Élet a Magnóliák Műhelyében

Ma nálunk a szülinapok napja volt.. Két szülinap egy napon!. Az egyik egy bowling centrumban - a másik pedig egy laser clubban. Ez utóbbi fiús szülinap volt - és nagy létszámban lettek a srácok meginvitálva. Fiúk és Lányok vegyesen a 10-es évjáratból...

Jó szülőként beosztottuk - a délutáni program volt az enyém. Várakoztam a kocsiban. Persze a könyvem otthon maradt - így volt időm újra a hobbimnak élni - és figyeltem a járókelőket, ja és dumcsiztunk egy jót a férjemmel. Ez is az egyik hobbim - ha van rá idő és kedv. :)

Kik jöttek - mindenféle gyerekek, kis felnőttek és felnőttek is. Azt hiszem ez a program nem korhoz kötött. Ez amolyan versenyzős, stratégiai gondolkodású emberek játék a lehet. Én magam még nem játszottam - talán a gondolkodásmódomból hiányzik mindkettő - ami kellene hozz? :) Meglehet... Szerintem nem baj, ha valakiben ez megvan - de talán az sem olyan nagy tragédia, ha nincsen meg. Én elvagyok nélküle.

Sokat tanakodunk rajta, hogy mi mit kínáljunk a Műhelyben - ami egyedi - és mégis érdekes lehet a gyerekek számára. A Műhely nem játszóház és nagyon fontosnak tartjuk, hogy egyedit kínáljunk így is! Tapogatózunk egy éve keressük az igazit....Egy biztos, manapság nem szívesen szerveznek a családok szülinapi bulit. Rumli, mi legyen a kicsikkel és egyéb okok miatt - ami jó és rossz is egy kicsit. Jó az a házibuli életérzés - de "hancúros" - az egyszer biztos! 
Van egy jó kis csapatunk a Műhelyben: Bözske és Máté - fiatal színészek, sok érdekes dologgal foglalkoznak. A Műhelyben színjátszást oktattak a tavalyi évben - és lassan ebben az évben is elkezdjük.
Ők moderálnak egy amolyan másfélórát, ami nagyon sok érdekes játékkal, kellékekkel teli - csapatjátékos, vetélkedős, viccelődős idő. Nagy hahoták, futások, beszélgetések, kiabálások. A Műhelyfotókat látva - nem csoda, ha ezt nem akarjátok kedves Szülők az otthonotokban!  Ez a program már néhányszor volt a műhelyben - elmondhatom, nagy sikerrel!  A vége egy zsákbamacska - emlékeztek még gyerekkorotokból erre kedves szülők? Minden Lurkónak.... Szem nem maradt szárazon - és a padló sem! De a Műhelyben ez nem baj - éjjel jönnek a jótündérek és ott minden a helyére kerül! 
Ez ugye megint egy olyan VERSENGŐSSTRATÉGIÁS szerű - csak újragondolva.. :)

Aztán nagy terveink vannak: kézműves vonalon és gasztro vonalon - de erről még később.
Ami biztos, hogy csuda sütiket lehet díszíteni mostanság - és lehet ez egy jó kis program - én azon tanakodtam, hogy akár még nekünk felnőtteknek is! Kézműves szülinap - fókuszban az alkotás - de erről is majd hírelek...

Jó a szülinap otthon, de idegenben még jobb mostanában! Kutatunk tovább!

Sokat gondolkodtam, hogy írjak-e egy olyan dologról, amiről elvileg(ezt még lásd később) semmit nem tudok? Azért veszem viszont a bátorságot, hogy mégis írjak róla - mert most "közelről" látom, hogy milyen az, ha valaki a tudását átadta - és ezzel mérhetetlen örömet szerez másoknak.

