Élet a Magnóliák Műhelyében

Igen nehéz nekem ezekről a dolgokról írni. Én nagyon szerencsés vagyok - a Lányom egy csoda - attól a pillanattól, ahogy megszületett. Egészen töpörtyű korától önálló, határozott emberke. Teszi a dolgát szépen csöndben. Nagyon nem kellett beszélni neki semmiről - tudja ő magától milyen a család értékrendje, mit lehet és mit nem. Biztosan sokan mondjátok - hogy persze-persze... Én nem akarom, hogy higgyetek nekem - én csak azt szerettem volna alátámasztani, hogy én miért nem kerestem soha a gyerek szakkönyveket, előadásokat, lehetőségeket egy jó beszélgetésre gyereknevelésről.

De azt is tudom, hogy ez nem ilyen egyszerű. Még azért várom a kamaszkort nálunk is - hiszen ha mindenki azt kapja vissza, mint amilyen ő maga volt ... Na akkor - szerintem ott fog eljönni az a korszak, hogy habzsolni fogom a szakkönyveket.:)

Sok mindenkivel találkozunk, mióta a Műhelyt építjük és azért van sokféle gyerek és hozzá is sokfajta szülő, nagyszülő. Azt gondolom, hogy a mai világban nagyon nehéz nekünk anyukáknak. Nem megyek itt ebbe bele, mert túl hosszú lenne a blog - sajnos. Egy biztos - nem minden gyerek viseli könnyen a maga természetét, a családja időhiányát. Keletkeznek "kisülések" és nem biztos, hogy ezt mindig tudjuk kezelni.

Azt már tudjátok, hogy készülünk egy Kávéházi beszélgetésre Páli Patríciával, aki coach - és nagyon sok érdekes témát fogunk átbeszélni. Most jelent meg Patrícia újabb cikke a www.lifegarden.hu oldalon, amiből szeretnék nektek idézni - és kívánok pár nyugodt percet hozzá, hogy elolvassátok. Szerintem hasznos - a sok gyakorlati tanácsért. Sokszor tudjuk ezeket a dolgokat - de nem alkalmazzuk... Ez a cikk szerintem sokatokat erősíthet meg vagy adhat tippeket.

A kedvenc részem - hiszen magam is a megoldások embere vagyok:

"Keressük közösen a megoldást!
A hisztikre kirótt szankciók nem sokat segítenek, nem vezetnek tanulságok levonására a gyerek számára. Ne a büntetésen legyen a hangsúly, sokkal inkább a konstruktív probléma megoldási folyamatot helyezzük előtérbe, ahol a hiszti jövőbeni elkerülése kerül a középpontba. Gyerekünkkel közösen dolgozzunk ki olyan megoldásokat, amelyeket ő is elfogad, ezek a következő alkalmakkor hivatkozási alapot szolgáltatnak. Különös erővel bír, ha a kidolgozott megoldásokról kézzel fogható emlékeztetőt (rajzot, fotót) készítünk, ami egy adott szituációban előhívja a megállapodást.
Kitartást és sok sikert kívánok a nehéz, ámde hatalmas sikereket eredményező feladathoz!"

Forrás: http://www.lifegarden.hu/ismeretterjeszto/a-hiszti-kezelese/260/

Sokat szoktunk Dórival arról beszélgetni, hogy milyen irányba érdemes a Műhelyt fejleszteni. Általában elérkezünk a felnőtt vagy a gyerek programok kérdéshez. A szívünk a gyerek oldalra húz, de a realitás a felnőtt programok felé visz el bennünket. Nem mintha az nem egy izgalmas dolog lenne. De igazán, amit mi az elején nagyon szerettünk volna, hogy gyerekkínálat területén kitűnjünk a mostani - szerintünk kicsit egyhangú kínálatból.

Szerintünk a kínálatunk nagyon egyedire sikerült. Ha szoktátok nézni az oldalunkat, akkor ismeritek.

Ennek ellenére nem könnyen tudjuk a csoportjainkat feltölteni!? Persze erre biztosan sok magyarázat van - de mi látunk egy nagyon fontos problémát. Lehet, hogy a mi értékítéletünk nincs a helyén, de a Műhely életében erősen törekszünk arra, hogy minden foglalkozásunk magas színvonalú legyen és KIS CSOPORTOK - ban történjen. Lehet, hogy manapság ez nem is annyira fontos?

