Élet a Magnóliák Műhelyében

Hajnal. Futás.Duna part.Kutyasétáltatás. Ez csak egy megszokott reggel. Gyermekem mellettem görkörival. Ezt imádom. Az út elején elkezd csacsogni - és megváltjuk a világot mire hazaérünk. Igazi olyan sportolás - amitől minden igazi sportember kibukna - de mi imádjuk.

Ma nem az élet nagy dolgai voltak terítéken, hanem az én leányom, ami eszébe jutott elkezdte angolra fordítani. Én teljesen ámultam és bámultam. Miért????

Kezdem a kályhánál. Ez az első év, amikor az én leánykám a suliban elkezdett angolt tanulni. Unta, utálta, nem értette. Nem csoda - olyan nyelvtant tanultak - amit még magyarul sem tud definiálni. Szerintem birtokos névmás - így kimondva elég "arabnak" tűnik egy tízévesnek... Néhány vers volt - de inkább a könyv párbeszédes része. Úgy egész évben ugyanaz a tíz oldal. Elkeseredtem. Értelmetlen - manapság -amikor még fontosabb, hogy beszéljünk idegen nyelveket?

Aztán jött Dóri - és elkezdtek játszani. Aztán jött egy kis osztálytárs - Bodza - és együtt még vidámabb. Játékok - dalok - egy kis mókázás. Nem sokszor - mert a fogadalmaink ellenére is csak néhány alkalomról beszélünk! De ez az eredmény - egy gyerek magától, vidáman csak úgy .... Mondja és mondja ... "What's your name? ......

Meg vagyok győzve - ragad a gyerkőcökre minden - és itt jön a mi feladatunk - MUTASSUK MEG NEKIK A VILÁGOT!!!!! Ne habozzatok kedves SZÜLŐK - halljátok gyermekeitek IGÉNYEIT ! Ha kell - áldozzatok rá időt - és vigyétek! Ne törődjetek bele abba, ha egy fontos - mai világban alapelvárást - nem megfelelő szinten mutatnak meg a gyereketeknek! Lépjetek tovább - és keressétek meg a magatok TANÁRÁT. Onnan ismeritek fel - hogy a gyereketek vidáman megy az órára és ha beszélgettek róla - még a legzárkózottabb gyerek is mesélni kezd!