Jó volt találkoznom egy lánnyal az utcán, aki a Műhelyből jött, kezében a kencés kis dobozaival. Repült a föld felett és nevetett - akkor is amikor nem látta, hogy én jövök szembe.
Aztán az is jó - és itt jön az elvileg magyarázata - amikor a Lucámmal átküzdjük magunkat egy hosszú hétvégi tanuláson - mert olyankor előre készülünk - és ő este megköszöni, hogy mennyit segítettem neki. Pottyan a könnyem most... :)

Aztán azt is jó hallani és látni, hogy Dóri több éven át tanított egy oviban angolt és franciát. Ez az ovi nevezetesen külföldön található. Az oviban sokféle "náció" kis gyerkőce járt - és a mai napig nem telik el úgy hónap, hogy valamelyik kis tanítvány anyukája ne küldene Dórinak képet - vagy ne írna valami szépet. Pedig Dóri már több mint egy éve itthon a Magnóliákat építi velem. Milyen kötődés kell ahhoz a tanárhoz és mennyire el kell, hogy ismerd az ő munkáját, hogy a világ másik végéből eszedbe jut és írsz. Akkor is ha éppen ezer a dolgod és sok a gondod.. De tudod, hogy mit adott a gyerekednek. Az az egyedi módszer, amit Dóri ott megtanított ezeknek a kicsi Embereknek és ahogyan - az ilyen erő!

Sokat beszélgetünk a nyelvtanulásról is. Én még az a korosztály vagyok - aki az orosz mellett jó esetben tanulhatott egy "nyugati" nyelvet. Korábban versenyszférában dolgoztam és láttam, mennyire hátrány, hogy nem minimum kettő, de akár három nyelven beszélek. 

Sokáig gondolkodtam magam is a lányomnál a kisgyerek korban elkezdett idegennyelvű oktatás helyességéről. De azért tanultunk az ovi mellett! És jól is tettük! Miért? Mert most, ha a leckét tanuljuk csodaszép kiejtéssel mondja a szavakat. (Nem mindig érti - de a kiejtése laza nem görcsös - és mondja.) Ez így lenne akkor is, ha a véletlen nem sodor el minket az angol órára akkoriban? Ja és kihagytunk 1. és 2. osztályban két évet - de ismerek Lucával egyidős kisfiút - aki viszont folyamatosan tanulta a nyelvet tanul. Megbántam! Ha vissza lehetne csinálni - nem engedném a kihagyást!

Én nem tudom, hogy pedagógiailag mi helyes és mi helytelen - én csak egy anyuka vagyok - és tudom már mi a fontos! Ők - a kicsik nagyon bírják - szivacsok és nyitottak! Ezt a képességüket nekünk szülőknek kutya kötelességünk "karban"-tartani! Csak, hogy később ne bánjuk meg!

http://magnoliak.hu/hirek/307-little-steps-tanulj-jatszva-angolul.html

Igen nehéz nekem ezekről a dolgokról írni. Én nagyon szerencsés vagyok - a Lányom egy csoda - attól a pillanattól, ahogy megszületett. Egészen töpörtyű korától önálló, határozott emberke. Teszi a dolgát szépen csöndben. Nagyon nem kellett beszélni neki semmiről - tudja ő magától milyen a család értékrendje, mit lehet és mit nem. Biztosan sokan mondjátok - hogy persze-persze... Én nem akarom, hogy higgyetek nekem - én csak azt szerettem volna alátámasztani, hogy én miért nem kerestem soha a gyerek szakkönyveket, előadásokat, lehetőségeket egy jó beszélgetésre gyereknevelésről.

De azt is tudom, hogy ez nem ilyen egyszerű. Még azért várom a kamaszkort nálunk is - hiszen ha mindenki azt kapja vissza, mint amilyen ő maga volt ... Na akkor - szerintem ott fog eljönni az a korszak, hogy habzsolni fogom a szakkönyveket.:)

Sok mindenkivel találkozunk, mióta a Műhelyt építjük és azért van sokféle gyerek és hozzá is sokfajta szülő, nagyszülő. Azt gondolom, hogy a mai világban nagyon nehéz nekünk anyukáknak. Nem megyek itt ebbe bele, mert túl hosszú lenne a blog - sajnos. Egy biztos - nem minden gyerek viseli könnyen a maga természetét, a családja időhiányát. Keletkeznek "kisülések" és nem biztos, hogy ezt mindig tudjuk kezelni.

Azt már tudjátok, hogy készülünk egy Kávéházi beszélgetésre Páli Patríciával, aki coach - és nagyon sok érdekes témát fogunk átbeszélni. Most jelent meg Patrícia újabb cikke a www.lifegarden.hu oldalon, amiből szeretnék nektek idézni - és kívánok pár nyugodt percet hozzá, hogy elolvassátok. Szerintem hasznos - a sok gyakorlati tanácsért. Sokszor tudjuk ezeket a dolgokat - de nem alkalmazzuk... Ez a cikk szerintem sokatokat erősíthet meg vagy adhat tippeket.