Ez miért szempont nekünk? Mert hisszük, hogy igazán egyéniségeket figyelembe véve lehet emberekkel foglalkozni.

Azt gondoljuk, hogy a gyerek foglakozások esetében ez még fontosabb! A gyerekek fejlődés szintje más és más. Az iskolákban általában nincsen arra idő, hogy egyes gyerekek egyéni igényei szerint történjen az oktatás. Aztán jönnek az iskolai szakkörök, foglalkozások - azért azt gondolom, hogy szülőként ti is látjátok, hogy az iskola szellemisége ott sem fog változni attól, hogy ezek a foglalkozások "fizetősek". Ez talán így van jól!
Aztán vannak a nagycsoportos különórák... Hát nem tudom - az biztosan jó? 10-20 gyerek számára hogyan tud elmélyült tudást átadni az oktató úgy, hogy fegyelmezni egy külön órán nem nagyon lehet úgy, mint az iskolában? Illetve a gyerek "fejlesztése" - hiszen külön foglalkozásra azért visszük a gyerkőcöt - biztos, hogy megfelelő hatásfokon történik, amikor 15 gyerekből az én gyerekem az egyik?
Amikor órát/tanfolyamot/kurzust választunk érdemes nekünk szülőknek megfogalmazni, hogy milyen céllal  visszük oda gyermekünket. Hiszen ha a gyerek nem fejlődik - vagy nem olyan mértékben - akkor az az idő és anyagiak, amit erre fordítottunk nem biztos, hogy jó "befektetés"!  

A Magnóliák Műhelye viszont nagyon is nagy hangsúlyt fektet arra, hogy ismerjük meg azokat a gyerekeket, akik hozzánk ellátogatnak. Váltsunk néhány szót - még mi szervezők is - egy kis tea mellett arról amit nálunk csinálnak. Ezek mindig izgalmas kis beszélgetések. Egyben biztosak vagyunk - nálunk a foglalkozásoknak megvan a "váza" és a gyerekek igényeit, tudásvágyát és fantáziáját megismerve fő szempont az egyéni fejlesztésen van! Hiszem, hogy ezt nem csak szeretnénk, hanem mint ahogy az elmúlt "csonka" évünk két sikeres kurzusa mutatta - meg is valósítottuk!

Persze gondolhatjátok azt is, hogy savanyú a szőlő. De nem! Hiszen a Műhely életének alakulása folytonos mozgásban van. Abba az irányba megyünk mindig ami értékrendünknek és a Műhelynek megfelelő: színvonalban, kínálatban stb. Csak rossz lenne, ha gyerekek mégsem lennének a Műhelyben... Hiányoznának nagyon!

Kicsit morfondíroznék tovább a fotóról. Ma még ezer dolog jutott az eszembe...Az egyik ilyen, hogy én még soha nem voltam profi fotózáson. Vasárnap - amikor a Műhelyben volt az első Családi Fotózás napja - Dóri kérte, hogy kellene rólunk közös fotó, hogy végre a honlapra felrakjuk. Ne csak nevek legyünk - hanem arcok is! :)
Már induláskor olyan fura dolog történt velem. A mindennapokban nem sminkelem magam - pedig kellene - de nem tudtam úgy elindulni, hogy valamit ne pingáljak magamra. Fura - ez én vagyok? Aztán mit vettem fel? Mondogattam magamban egész délelőtt - én csak lazán, ahogy szoktam farmer és valami póló, nem kell ebből nagyobb ügyet csinálni mint bármikor máskor. Nem húzom hosszúra a storyt - azért eltelt néhány perc a szekrény előtt.

A Műhelyben ismert arcok: Gábor, Dóri - és több kedves arc ismeretlen, de vidám család a kicsi babájukkal és Lili Dóri barátnője. Aztán jött a háttérre állás - és nem tudom mi történt: jó kis zene, rihi-röhi - de minden olyan természetesen zajlott. Nekem - aki eddig csak az amatőr fotókban hittem. Nem láttam még a képeket - és nem is tartott a fotózás sokáig - de kíváncsian várom az első raprid profi fotózásom eredményét.

Több család volt nálunk ezen a napon. Az első családról írnék. Konkrét elképzelésekkel érkeztek - de nagyon nyitottak voltak minden egyéb "formációra". Szépek voltak, természetesek - jó kis vasárnapi program kerekedett gyereknek - felnőttnek. Azt hiszem, hogy emléknek és ajándéknak sem utolsó az, amit kézhez fognak kapni!

