuljuk csodaszép kiejtéssel mondja a szavakat. (Nem mindig érti - de a kiejtése laza nem görcsös - és mondja.) Ez így lenne akkor is, ha a véletlen nem sodor el minket az angol órára akkoriban? Ja és kihagytunk 1. és 2. osztályban két évet - de ismerek Lucával egyidős kisfiút - aki viszont folyamatosan tanulta a nyelvet tanul. Megbántam! Ha vissza lehetne csinálni - nem engedném a kihagyást!

Én nem tudom, hogy pedagógiailag mi helyes és mi helytelen - én csak egy anyuka vagyok - és tudom már mi a fontos! Ők - a kicsik nagyon bírják - szivacsok és nyitottak! Ezt a képességüket nekünk szülőknek kutya kötelességünk "karban"-tartani! Csak, hogy később ne bánjuk meg!

http://magnoliak.hu/hirek/307-little-steps-tanulj-jatszva-angolul.html

Igen nehéz nekem ezekről a dolgokról írni. Én nagyon szerencsés vagyok - a Lányom egy csoda - attól a pillanattól, ahogy megszületett. Egészen töpörtyű korától önálló, határozott emberke. Teszi a dolgát szépen csöndben. Nagyon nem kellett beszélni neki semmiről - tudja ő magától milyen a család értékrendje, mit lehet és mit nem. Biztosan sokan mondjátok - hogy persze-persze... Én nem akarom, hogy higgyetek nekem - én csak azt szerettem volna alátámasztani, hogy én miért nem kerestem soha a gyerek szakkönyveket, előadásokat, lehetőségeket egy jó beszélgetésre gyereknevelésről.

De azt is tudom, hogy ez nem ilyen egyszerű. Még azért várom a kamaszkort nálunk is - hiszen ha mindenki azt kapja vissza, mint amilyen ő maga volt ... Na akkor - szerintem ott fog eljönni az a korszak, hogy habzsolni fogom a szakkönyveket.:)

Sok mindenkivel találkozunk, mióta a Műhelyt építjük és azért van sokféle gyerek és hozzá is sokfajta szülő, nagyszülő. Azt gondolom, hogy a mai világban nagyon nehéz nekünk anyukáknak. Nem megyek itt ebbe bele, mert túl hosszú lenne a blog - sajnos. Egy biztos - nem minden gyerek viseli könnyen a maga természetét, a családja időhiányát. Keletkeznek "kisülések" és nem biztos, hogy ezt mindig tudjuk kezelni.

Azt már tudjátok, hogy készülünk egy Kávéházi beszélgetésre Páli Patríciával, aki coach - és nagyon sok érdekes témát fogunk átbeszélni. Most jelent meg Patrícia újabb cikke a www.lifegarden.hu oldalon, amiből szeretnék nektek idézni - és kívánok pár nyugodt percet hozzá, hogy elolvassátok. Szerintem hasznos - a sok gyakorlati tanácsért. Sokszor tudjuk ezeket a dolgokat - de nem alkalmazzuk... Ez a cikk szerintem sokatokat erősíthet meg vagy adhat tippeket.

A kedvenc részem - hiszen magam is a megoldások embere vagyok:

"Keressük közösen a megoldást!
A hisztikre kirótt szankciók nem sokat segítenek, nem vezetnek tanulságok levonására a gyerek számára. Ne a büntetésen legyen a hangsúly, sokkal inkább a konstruktív probléma megoldási folyamatot helyezzük előtérbe, ahol a hiszti jövőbeni elkerülése kerül a középpontba. Gyerekünkkel közösen dolgozzunk ki olyan megoldásokat, amelyeket ő is elfogad, ezek a következő alkalmakkor hivatkozási alapot szolgáltatnak. Különös erővel bír, ha a kidolgozott megoldásokról kézzel fogható emlékeztetőt (rajzot, fotót) készítünk, ami egy adott szituációban előhívja a megállapodást.
Kitartást és sok sikert kívánok a nehéz, ámde hatalmas sikereket eredményező feladathoz!"

Forrás: http://www.lifegarden.hu/ismeretterjeszto/a-hiszti-kezelese/260/

Kicsit morfondíroznék tovább a fotóról. Ma még ezer dolog jutott az eszembe...Az egyik ilyen, hogy én még soha nem voltam profi fotózáson. Vasárnap - amikor a Műhelyben volt az első Családi Fotózás napja - Dóri kérte, hogy kellene rólunk közös fotó, hogy végre a honlapra felrakjuk. Ne csak nevek legyünk - hanem arcok is! :)
Már induláskor olyan fura dolog történt velem. A mindennapokban nem sminkelem magam - pedig kellene - de nem tudtam úgy elindulni, hogy valamit ne pingáljak magamra. Fura - ez én vagyok? Aztán mit vettem fel? Mondogattam magamban egész délelőtt - én csak lazán, ahogy szoktam farmer és valami póló, nem kell ebből nagyobb ügyet csinálni mint bármikor máskor. Nem húzom hosszúra a storyt - azért eltelt néhány perc a szekrény előtt.

A Műhelyben ismert arcok: Gábor, Dóri - és több kedves arc ismeretlen, de vidám család a kicsi babájukkal és Lili Dóri barátnője. Aztán jött a háttérre állás - és nem tudom mi történt: jó kis zene, rihi-röhi - de minden olyan természetesen zajlott. Nekem - aki eddig csak az amatőr fotókban hittem. Nem láttam még a képeket - és nem is tartott a fotózás sokáig - de kíváncsian várom az első raprid profi fotózásom eredményét.

Több család volt nálunk ezen a napon. Az első családról írnék. Konkrét elképzelésekkel érkeztek - de nagyon nyitottak voltak minden egyéb "formációra". Szépek voltak, természetesek - jó kis vasárnapi program kerekedett gyereknek - felnőttnek. Azt hiszem, hogy emléknek és ajándéknak sem utolsó az, amit kézhez fognak kapni!