A kedvenc részem - hiszen magam is a megoldások embere vagyok:

"Keressük közösen a megoldást!
A hisztikre kirótt szankciók nem sokat segítenek, nem vezetnek tanulságok levonására a gyerek számára. Ne a büntetésen legyen a hangsúly, sokkal inkább a konstruktív probléma megoldási folyamatot helyezzük előtérbe, ahol a hiszti jövőbeni elkerülése kerül a középpontba. Gyerekünkkel közösen dolgozzunk ki olyan megoldásokat, amelyeket ő is elfogad, ezek a következő alkalmakkor hivatkozási alapot szolgáltatnak. Különös erővel bír, ha a kidolgozott megoldásokról kézzel fogható emlékeztetőt (rajzot, fotót) készítünk, ami egy adott szituációban előhívja a megállapodást.
Kitartást és sok sikert kívánok a nehéz, ámde hatalmas sikereket eredményező feladathoz!"

Forrás: http://www.lifegarden.hu/ismeretterjeszto/a-hiszti-kezelese/260/

Sokat szoktunk Dórival arról beszélgetni, hogy milyen irányba érdemes a Műhelyt fejleszteni. Általában elérkezünk a felnőtt vagy a gyerek programok kérdéshez. A szívünk a gyerek oldalra húz, de a realitás a felnőtt programok felé visz el bennünket. Nem mintha az nem egy izgalmas dolog lenne. De igazán, amit mi az elején nagyon szerettünk volna, hogy gyerekkínálat területén kitűnjünk a mostani - szerintünk kicsit egyhangú kínálatból.

Szerintünk a kínálatunk nagyon egyedire sikerült. Ha szoktátok nézni az oldalunkat, akkor ismeritek.

Ennek ellenére nem könnyen tudjuk a csoportjainkat feltölteni!? Persze erre biztosan sok magyarázat van - de mi látunk egy nagyon fontos problémát. Lehet, hogy a mi értékítéletünk nincs a helyén, de a Műhely életében erősen törekszünk arra, hogy minden foglalkozásunk magas színvonalú legyen és KIS CSOPORTOK - ban történjen. Lehet, hogy manapság ez nem is annyira fontos?

Ez miért szempont nekünk? Mert hisszük, hogy igazán egyéniségeket figyelembe véve lehet emberekkel foglalkozni.

Azt gondoljuk, hogy a gyerek foglakozások esetében ez még fontosabb! A gyerekek fejlődés szintje más és más. Az iskolákban általában nincsen arra idő, hogy egyes gyerekek egyéni igényei szerint történjen az oktatás. Aztán jönnek az iskolai szakkörök, foglalkozások - azért azt gondolom, hogy szülőként ti is látjátok, hogy az iskola szellemisége ott sem fog változni attól, hogy ezek a foglalkozások "fizetősek". Ez talán így van jól!
Aztán vannak a nagycsoportos különórák... Hát nem tudom - az biztosan jó? 10-20 gyerek számára hogyan tud elmélyült tudást átadni az oktató úgy, hogy fegyelmezni egy külön órán nem nagyon lehet úgy, mint az iskolában? Illetve a gyerek "fejlesztése" - hiszen külön foglalkozásra azért visszük a gyerkőcöt - biztos, hogy megfelelő hatásfokon történik, amikor 15 gyerekből az én gyerekem az egyik?
Amikor órát/tanfolyamot/kurzust választunk érdemes nekünk szülőknek megfogalmazni, hogy milyen céllal  visszük oda gyermekünket. Hiszen ha a gyerek nem fejlődik - vagy nem olyan mértékben - akkor az az idő és anyagiak, amit erre fordítottunk nem biztos, hogy jó "befektetés"!  

A Magnóliák Műhelye viszont nagyon is nagy hangsúlyt fektet arra, hogy ismerjük meg azokat a gyerekeket, akik hozzánk ellátogatnak. Váltsunk néhány szót - még mi szervezők is - egy kis tea mellett arról amit nálunk csinálnak. Ezek mindig izgalmas kis beszélgetések. Egyben biztosak vagyunk - nálunk a foglalkozásoknak megvan a "váza" és a gyerekek igényeit, tudásvágyát és fantáziáját megismerve fő szempont az egyéni fejlesztésen van! Hiszem, hogy ezt nem csak szeretnénk, hanem mint ahogy az elmúlt "csonka" évünk két sikeres kurzusa mutatta - meg is valósítottuk!