Nem tudom, ha ránéznek 10-20 év múlva a képekre - akkor eszükbe fog jutni ez a nap, a Műhely, a Dorka /Beluga Beads/ által sütött isteni muffin? A Magnóliás Dóri, aki a werkek werkjét (lsd.alul) készítette? Vagy az Adonyi Gábor - aki csak úgy kattintgatott? Vagy a családi viták és nevetések fotózás közben? És a Magnóliák Műhelye, a Magnólia feeling?

Kell az emlékeket ennyire őrizni? Vagy inkább a hangulat megidézése segít sokszor - hiszen ami jó volt, azt jó visszaidézni - hátha ha nem is ugyanúgy, de megismétlődik az érzés. Nekem ilyen már volt ... Lesz is!

Mostanában van több olyan téma a műhelyben,(gyerek fotókurzus, családi fotózás) melynek a fókuszában a fotózás áll. Dóri régóta, én csak mostanában kacérkodom azzal, hogy mindent megörökítsek. Ennek kapcsán kicsit elkezdtem tanakodni, hogy vajon most miért és eddig miért nem? Az eddig nemnek talán csak a lustaság volt az oka. Az is igaz, hogy nem rendelkeztünk családilag megfelelő technikával - csak olyan kezdetlegessel. De manapság ez már nem annyira lényeges, hiszen az ilyen mindennapiember-dokumentáláshoz nem is biztos, hogy olyan profi felszerelés kell.
Mit is szeretnék, ha meglenne? Például egy jó kis családi közös falást. Ami most is volt! Finomabbnál finomabb kaja - és csak eszünk és dumálunk, megjegyzést teszünk, nevetünk. Ezt hogyan adjam vissza? A fotó visszaadja? Szerintem nem a kép maga, hanem ami eszembe jut róla. Lehet, hogy másnak nem fog semmit mondani. De kinek készítem a képeket? Magamnak? A családnak, akik ott voltak, vagy az ükunokámnak? Ebben döntést kell hoznom!

Aztán jó lenne a Műhely sok-sok pillanatát megörökíteni. Nem arra gondolok, amit ti is láttok az FB.-n vagy az oldalon! Hanem például hogyan készülünk fel egy-egy WS-ra: ahogy szaladgálunk varrógépekkel, vasalódeszkákkal vagy éppen létrákkal. Vagy amikor ötven csomaggal a kezünkbe jövünk be a Műhelyben és megállunk a pékségben. Lepakolunk-választunk-felpakolunk és aztán otthagyjuk amit vettünk - és újra lepakolunk... Vagy amikor vége a NIA-nak és öt percig csak ülünk a földön pihegünk és néha szólunk egyet-egyet, de alapvetően a pillanatot élvezzük. Én azt is imádom, amikor a szombati Alkotóműhely szünetében a gyerekek ropogtatnak.
Katartikus élmény volt számomra az első ISHTA jóga órám végén, amikor a rövid pihenés után felnéztem, kint sötét volt, bent égtek a gyertyák és a papír lámpák - és mindenki mosolygott. Nem beszéltünk, de azt hiszem, hogy elfáradtunk és csak jó maradt bennünk.
Aztán ez a gyerek fotó tanfolyam. Mi ütött belénk, hogy gyerekeket akarunk még megtanítani arra, hogyan lássanak fotósan? Nem azért, hogy mindenki fotós legyen, hanem azért, hogy fejezzék ki magukat a saját látásmódjukban. Szerintem ez a legfontosabb! Mi felnőttek ezt már elfelejtjük, meglátni a pillanat gyönyörűségét. Ők ezt még látják. Tanulják meg megőrizni a jó pillanatokat.

Számomra a fotózás CSAK gondolata is segít abban, hogy jobban észrevegyem a pozitívumokat a pillanatokban. Sokszor fejben már klikkelek is! De vigyázzatok, úgy néz ki, hogy szerzek egy jó kis gépet! Meneküljetek a sok fontos pillanatom elöl!

Nos. Kávéház.. Szülőknek. Coach... Na mi ez már megint a Műhelyben? Minek. Én jól ismerem a gyerekem!törődöm is vele eleget! Amúgy is coach a munkahelyemen, hogy minél többet teljesítsek a munkaadómnak. Minek nekem az otthoniakhoz /család/ egy tréner, aki megmondja nekem mit és miért nem csinálok jól!!!!