Nem tudom, ha ránéznek 10-20 év múlva a képekre - akkor eszükbe fog jutni ez a nap, a Műhely, a Dorka /Beluga Beads/ által sütött isteni muffin? A Magnóliás Dóri, aki a werkek werkjét (lsd.alul) készítette? Vagy az Adonyi Gábor - aki csak úgy kattintgatott? Vagy a családi viták és nevetések fotózás közben? És a Magnóliák Műhelye, a Magnólia feeling?

Kell az emlékeket ennyire őrizni? Vagy inkább a hangulat megidézése segít sokszor - hiszen ami jó volt, azt jó visszaidézni - hátha ha nem is ugyanúgy, de megismétlődik az érzés. Nekem ilyen már volt ... Lesz is!

Mostanában van több olyan téma a műhelyben,(gyerek fotókurzus, családi fotózás) melynek a fókuszában a fotózás áll. Dóri régóta, én csak mostanában kacérkodom azzal, hogy mindent megörökítsek. Ennek kapcsán kicsit elkezdtem tanakodni, hogy vajon most miért és eddig miért nem? Az eddig nemnek talán csak a lustaság volt az oka. Az is igaz, hogy nem rendelkeztünk családilag megfelelő technikával - csak olyan kezdetlegessel. De manapság ez már nem annyira lényeges, hiszen az ilyen mindennapiember-dokumentáláshoz nem is biztos, hogy olyan profi felszerelés kell.
Mit is szeretnék, ha meglenne? Például egy jó kis családi közös falást. Ami most is volt! Finomabbnál finomabb kaja - és csak eszünk és dumálunk, megjegyzést teszünk, nevetünk. Ezt hogyan adjam vissza? A fotó visszaadja? Szerintem nem a kép maga, hanem ami eszembe jut róla. Lehet, hogy másnak nem fog semmit mondani. De kinek készítem a képeket? Magamnak? A családnak, akik ott voltak, vagy az ükunokámnak? Ebben döntést kell hoznom!

Aztán jó lenne a Műhely sok-sok pillanatát megörökíteni. Nem arra gondolok, amit ti is láttok az FB.-n vagy az oldalon! Hanem például hogyan készülünk fel egy-egy WS-ra: ahogy szaladgálunk varrógépekkel, vasalódeszkákkal vagy éppen létrákkal. Vagy amikor ötven csomaggal a kezünkbe jövünk be a Műhelyben és megállunk a pékségben. Lepakolunk-választunk-felpakolunk és aztán otthagyjuk amit vettünk - és újra lepakolunk... Vagy amikor vége a NIA-nak és öt percig csak ülünk a földön pihegünk és néha szólunk egyet-egyet, de alapvetően a pillanatot élvezzük. Én azt is imádom, amikor a szombati Alkotóműhely szünetében a gyerekek ropogtatnak.
Katartikus élmény volt számomra az első ISHTA jóga órám végén, amikor a rövid pihenés után felnéztem, kint sötét volt, bent égtek a gyertyák és a papír lámpák - és mindenki mosolygott. Nem beszéltünk, de azt hiszem, hogy elfáradtunk és csak jó maradt bennünk.
Aztán ez a gyerek fotó tanfolyam. Mi ütött belénk, hogy gyerekeket akarunk még megtanítani arra, hogyan lássanak fotósan? Nem azért, hogy mindenki fotós legyen, hanem azért, hogy fejezzék ki magukat a saját látásmódjukban. Szerintem ez a legfontosabb! Mi felnőttek ezt már elfelejtjük, meglátni a pillanat gyönyörűségét. Ők ezt még látják. Tanulják meg megőrizni a jó pillanatokat.

Számomra a fotózás CSAK gondolata is segít abban, hogy jobban észrevegyem a pozitívumokat a pillanatokban. Sokszor fejben már klikkelek is! De vigyázzatok, úgy néz ki, hogy szerzek egy jó kis gépet! Meneküljetek a sok fontos pillanatom elöl!

Nos. Kávéház.. Szülőknek. Coach... Na mi ez már megint a Műhelyben? Minek. Én jól ismerem a gyerekem!törődöm is vele eleget! Amúgy is coach a munkahelyemen, hogy minél többet teljesítsek a munkaadómnak. Minek nekem az otthoniakhoz /család/ egy tréner, aki megmondja nekem mit és miért nem csinálok jól!!!!

Szembesültünk már ezekkel a mondatokkal. Ez egy nagy tévedés. Nem a hibákról, hanem a tapasztalatokról kell beszélgetni. a Coach az - aki a beszélgetést "moderálja" és nem ő a nagy megmondó... Ez a kettő nem ugyanaz! Jó valaki, aki "független" hallgat - néha kérdez - és együtt ébresztjük a gondolatokat.

A gyerekekkel való együttélés, a családdá válás egy folyamat. Ráadásul egy folyton változó folyamat. Rövid állandóságból és sok-sok változásból és kompromisszumból áll. Milyen az emberi természet általában? Nem bírja a változásokat ! Nézzünk magunkba - mi bírjuk? Így nem csoda, ha keletkeznek feszültségek és kisülések otthon is. A legjobb családban is - ahogy ezt mondani szokták! Ezért találtuk számunkra nagyon is érdekesnek ezt a programot Patríciával. Mi már beszélgettünk egy kicsit - és nagyon szeretnénk ezt Veletek hosszabban folytatni. Jó lenne hallani a tapasztalatitokat - mit hogyan láttok ti...

MEGNYITJUK október 06.-án a Műhelyben a Szülők kávéházát. Gyere el - és dumcsizzun
együtt egy jót! Részletek a programról: http://magnoliak.hu/hirek/302-kavehazi-beszelgetesek-szuelknek-esvagy-leend-szuelknek-.html

Ajánlom figyelmetekbe Patrícia egyik a www.lifegarden.hu oldalon publikált cikkéből ezt a részletet gondolatébresztőnek:

"A leendő óvodások kicsi életének - különösen, ha otthon töltötték életük első három évét - legnagyobb fordulata közeledik, a közösségbe kerülés az első lépcsőfok az önállósodás terén. A jó lismert, biztonságot nyújtó családi környezetet egy olyan mesterséges közösség váltja fel, ahol az együttműködési rendszert szabályok és elvárások bástyázzák körül, s ahol a mindennapok ritmusa lényegesen eltér a korábban megszokottól.
 
