Sokat gondolkodtam, hogy írjak-e egy olyan dologról, amiről elvileg(ezt még lásd később) semmit nem tudok? Azért veszem viszont a bátorságot, hogy mégis írjak róla - mert most "közelről" látom, hogy milyen az, ha valaki a tudását átadta - és ezzel mérhetetlen örömet szerez másoknak.
Jó volt találkoznom egy lánnyal az utcán, aki a Műhelyből jött, kezében a kencés kis dobozaival. Repült a föld felett és nevetett - akkor is amikor nem látta, hogy én jövök szembe.
Aztán az is jó - és itt jön az elvileg magyarázata - amikor a Lucámmal átküzdjük magunkat egy hosszú hétvégi tanuláson - mert olyankor előre készülünk - és ő este megköszöni, hogy mennyit segítettem neki. Pottyan a könnyem most... :)
Aztán azt is jó hallani és látni, hogy Dóri több éven át tanított egy oviban angolt és franciát. Ez az ovi nevezetesen külföldön található. Az oviban sokféle "náció" kis gyerkőce járt - és a mai napig nem telik el úgy hónap, hogy valamelyik kis tanítvány anyukája ne küldene Dórinak képet - vagy ne írna valami szépet. Pedig Dóri már több mint egy éve itthon a Magnóliákat építi velem. Milyen kötődés kell ahhoz a tanárhoz és mennyire el kell, hogy ismerd az ő munkáját, hogy a világ másik végéből eszedbe jut és írsz. Akkor is ha éppen ezer a dolgod és sok a gondod.. De tudod, hogy mit adott a gyerekednek. Az az egyedi módszer, amit Dóri ott megtanított ezeknek a kicsi Embereknek és ahogyan - az ilyen erő!
Sokat beszélgetünk a nyelvtanulásról is. Én még az a korosztály vagyok - aki az orosz mellett jó esetben tanulhatott egy "nyugati" nyelvet. Korábban versenyszférában dolgoztam és láttam, mennyire hátrány, hogy nem minimum kettő, de akár három nyelven beszélek.
Sokáig gondolkodtam magam is a lányomnál a kisgyerek korban elkezdett idegennyelvű oktatás helyességéről. De azért tanultunk az ovi mellett! És jól is tettük! Miért? Mert most, ha a leckét tanuljuk csodaszép kiejtéssel mondja a szavakat. (Nem mindig érti - de a kiejtése laza nem görcsös - és mondja.) Ez így lenne akkor is, ha a véletlen nem sodor el minket az angol órára akkoriban? Ja és kihagytunk 1. és 2. osztályban két évet - de ismerek Lucával egyidős kisfiút - aki viszont folyamatosan tanulta a nyelvet tanul. Megbántam! Ha vissza lehetne csinálni - nem engedném a kihagyást!
Én nem tudom, hogy pedagógiailag mi helyes és mi helytelen - én csak egy anyuka vagyok - és tudom már mi a fontos! Ők - a kicsik nagyon bírják - szivacsok és nyitottak! Ezt a képességüket nekünk szülőknek kutya kötelességünk "karban"-tartani! Csak, hogy később ne bánjuk meg!
http://magnoliak.hu/hirek/307-little-steps-tanulj-jatszva-angolul.html