Szembesültünk már ezekkel a mondatokkal. Ez egy nagy tévedés. Nem a hibákról, hanem a tapasztalatokról kell beszélgetni. a Coach az - aki a beszélgetést "moderálja" és nem ő a nagy megmondó... Ez a kettő nem ugyanaz! Jó valaki, aki "független" hallgat - néha kérdez - és együtt ébresztjük a gondolatokat.

A gyerekekkel való együttélés, a családdá válás egy folyamat. Ráadásul egy folyton változó folyamat. Rövid állandóságból és sok-sok változásból és kompromisszumból áll. Milyen az emberi természet általában? Nem bírja a változásokat ! Nézzünk magunkba - mi bírjuk? Így nem csoda, ha keletkeznek feszültségek és kisülések otthon is. A legjobb családban is - ahogy ezt mondani szokták! Ezért találtuk számunkra nagyon is érdekesnek ezt a programot Patríciával. Mi már beszélgettünk egy kicsit - és nagyon szeretnénk ezt Veletek hosszabban folytatni. Jó lenne hallani a tapasztalatitokat - mit hogyan láttok ti...

MEGNYITJUK október 06.-án a Műhelyben a Szülők kávéházát. Gyere el - és dumcsizzun
együtt egy jót! Részletek a programról: http://magnoliak.hu/hirek/302-kavehazi-beszelgetesek-szuelknek-esvagy-leend-szuelknek-.html

Ajánlom figyelmetekbe Patrícia egyik a www.lifegarden.hu oldalon publikált cikkéből ezt a részletet gondolatébresztőnek:

"A leendő óvodások kicsi életének - különösen, ha otthon töltötték életük első három évét - legnagyobb fordulata közeledik, a közösségbe kerülés az első lépcsőfok az önállósodás terén. A jó lismert, biztonságot nyújtó családi környezetet egy olyan mesterséges közösség váltja fel, ahol az együttműködési rendszert szabályok és elvárások bástyázzák körül, s ahol a mindennapok ritmusa lényegesen eltér a korábban megszokottól.
 
Az ismeretlentől való szorongást számos módon oldhatjuk. Segítséget jelenthetnek a szerepjátékok (például babákkal, bábokkal, állatokkal, legóval stb.), de az óvodai életet bemutató könyvek is hasznosak lehetnek, hiszen ezek által bepillantást nyerhetnek a gyerekek az óvodai mindennapok rutinjába, a közösségi lét szabályaiba.
Fontos lépés, hogy bemutassuk gyerekünknek az óvoda épületét, járjuk be együtt az otthonunktól az óvodáig vezető utat és részletesen beszéljük át ezáltal a következő időszak napi forgatókönyvét, kezdve a reggeli ébredéstől, az óvodából való hazamenetelig.
Vonjuk be a kicsiket az óvodához szükséges eszközök beszerzésébe, engedjük, hogy maga válassza ki váltócipőjét, óvodás hátizsákját, torna ruháját."

A teljes cikket itt olvashatjátok: http://www.lifegarden.hu/ismeretterjeszto/a-tanevkezdes-izgalma/242/

A kávéházi beszélgetés másik pillére egy könyv. Miért is pont ez a könyv? Mert meghódította a szülői szíveket világszerte. Nekem egy gyerekorvos barátném ajánlotta. Miért tetszett? Mert gyakorlatias - és mindenben tudunk fejlődni - éppen a szülői feladatok ellátásába miért ne kaphatnánk új gondolatokat? Nem lehetünk annyira magabiztosak, hogy minden úgy van jól, ahogy van! Legyünk nyitottak az új dolgokra - ezen a területen is! Ajánlom nektek a könyvet az alábbi sorokkal a www.lifegarden.hu könyvajánlója alapján:

"Csodálatos szülő voltam, mielőtt gyermekeim születettek volna" kezdi könyvét az írópáros. Nem éreztük ezt gyakorló szülőként oly sokszor? Elméletben mindig sokkal könnyebben mennek a dolgok, de amikor saját családunkban kell szembenézni a durcás gyerekkel, a hisztivel, a kiabálásokkal, sértődésekkel, akkor megfogadjuk: Holnaptól másképp lesz! Azután kezdődik elölről, mert nem tudjuk hogyan."