Az ismeretlentől való szorongást számos módon oldhatjuk. Segítséget jelenthetnek a szerepjátékok (például babákkal, bábokkal, állatokkal, legóval stb.), de az óvodai életet bemutató könyvek is hasznosak lehetnek, hiszen ezek által bepillantást nyerhetnek a gyerekek az óvodai mindennapok rutinjába, a közösségi lét szabályaiba.
Fontos lépés, hogy bemutassuk gyerekünknek az óvoda épületét, járjuk be együtt az otthonunktól az óvodáig vezető utat és részletesen beszéljük át ezáltal a következő időszak napi forgatókönyvét, kezdve a reggeli ébredéstől, az óvodából való hazamenetelig.
Vonjuk be a kicsiket az óvodához szükséges eszközök beszerzésébe, engedjük, hogy maga válassza ki váltócipőjét, óvodás hátizsákját, torna ruháját."

A teljes cikket itt olvashatjátok: http://www.lifegarden.hu/ismeretterjeszto/a-tanevkezdes-izgalma/242/

A kávéházi beszélgetés másik pillére egy könyv. Miért is pont ez a könyv? Mert meghódította a szülői szíveket világszerte. Nekem egy gyerekorvos barátném ajánlotta. Miért tetszett? Mert gyakorlatias - és mindenben tudunk fejlődni - éppen a szülői feladatok ellátásába miért ne kaphatnánk új gondolatokat? Nem lehetünk annyira magabiztosak, hogy minden úgy van jól, ahogy van! Legyünk nyitottak az új dolgokra - ezen a területen is! Ajánlom nektek a könyvet az alábbi sorokkal a www.lifegarden.hu könyvajánlója alapján:

"Csodálatos szülő voltam, mielőtt gyermekeim születettek volna" kezdi könyvét az írópáros. Nem éreztük ezt gyakorló szülőként oly sokszor? Elméletben mindig sokkal könnyebben mennek a dolgok, de amikor saját családunkban kell szembenézni a durcás gyerekkel, a hisztivel, a kiabálásokkal, sértődésekkel, akkor megfogadjuk: Holnaptól másképp lesz! Azután kezdődik elölről, mert nem tudjuk hogyan."

Részletek a programról: http://magnoliak.hu/hirek/302-kavehazi-beszelgetesek-szuelknek-esvagy-leend-szuelknek-.html

Magam is sokáig hadakoztam az ellen, hogy otthon készítsek bármiféle kozmetikumot. Napi 8-10-12 óra munka mellet, családdal nem tudtam elképzelni, hogy mikor csapjak bele?

Aztán a Húgom - aki egy nagyon nyitott érdeklődő személyiség - egyszer elcipelt magával egy workshopra. Ott találkoztam egy számomra nagyon érdekes emberrel -egy újságíróból lett kozmetikus hölggyel. Azzal kezdte, hogy a szépséghez nem bonyolult és drága kozmetikumokra van szükség. Beszélt a kozmetika "lelki" hátteréről, életmódról. Őszinte leszek - én ebben a témában nagyon kevés embertől fogadok el bármit. Ő hiteles volt nekem. Közel a 60 évhez olyan volt a bőre, hogy negyven évesen magam is megirigyeltem. Ja, és stresszesen élt ő is korábban - de ebből kihozott egy olyan harmóniát amit bárki megirigyelne! Szerényen és célszerűen él! Ő indított el engem egy úton, hogyan bánjak úgy az időmmel, hogy a számomra fontos dolgokra is jusson belőle. (Nem mindig sikerül, de törekszem rá!)Ott készítettem először arcpakolást, fürdősót - teljesen egyszerű, mindennap használatos alapanyagokból.

Részletek a Műhely természetes kozmetikum kurzusairól:
http://magnoliak.hu/hirek/308-kencekeszit-mhely.html
http://magnoliak.hu/hirek/291-szappankeszit-mhely-termeszetes-alapanyagokkal.html

Aztán jött a Műhely - és év elején hívtunk meg egy lányt. Nagyon érdekes előadást tartott  - és a résztvevők készítettek is sok mindent. Egy időben - ahogy ez nálunk lenni szokott - több foglalkozás volt - emiatt én nem vettem részt a foglalkozáson. De van nekem a Húgom, aki készített nekem. Ebben volt egy olyan fürdősó, amit magam azóta is elkészítek hétről hétre: Só, tiszta növényi olaj, egy bőrtípusnak megfelelő néhány csepp illóolaj, kakaóvaj vagy sheavaj. Elkészítési idő: 3 perc. Ezt használom azóta - és isteni!  Ekkor lendületet is kaptam és azt hittem, majd készítek krémeket. Aztán ellátogattam néhány oldalra - de "megdermedtem" - volt, hogy nem is értettem. Aztán jött a lelki szemem. Elképzeltem, hogyan mosogatom el az eszközöket, hogyan fog a konyhám kinézni? Ez a fránya praktikum. Ott állok a 120 fokos nemtudommilyen emulgációval :) (nem tudom van-e ilyen) és a gyerekem a kutyámmal átrobog a konyhán - jöttek is a rémek a szemem előtt - kutya fején a 120 fokos... . Hát én bizony nem !
Akkor hogyan lesz csodaszép bőröm?
Rájöttem - úgy hogy bizony el fogok menni egy olyan helyre ahol ezt készítik - és ha tehetem ott kihasználom, hogy egy erre termett infrastruktúrában, egy ehhez nagyon értő szakembertől megtanulom és elkészítem. Az emberek miért járnak főzőiskolákba - ha a receptekben minden le van írva, konyhája pedig mindenkinek van? Azért, hogy profi körülmények között profiktól lássák meg a titkot! Mert azt egy recept sem írja le!!! Hiába keressük! Az aki tanítja a tudása és a sok-sok tapasztalata által tudja azt, amit megmutat nekünk. Úgyhogy én nagyon várom az október elején - Évát - aki végzettségét tekintve is ért a krémekhez, szappanokhoz, kozmetikumok elkészítéséhez!

