Nagyvázsonyban jártunk. Mi jut erről eszetekbe? Nekem most már a Postamúzeum. Miért? Ehhez kell egy kis olyan általam buherált "utikönyves" leírás. A Múzeum egy régi parasztházban kapott helyett a vár tőszomszédságában. Érkezésünkkor 45,5 fok volt - így nem meglepő, hogy a hűs, árnyékos padokon megpihentünk. Ez a kiváló hely, éppen a múzeum bejárata mellett volt. Megláttam a feliratot - és egyből tudtam - ide most bekukkantunk..
A kiállítás 3 teremben foglal helyet + még van egy kocsiszín a postakocsiknak. Egyik teremben a posta története van, a másik teremben a telefon története és a harmadik, fogadó szobában a telex kapott helyet és némi kezdetleges mobil technológiai kiállítás.
A telefon történetét bemutató szobában játszottunk telefonos kisasszonyt - működő központok vannak kiállítva. Nagyon vicces volt, a Múzeumban dolgozó hölgy elmesélte, hogy akkoriban - és ez a '60-as évekig volt - bizony egy-egy távolsági hívásra Nagyvázsony-Budapest viszonylaton - bizony fél napokat is kellett várni. Azon morfondíroztam, hogy a mai világban, amikor még az is számít, milyen gyorsan reagálunk egy-egy hívásra, e-mailra - akkor ez hogy is volt közel 50 évvel ezelőtti időkig?
Aztán jött a MOBIL része a kiállításnak. A táska nagyságú mobiltelefontól - bemutatja napjainkig a készülékek fejlődését. Nagyon vicces, ez az a "történelem" amit már mi is végigéltünk.
Mindeközben ahogyan játszottunk a telexgéppel - amin én még bizony az első munkahelyemen dolgoztam - azon tanakodtam, milyen fura világban élünk. A technológia az elmúlt 100 évben többet fejlődött, mint előtte több ezer éven át nem! Most aztán már nincsen indok arra, hogy ne beszélgessünk egymással. Mégis minden kutatás arra mutat rá, hogy a verbális kommunikáció jelentősége erősen csökken. Ez nagyon furcsa ... Vagy csak nekem? Valahol azt érzem, hogy minél több lehetőségünk van valamit csinálni - lásd pl. mozgás, beszélgetés - annál kevésbé tesszük! Régen vártunk akár egy napot is a postán ücsörögve, hogy szeretteinkkel beszéljünk. És ma? Tárcsázunk és ha nem veszi fel AZONNAL akit hívtunk - kiakadunk és nemegyszer szóvá tesszük... És vajon megkérdezzük tőle, amikor elértük, hogy hogy van? De miért nem, mert bármikor beszélhetünk vele?
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.