Részletek a programról: http://magnoliak.hu/hirek/302-kavehazi-beszelgetesek-szuelknek-esvagy-leend-szuelknek-.html

Magam is sokáig hadakoztam az ellen, hogy otthon készítsek bármiféle kozmetikumot. Napi 8-10-12 óra munka mellet, családdal nem tudtam elképzelni, hogy mikor csapjak bele?

Aztán a Húgom - aki egy nagyon nyitott érdeklődő személyiség - egyszer elcipelt magával egy workshopra. Ott találkoztam egy számomra nagyon érdekes emberrel -egy újságíróból lett kozmetikus hölggyel. Azzal kezdte, hogy a szépséghez nem bonyolult és drága kozmetikumokra van szükség. Beszélt a kozmetika "lelki" hátteréről, életmódról. Őszinte leszek - én ebben a témában nagyon kevés embertől fogadok el bármit. Ő hiteles volt nekem. Közel a 60 évhez olyan volt a bőre, hogy negyven évesen magam is megirigyeltem. Ja, és stresszesen élt ő is korábban - de ebből kihozott egy olyan harmóniát amit bárki megirigyelne! Szerényen és célszerűen él! Ő indított el engem egy úton, hogyan bánjak úgy az időmmel, hogy a számomra fontos dolgokra is jusson belőle. (Nem mindig sikerül, de törekszem rá!)Ott készítettem először arcpakolást, fürdősót - teljesen egyszerű, mindennap használatos alapanyagokból.

Részletek a Műhely természetes kozmetikum kurzusairól:
http://magnoliak.hu/hirek/308-kencekeszit-mhely.html
http://magnoliak.hu/hirek/291-szappankeszit-mhely-termeszetes-alapanyagokkal.html

Aztán jött a Műhely - és év elején hívtunk meg egy lányt. Nagyon érdekes előadást tartott  - és a résztvevők készítettek is sok mindent. Egy időben - ahogy ez nálunk lenni szokott - több foglalkozás volt - emiatt én nem vettem részt a foglalkozáson. De van nekem a Húgom, aki készített nekem. Ebben volt egy olyan fürdősó, amit magam azóta is elkészítek hétről hétre: Só, tiszta növényi olaj, egy bőrtípusnak megfelelő néhány csepp illóolaj, kakaóvaj vagy sheavaj. Elkészítési idő: 3 perc. Ezt használom azóta - és isteni!  Ekkor lendületet is kaptam és azt hittem, majd készítek krémeket. Aztán ellátogattam néhány oldalra - de "megdermedtem" - volt, hogy nem is értettem. Aztán jött a lelki szemem. Elképzeltem, hogyan mosogatom el az eszközöket, hogyan fog a konyhám kinézni? Ez a fránya praktikum. Ott állok a 120 fokos nemtudommilyen emulgációval :) (nem tudom van-e ilyen) és a gyerekem a kutyámmal átrobog a konyhán - jöttek is a rémek a szemem előtt - kutya fején a 120 fokos... . Hát én bizony nem !
Akkor hogyan lesz csodaszép bőröm?
Rájöttem - úgy hogy bizony el fogok menni egy olyan helyre ahol ezt készítik - és ha tehetem ott kihasználom, hogy egy erre termett infrastruktúrában, egy ehhez nagyon értő szakembertől megtanulom és elkészítem. Az emberek miért járnak főzőiskolákba - ha a receptekben minden le van írva, konyhája pedig mindenkinek van? Azért, hogy profi körülmények között profiktól lássák meg a titkot! Mert azt egy recept sem írja le!!! Hiába keressük! Az aki tanítja a tudása és a sok-sok tapasztalata által tudja azt, amit megmutat nekünk. Úgyhogy én nagyon várom az október elején - Évát - aki végzettségét tekintve is ért a krémekhez, szappanokhoz, kozmetikumok elkészítéséhez!

Ott megtanulom - és ha a TITOK megnyílik előttem - otthon Kutyával és Gyerekkel megnyitom a Banya - konyhámat!
Részletek a Műhely természetes kozmetikum kurzusairól:
http://magnoliak.hu/hirek/308-kencekeszit-mhely.html
http://magnoliak.hu/hirek/291-szappankeszit-mhely-termeszetes-alapanyagokkal.html