Ott megtanulom - és ha a TITOK megnyílik előttem - otthon Kutyával és Gyerekkel megnyitom a Banya - konyhámat!
Részletek a Műhely természetes kozmetikum kurzusairól:
http://magnoliak.hu/hirek/308-kencekeszit-mhely.html
http://magnoliak.hu/hirek/291-szappankeszit-mhely-termeszetes-alapanyagokkal.html

Nagyvázsonyban jártunk. Mi jut erről eszetekbe? Nekem most már a Postamúzeum. Miért? Ehhez kell egy kis olyan általam buherált "utikönyves" leírás. A Múzeum egy régi parasztházban kapott helyett a vár tőszomszédságában. Érkezésünkkor 45,5 fok volt - így nem meglepő, hogy a hűs, árnyékos padokon megpihentünk. Ez a kiváló hely, éppen a múzeum bejárata mellett volt. Megláttam a feliratot - és egyből tudtam - ide most bekukkantunk..

A kiállítás 3 teremben foglal helyet + még van egy kocsiszín a postakocsiknak. Egyik teremben a posta története van, a másik teremben a telefon története és a harmadik, fogadó szobában a telex kapott helyet és némi kezdetleges mobil technológiai kiállítás.

A telefon történetét bemutató szobában játszottunk telefonos kisasszonyt - működő központok vannak kiállítva. Nagyon vicces volt, a Múzeumban dolgozó hölgy elmesélte, hogy akkoriban  - és ez a '60-as évekig volt - bizony egy-egy távolsági hívásra Nagyvázsony-Budapest viszonylaton - bizony fél napokat is kellett várni. Azon morfondíroztam, hogy a mai világban, amikor még az is számít, milyen gyorsan reagálunk egy-egy hívásra, e-mailra - akkor ez hogy is volt közel 50 évvel ezelőtti időkig?

Aztán jött a MOBIL része a kiállításnak. A táska nagyságú mobiltelefontól - bemutatja napjainkig a készülékek fejlődését. Nagyon vicces, ez az a "történelem" amit már mi is végigéltünk.

Mindeközben ahogyan játszottunk a telexgéppel - amin én még bizony az első munkahelyemen dolgoztam - azon tanakodtam, milyen fura világban élünk. A technológia az elmúlt 100 évben többet fejlődött, mint előtte több ezer éven át nem! Most aztán már nincsen indok arra, hogy ne beszélgessünk egymással. Mégis minden kutatás arra mutat rá, hogy a verbális kommunikáció jelentősége erősen csökken. Ez nagyon furcsa ... Vagy csak nekem? Valahol azt érzem, hogy minél több lehetőségünk van valamit csinálni - lásd pl. mozgás, beszélgetés - annál kevésbé tesszük! Régen vártunk akár egy napot is a postán ücsörögve, hogy szeretteinkkel beszéljünk. És ma? Tárcsázunk és ha nem veszi fel AZONNAL akit hívtunk - kiakadunk és nemegyszer szóvá tesszük... És vajon megkérdezzük tőle, amikor elértük, hogy hogy van? De miért nem, mert bármikor beszélhetünk vele?

Nagyon szeretünk különös dolgokat megismerni. Imádom az ismeretlen helyeket is felfedezni. A kedvenc foglalatosságom, ha elutazunk valahova - ott reggel felvenni a futócipőt és környéket úgy feltérképezni futás közben. Meggyőződésem, ahhoz, hogy kellő alapossággal megismerjünk egy helyet, egy embert, egy bármit - ahhoz közelség és idő kell és persze kellő nyitottság.

Persze azon is el lehet gondolkodni, hogy az ember miért éppen mindig az újat keresi? Miért nem elégszik meg a jól bevált dolgokkal maga körül. Biztosan vannak, akik az állandóság mentén élik az életüket, de mi nem.

Néha gondolkodom rajta közösen Dórival, itt a Műhelyben ezzel a mentalitással nem a nehezebb utat választjuk? Meggyőződésem, hogy annak tűnik, de sokkal izgalmasabb.

Elmesélek egy történetet: első NIA óra volt a Műhelyünkben. Nagyon vártam, mert volt már egy NIA-élményem, ami nem volt egyértelműen pozitív. De Saci megmutatta számomra egy új arcát ennek a mozgásformának. A tánc amúgy is kezd vonzó lenni számomra - de erről majd egy másik bejegyzésben. Az óráról PRÍMA érzetekkel jöttem ki.
Egyből elkezdtek cikázni a gondolataim. Ki az, aki ugyanilyen boldogan és megelégedetten jönne ki az óráról és nyitott kipróbálni valami egészen mást, mint amit más helyeken megszokott? Eszembe is jutottak néhányan, írtam a NIA-ról néhány embernek. Néhányan jönnek azóta is hétről -hétre. Aztán volt olyan történetem is - amikor valakit lebeszéltem róla. Na ez persze lehet, hogy badarság, mert soha nem lehet tudni kiből mit hoz ki egy új élmény. Közülük is volt már olyan vendégünk, aki eljött - és maradt - pedig nem gondoltam...
Jó, hogy sokan  nyitottak vagyunk az újra - mi pedig megkeressük a társainkat!

Úgyhogy maradunk a magunk által kialakított kaptafánál! Belevágunk még sok-sok ismeretlenben a közeljövőben. Ahogy egyre többen vagytok körülöttünk - nagyon hisszük, hogy mindenki számára találunk és kínálunk majd valami különlegeset. Már tudjuk, hogy sokan igényeljük azt, hogy legyen egy hely, ahol figyelnek ránk! Remélem, a Magnóliák Műhelye lesz ez a hely a számotokra!

Amire most nagyon készülünk: próbaóra Port de bras és ISHTA jóga, egy nyílt hét a mozgásóránkra és nyílt nap sok új program bemutatására gyerekeknek /ez utóbbi kettő, még nincs fent a honlapon, de írunk úgyis még róla!/. Reméljük, hogy sokan lesztek majd nyitottak az új dolgainkra.

Tudjátok, hogy Duna őrült vagyok! Imádom szeretem - koszos, piszkos - sokaknak félelmetes - de bizony mi fürdünk és sportolunk is benne. Most csodás - a víz alacsony és kijönnek a homokdűnék. Nincs annál jobb, mint bármilyen vízi eszközzel - kivéve gumimatrac - vízre szállsz és megkeresed a saját kis öblödet. Letáborozol, piknikezel - vagy csak sütkéreztek... Most ilyen napok várnak rám - Dóri pedig kiugrik egy kis tenger-nézésre pár napra - haverok+fanta+buli.... Szerintem ő is kikapcsol - úgy ahogy kell!

Aztán a másik nagy kikapcs nekem ha a családommal vagyok. Mióta a Műhely van - azért sokkal többet vagyunk együtt - de jó azért együtt lógni. Persze az az igazi, ha még a kutyánk is jön velünk Bundás. És itt a Dunán velünk van! Arany élete van - nincs kerítés, önállóan jár le fürdeni és kergeti az összes macskát -akik a környéken fellelhetőek.
Itt nem baj, ha szabadon lófrál.

Most esett meg velünk, hogy én itt ülök és írok. Egyszer csak hatalmas ugatás a partról - lemegyek - az én kutyám és egy fehér cica acsarkodtak egymással szemben. A cica volt a keményebb - a gazdája monda, hogy ő bizony az én kutyámért aggódott. Én is, de nem tudom lebeszélni a cicaellenességről... Ezt a jelenetet 20 ember követte a parton. Lehet, hogy fogadásokat is kötöttek - ki fog nyerni?

Fura egy életmód ám ez a Műhelyesdi. Nyaralunk és kikapcsolódunk - de ezer dolog kavarog akkor is bennünk. Rengeteg új impulzus ér bennünket nap mint nap Ebből nem lehet csak úgy kimaradni - még a homok-dűnéken sem! De ez nem baj. Ez nem túlpörgés - hiszen abban már volt részem, felismerem - hanem valami folyamatos alkotásvágy. Jó most visszagondolni arra, hogy egy évvel ezelőtt ilyenkor még csak beszélgettünk valamiről - amit mostanra már töltögetünk élettel. Hála nektek és azoknak akik ebben velünk tartanak...

www.magnoliak.hu

Húgom barátnője Orsi költözik. Nagyból kicsibe... Mi legyen a sok holmival, amit maximum bedobozolva vihetne tovább magával. Annak meg mi értelme? Így kitalálta, megszabadul tőlük. Sok - sok mindent Anya - otthonnak, Öregek otthonának ajánlott fel. Azonban marad sok értékes és szép tárgya - ami vevőért kiáltott! 

Népi megfigyeléseimet a látogatókról megosztom veletek:
Gyakorlatilag kevés volt azon látogatók száma, akik üres kézzel távoztak. Ha mást nem: egy üveg Grappa díszüvegben - a tulajdonos 15 évvel ezelőtti olaszországi útjáról. A Grappa ára 200 forint volt... A vevő ajándékba vette. :)

Aztán a gyakorlott garázsvásár látogató /gyGV/ volt! Én azt hiszem ez egyfajta hétvégi program az ő számukra. Ráadásul meg lehet ismerni rajta keresztül kis országunkat - hiszen nincs már olyan országrész, ahol ne szerveződnének ilyen vásárok. A gyGV bizony alkudott. DE mindenből. Mindegy, hogy az 200 forint vagy 1000 forint volt. Nagyobb összeget azért nem írok, mert őrá, erre a látogatótípusra jellemző volt, hogy nagy értékű dolgokat nem is vett.

Aztán voltak a megfontolt, helybeli látogatók /mHGV/. Eljöttek, körülnéztek. Hazamentek megebédeltek visszajöttek - elvittek két -három valamit. Aztán uzsonna - és utána újra ott voltak - ekkor már csak 1-2 dolog ment velük haza. Viccesek voltak - maguk is mulattak magukon, megfontolták és vitték! Nagyon aranyosak voltak ők a mHL csapat!

És ne feledkezzünk meg - az első magyarországi vagy NON GYAKORLOTT /NGYGV/ vásárlátogatóról. Ő volt az, aki bizony a nagyobb értékű tárgyakat vásárolta meg! Sokat morfondírozott, de kis tanakodás után megvásárolta - sok esetben alku nélkül! Ez a vásárló típus már járt ilyen vásárban, DE NEM ITTHON!!!! Cosmopolita szemlélettel bír és tájékozottság volt a jellemzője! Ők bizony az eklektikus stílusban berendezett lakásukat szerették volna feldobni egy-két egyedi darabbal!
Itt jött a meglepetés számomra! Több vásárló "ebből a típusból" ismerte a műhelyünk hobbi lakberendező kurzusát ... Jó érzés volt, hogy ismerték többen Dittát az Otthonkommandót és bennünket is.... 

Összefoglalásként - sokan voltak és szinte mindenki vitt valamit! Mindenki boldog volt az "ÚJ" szerzeményekkel és a tulajdonos is boldog volt, hogy másnak is örömöt okoz az, amit ő is valaha örömében vett... Jó volt sok boldog embert látni! 

Hogyan jött a henna? Nem tudom már. Egyszerűen csak csodaszép... Finom és figyelem felkeltő. Nem terjedt még el nagyon - sajnos... De miért? Pedig annyi érv szól mellette. Van annyira mutatós, mint egy Tattoo, és van benne annyi játék, hogy eltűnik és lehet vele újra bíbelődni. Rajzolni tervezgetni - újra tanakodni rajta. Megvan benne az az izgalom, hogy mindig lehet rajta változtatni. Lehet tökéletesíteni, áttervezni. Új technikát kipróbálni!

Számomra mindig vonzó, ha lehet valami új dolgon tanakodni.

Így kezdtünk el tanakodni, hogy Fashion szekciónkat, melyben eddig csak a Sminktanfolyam felhasználóknak! kurzus foglalt helyet mivel bővítsük. Így jött a HENNA. Összehozott bennünket a jóssorsunk Anitával. Ami a dolog pikantériája - Anita nem hennafestő - polgári foglalkozását tekintve: komolyzenével foglakozik. Ez számára egy hobbi - melyhez mint egy gyakorló zenész - mélyen beleásta magát a témába, gyakorolt és gyakorolt - és tanul folyamatosan. Vele beszélgettünk ma egy isteni croissan + kávé mellett egy csoda helyen, a neve: a' table - a Moszkva téren. /Én vagyok már annyira öreg, hogy nekem soha nem lesz más neve!/

Mikor oda beléptünk - már akkor is tudtuk: varázslatos helyen csak varázslatosat lehet beszélgetni. Miről? Hát a szépségről, és a hennáról. A henna természetes anyag - és ez a Leány csak a nagyon természetes vöröses hennával dolgozik. Sokat tud a henna történelméről - az őt nagyon vonzotta. Ő csinálja és tanítja is -ellentétben a mondással! Nem tudjuk még, hogy mi jön ki belőle - de izgalommal várjuk magunk is.... Bízunk abban, hogy majd benneteket is meg fog az a sok lehetőség és szépség ami a henna festésben megvan!

Mi a gerictorna?

Manapság a legtöbb ember ülő munkát végez és előbb-utóbb észrevesz magán valamilyen gerinchez köthető problémát, panaszt, fájdalmat. A gerinctorna lényege ezen panaszok megelőzése, illetve enyhítése, megszüntetése.

Nagyon csöndes - igazi meleg hetünk volt az elmúlt hét. Tanakodunk rajta, hogy mi lehet az ami ebben a melegben felcsigázhatja a hozzánk -online vagy ténylegesen ellátogató sokaságot.Vajon több idő van az érdekes programokra nyáron? Vagy munka után mindenki inkább hazarohan - hogy kipihenje a meleget? Vagy munka után mindenki a strandra szalad? Vagy van akinek a nyár megfelelőbb időszak arra, hogy kipróbáljon dolgokat? Első nyara a mi kis műhelyünknek, úgyhogy nem tudjuk mitévők legyünk - csak szeretnénk eltalálni azt, mi is lehet igazi nyári tevékenység nektek? 

Ma ezen tanakodtam a kismarosi Duna-parton. Ültem egy teraszon, néztem a vizet. Rengetegen jöttek mentek ott ahol én voltam. Kicsik, nagyok, fiatalok, szerelmesek, kisbabák és nagyobbacskák. Mindenki ment a "Dunának". :) Nem csoda - ma már sokkal elviselhetőbb volt a meleg - de azért jól esett a víz mellett. Nagyon érdekes a Dunán lenni. Ott senki nem nézi rossz szemmel, ha kutya macska a kicsi baba mellett a vízben ücsörög. Bevillantak itt-ott látott indiai képek. Gyerekek, felnőttek, bikák, elefántok és egyéb állatok együtt a vízben. Nők, akik ruhát mosnak - és mindenki egy helyen a Gangeszbe. A gyerekek viháncolnak - és mindenki mosolyog. Ezt láttam ma a Duna parton is.  Ebéd után pedig még szunyókáló családfőket, tollasozó apukákat és leányokat. 

Egy biztos, mindenki fáradtan érkezett - velünk együtt - és egy kis vizezés után vidáman távozott!

Azt leszögezhetjük. Nyáron a hétvége jó időben a természeté - de hét közben, jól eshet felnőttnek és gyereknek egyaránt, ha érdekes dolgokat csinálhatnak! Így megkezdjük a hetet - és szervezzük tovább - a táskás workshopot, a gyerek számára fejlesztő programjainkat , érdekes mozgásórákat felnőtteknek, ismeretterjesztő programokat a kismamáknak. Mivel klimatizáltak vagyunk - ezért reméljük, lehetünk majd OÁZIS azoknak, akik hozzánk benéztek. Azt garantáljuk, érdekességben nem lesz hiány!

A magas és mély növés.... Ez örök téma a mi kis műhelyünkben. Miért? Aki látott már bennünket Magnóliás csajokat, ő tudja, hogy most miről írok.

Nagy munkába vagyunk ma is. Készül ez-az a Boszorkánykonyhánkban. Suziartbag
alkotója és bloggere ZSUZSI járt nálunk.
Csodás táskái vannak - a NIA-s Sacinak van tőle táskája - megnéztük és azóta csodáljuk.
Elhívtuk ZSUZSIT, hogy tanítson bennünket meg - hogyan lehet ilyen szütyőket kreálni.
Átbeszéltük - és hamarosan elétek tárjuk - mikor, hogyan és hol lehet szabni varrni -
és magatoknak elkészített bag-ekkel vásárolni, járkálni, buliba menni satöbbi satöbbi...

Aztán a mai napon folytatjuk a belterjes kreatív műhelyünket. Szombaton kiállítjuk kis "Illusztrátoraink" munkáit és megkapják a gyerekek a saját első mesekönyvüket. Első kurzusaink egyike a Gyerekkönyv illusztrációs kurzus. Minden szombaton jönnek a Lurkók - és alkotnak Gyantár Bertával. Festenek vágnak, rajzolnak, ragasztanak. Nagyon érdekes volt számomra - ahogy ezek a gyerekek - jöhetett szél, hó, sár vagy jég jöttek és rajzoltak - nevettek, meséltek. Megtöltötték a Műhelyt sok vidámsággal. Ennek a programnak a lezárása a kiállítás. Mi pedig egy nagy-nagy kiállítást akarunk megszervezni. Elmondom az eddigi hozzávalókat: RŐZSE - melyet a Duna-parton gyűjtöttünk, spárga - és sok-sok házi finomság. Hogy mi fog ebből kisülni - arról készül majd mindenféle felvétel -közzé is fogjuk tenni - de a poént nem szeretnénk lelőni. A kurzus vezető tanára ma nálunk járt egyeztetésre - átbeszéltük a szombatot. Nagyon meg volt elégedve a terveinkkel, és ő is nagyon lelkesen felajánlotta, hogy süt a gyerkőcöknek egy isteni sütit... Nagyon várjuk mi is a szombatot - de még addig nagyon sok a teendő!!!!

Ma barkács napunk volt - és a héten határozottan a kreativitásunk van fókuszban.

Azért hallgattunk el - mert a héten pötyögünk a gépen, barkácsolunk, rőzsét gyűjtünk, sütünk, és egy csodás kiállítást szervezünk.

Huhhhh... Ez egy nagyon pörgős hét. Kicsit lezárunk - kicsit előkészítünk. Na belemegyek.

Ma Ditta volt nálunk.Az ő neve egyet jelent az Otthonkommandóval. Blogger és egy gondolkodó, alkotó Csaj. Jó vele itt a Műhelyben. Amúgy is egy magából teljesen természetesen kreatív energiákat sugárzó Ember. Jár a fejében a sok minden és valami csoda jön elő mindig. Most készítünk elő egy WÖRKSOPPOT - ahogy ő írta ma este nekem. Egy olyan témát teszünk most az étlapunkra - ami most nagyon populáris - de nagyon szeretnénk olyan "feketebárányosan" megcsinálni. Tudjátok, olyat adni, ami ezen a témán belül egyedi. Nehéz - de sínen vagyunk. És ma közösen belecsaptunk - és három csaj három valamin dolgozott. Nem fogunk sokáig titkolózni - csak még a részletek pontosítás alatt vannak.

Annyit elárulhatok - Dóri szőtt Ditta és én újságpapírból formáztunk. Az eredmény az, hogy amit Ditta kigondolt-
az megvalósítható! Még nekünk Magnóliás csajoknak. is! Amiről viszont írni akartam - ennek az egésznek a hangulata. Én nem bírok sokat bíbelődni. Első óra után mindent kitaláltam - aztán lementem a közeli Il Café-ba, ahol a leggarantáltabban legfinomabb kávét beszereztem - visszasomfordáltam 3 RUDIval két kávéval - és csak formáztunk - és lett belőle valami. Megszületett. És közben - dumáltunk - mindenről, családról, balhékról, válásról,szerelemről, gyerekszületésről. Nagyon jó érzésem van most is, ahogy írom.
Nyilván - minden kézműves kurzusnak van egy miliője - de itt amikor a semmiből csinálunk valamit és közben a lelkünk is élheti a világát! :) Na ez az... Csajok - bármit is csinálunk - nem véletlen találták ki a FONÓT - jó otthon is a családdal - de adjatok magatoknak néhány ajándék órát - és ha jó a csapat - akkor hetekre bepakoljátok a jókedvet! 

Hát igen... ez a kérdés kavargott a fejemben egészen múlt hétfőig. Mert az igazat megvallva tényleg fogalmam sem volt a dologról. Aztán ahogy lenni szokott, 'rákerestem' és már tudtam, hogy tánc és némi harcművészet keveredésére számíthatok. Állok elébe- gondoltam- táncolni szeretek, a harcművészetet meg épp ideje kipróbálnom...

Ezek a gondolatok cikáztak a fejemben, mikor végül eljött a nap, megszólalt a zene és elkezdtünk mozogni. Rövid bemelegítés után elkezdődött A TÁNC. És persze csöppet sem olyan volt, mint képzeltem!:)

Fura, magával ragadó hangulat alakult ki és jó volt látni, hogy minden lány felszabadultan mozog! Megtanultunk pár alaplépést, melyeket mindenki a saját stílusa, kedve és energiája szerint alkalmazott. Volt jó pár improvizációs rész is, és büszkén mondhatom senki sem volt félős!! Így elsőre nekem a modern tánchoz állt a legközelebb, néhány box mozdulattal megspékelve. Azóta már tudom, hogy a két dolog aránya ízlés szerint változtatható. Nagyon jó érzés volt együtt mozogni a zenére és a teljes átszellemüléshez még az is hozzátartozik, hogy hála a sok kecses és finom mozdulatnak itt garantáltan gyönyörűnek és 200 %-ban nőnek érzed magad!
 

Összességében végtelenül pozitív, nagyon szabad és egyértelműen jó érzés lett rajtam úrrá és minden túlzás nélkül mondhatom, hogy csurig teltem pozitív energiával!Úgyhogy készítem is a pakkomat holnapra, életem második NIA órájára!

Mióta belevetettük magunkat a Műhelyéletbe, sok dilemmát okoz, hogy mikor jobb tartani a workshopjainkat vagy a kurzusainkat. Ezen a hétvégén valami megint bebizonyosodott.
Sok program volt nálunk: a gyerekek még készítik a könyveiket, készülnek a színi fellépésre is. ÉS AZ ELSŐ Otthonkommandó hétvégi workshop is most zajlik. Azt már meg sem említem, hogy gyöngyöt fűztek a leányok, asszonyok Decsi Kis Dorkával. Vasárnap kommandóznak tovább a Csajok. Színskála, üzletek, alaprajzok és közös dekorálás.
Aztán gondoltuk, hogy dobjuk fel a napot. Kimentünk a Rómaira ebédelni. Menza a hűs fák alatt. És tudjátok mit láttam. Mindenki csacsogott. Mesélt - valami mindig eszébe jutott valamiről, a másikunk folytatta. Kérdések és válaszok. És egy jó kis ücsörgés. Olyan sziesztásan.

Ma azt érzem, hogy mindig jó csapat volt - de így, hogy a résztvevők rászánták ezt a hétvégét - és a workshopot tiszta szívvel csinálják. Hallgatják, hozzászólnak - aktívak - és megosztanak, vitatkoznak. Az esti workshopokon nehezebb volt ilyen aktivitást elérni és sajnos a közös kajálásra sem volt alkalom. Pedig azt többet ki nem hagynám!

Most éppen a workshop vége megy - kicsit másképpen haladtak a leányok. Most parázs vita van a minta alaprajzon. Mindenki mondja és mondja....

Én azt hiszem az eredeti kérdést eldöntve: jobb ez a hétvége - ha minimum 3 óra / alkalom! Ami fontos, a lelkedet rá kell hangolni és akkor nagyon sokat fogsz kapni!

 

Ha nincsenek kutyáink - ma nem lenne a Műhely. Bundás Makka és akkor még Félix Dóri öreg kutyája voltak akik bennünket összehoztak. Nekem első kutyám Bundás, Dóri ellenben egy aktívan ÁLLATOS családból származik: kutya, macska, csincsilla - és sok sok kis befogadott állat játszott szerepet az ő életében kicsi korától.
Aztán egyszer kiderült a mi "kapcsolatunkban" , hogy a lovakat is mindketten szeretjük. Nem is kicsit!  Miért: mert hihetetlen furcsa állat! Amilyen nagy és melankolikus olyan
vidám és szeretni való négylábú. A ló szeretete mindkettőnknél nem csak a lovaglás maga, hanem minden ami a "lóval" jár: patakaparás, kefélés, sörény kifésülés, akár ha mód van rá etetés. És az az illat - mert abban meg kell, hogy egyezzünk, hogy az nem szag! Az valami felejthetetlen. Sok élményt tudnék most megosztani veletek - ami még a Lovacskámmal közösen történt velünk. Violettnek hívták, de van egy STORY, ami szerintem jellemez egy ember-ló kapcsolatot. Elmesélem nektek:

Nagyon rossz kedvem volt - és megérkeztem a lovardába. A lovak hatalmas területen egy karámban voltak. Violett már messziről jött oda hozzám és az természetes volt, hogy a vállamra hajtotta a fejét, így köszöntött! Megfogtam, kivezettem, lepucoltam és elindultunk.
Hova - Isten tudja - csak mentünk és mentünk keresztbe kasul.... Csak el..
Órák óta mentünk szerintem nem is nagyon tudtam már hol vagyunk. Bekeveredtünk egy olyan területre, ahol magas volt a gaz - és a növényzet is nagyon burjánzott. Gyakorlatilag alig lehetett haladni. Ráfeküdtem a Violettre - éreztem a teste melegét. A lovakról az a hír járja, hogy nagyon félősek. Az én loval ebben a helyzetben nyugodtabb volt mint én - én nem vezettem, csak hozzábújtam és kivitt a bozótból - és hazavitt. Ezt soha nem fogom elfelejteni - benne mindenek felett megbíztam. Mire visszaértünk, ettől az érzéstől minden rosszkedvem elillant! Soha nem fogom ezt az érzést elfelejteni! Akkor tanultam meg, milyen az, ha száz százalékosan megbízunk valakiben!

Sok oka van annak, hogy miért írtunk ki egy rajzversenyt! Az viszont számunkra nem volt kérdés, hogy miért éppen lovakról fog szólni. Néhány kedves emberrel beszéltünk már erről - és olyan természetes mindenkinek az - hogy rajz+gyerekek+lovak.

Kedves Szülők! Ezért kérünk benneteket - azt gondoljuk minden gyereknek van - minimum 15 rajza a lovakról. Fogjátok meg azt, amelyiket a legszebbnek tartjátok és ne habozzatok küldjétek el nekünk! Tényleg olyan gyerkőcöknek szeretnénk a díjakat adni, akik értékelik. Jön a szünet - a kuponnal egy felejthetetlen napot tölthettek el Csobánkán - ahol a környezet sem utolsó!!!!!

A pályázati kiírás részletei: http://www.magnoliak.hu/hirek/258-lovas-rajzverseny.html

Samba, Rumba, Paso Doble ... És mi a csuda ez a Zumba? Hiába keresnénk a tánc
története nagy könyvében a Zumbát - nem találnánk. Ha vannak a korábban említett
táncok - akkor miért van szükség a 21.század gyermekének egy ilyen mix táncra?
Azért mert vidám, könnyen elsajátítható. Ami még jellemzője: nagy teremben sokan
együtt táncolnak, a kivitelezése és a táncelemeknek kontrollálatlan a TÖMEG miatt!
Ennek van előnye - hátránya. Van aki szeret beleolvadni egy bulizós csapatba. Mi inkább
szeretnénk, hogy legyen "sport" értéke a Zumbánknak. Ezt úgy próbáljuk kivitelezni:
Bea táncpedagógus, kis csoportban dolgozunk 10-12 fővel. /Ez ugye nem tornacsarnok
mennyiségű "táncos"! :) / Fontos, hogy a Zumbás Samba vagy a többi táncelem - ténylegesen tartalmazza a sajátos elemeket.
Gyertek és próbáljátok ki - május 22.-én Mocorgó héten gyertek és nézzétek meg...
http://www.magnoliak.hu/hirek/246-gerintornaahatha-joga-hete-0521-es-25.html

Van aki egészen fiatalon találkozik a azzal, hogy hirtelen növés miatt különböző problémái támadnak és minden orvos ugyanazt "kántálja" gerinctorna.

Aztán van aki ahogy "öregszik" érzi, hogy egész nap csak ücsörög: reggel a kávéval, utána az autóban, aztán jön a számítógép előtt - és kikapcsolódás pedig az, hogy átül a tárgyalóba a "meeting"-re. A fittebbek este elmennek egy terembe - és egy óra alatt be akarják hozni azt a mozgást - amit dédszüleink napi nyolc órában osztottak el. 

És ennek mi a vége? A sérülés vagy az "un"hatékonyság ... De mondhatnám természet ellenesnek is, hiszen nem a kicsapódott víz mennyisége jelzi azt, hogy köszönik szépen az izmaink - megkapták, ami nekik jár... Hanem mi?

Nyilván olyan világot élünk, ahol az idő nagyon számít, sokat akarunk és a nap nekünk is csak 24 óra! 

Mi a megoldás?

Évek óta csak olyan mozgásformákat végeztem, ahol őrülten leizzadhattam. Azt éreztem hatékonynak. Ez az az év, amikor a "leizzadóst" kombinálom a "kipurcantóssal".

Milyen az a kipurcantós? - Megmondom: először nevetgéltem - ez ilyen egyszerű, lefekszem a földre és csak lóbálgatom hol a lábamat, hol a karomat - aztán csípő és egyebek..

Nem nem - az egyáltalán nem egyszerű - sőt - komikus, de megerőltetőbb számomra, mint 1,5 óra futás. Ami pedig a legjobb benne, hogy az összegyűlt feszültség eltűnik a gerincem tetejéről. Izomlázam képződik - ami évek óta szinte alig volt. És olyan felszabadult érzést érzek, ami nekem csudajó! 

Leizzadósok - gyertek el hozzánk és próbáljátok ki. Garantálom, hogy nem lesz unalmas!