Persze gondolhatjátok azt is, hogy savanyú a szőlő. De nem! Hiszen a Műhely életének alakulása folytonos mozgásban van. Abba az irányba megyünk mindig ami értékrendünknek és a Műhelynek megfelelő: színvonalban, kínálatban stb. Csak rossz lenne, ha gyerekek mégsem lennének a Műhelyben... Hiányoznának nagyon!

Kicsit morfondíroznék tovább a fotóról. Ma még ezer dolog jutott az eszembe...Az egyik ilyen, hogy én még soha nem voltam profi fotózáson. Vasárnap - amikor a Műhelyben volt az első Családi Fotózás napja - Dóri kérte, hogy kellene rólunk közös fotó, hogy végre a honlapra felrakjuk. Ne csak nevek legyünk - hanem arcok is! :)
Már induláskor olyan fura dolog történt velem. A mindennapokban nem sminkelem magam - pedig kellene - de nem tudtam úgy elindulni, hogy valamit ne pingáljak magamra. Fura - ez én vagyok? Aztán mit vettem fel? Mondogattam magamban egész délelőtt - én csak lazán, ahogy szoktam farmer és valami póló, nem kell ebből nagyobb ügyet csinálni mint bármikor máskor. Nem húzom hosszúra a storyt - azért eltelt néhány perc a szekrény előtt.

A Műhelyben ismert arcok: Gábor, Dóri - és több kedves arc ismeretlen, de vidám család a kicsi babájukkal és Lili Dóri barátnője. Aztán jött a háttérre állás - és nem tudom mi történt: jó kis zene, rihi-röhi - de minden olyan természetesen zajlott. Nekem - aki eddig csak az amatőr fotókban hittem. Nem láttam még a képeket - és nem is tartott a fotózás sokáig - de kíváncsian várom az első raprid profi fotózásom eredményét.

Több család volt nálunk ezen a napon. Az első családról írnék. Konkrét elképzelésekkel érkeztek - de nagyon nyitottak voltak minden egyéb "formációra". Szépek voltak, természetesek - jó kis vasárnapi program kerekedett gyereknek - felnőttnek. Azt hiszem, hogy emléknek és ajándéknak sem utolsó az, amit kézhez fognak kapni!

Nem tudom, ha ránéznek 10-20 év múlva a képekre - akkor eszükbe fog jutni ez a nap, a Műhely, a Dorka /Beluga Beads/ által sütött isteni muffin? A Magnóliás Dóri, aki a werkek werkjét (lsd.alul) készítette? Vagy az Adonyi Gábor - aki csak úgy kattintgatott? Vagy a családi viták és nevetések fotózás közben? És a Magnóliák Műhelye, a Magnólia feeling?

Kell az emlékeket ennyire őrizni? Vagy inkább a hangulat megidézése segít sokszor - hiszen ami jó volt, azt jó visszaidézni - hátha ha nem is ugyanúgy, de megismétlődik az érzés. Nekem ilyen már volt ... Lesz is!

Mostanában van több olyan téma a műhelyben,(gyerek fotókurzus, családi fotózás) melynek a fókuszában a fotózás áll. Dóri régóta, én csak mostanában kacérkodom azzal, hogy mindent megörökítsek. Ennek kapcsán kicsit elkezdtem tanakodni, hogy vajon most miért és eddig miért nem? Az eddig nemnek talán csak a lustaság volt az oka. Az is igaz, hogy nem rendelkeztünk családilag megfelelő technikával - csak olyan kezdetlegessel. De manapság ez már nem annyira lényeges, hiszen az ilyen mindennapiember-dokumentáláshoz nem is biztos, hogy olyan profi felszerelés kell.
Mit is szeretnék, ha meglenne? Például egy jó kis családi közös falást. Ami most is volt! Finomabbnál finomabb kaja - és csak eszünk és dumálunk, megjegyzést teszünk, nevetünk. Ezt hogyan adjam vissza? A fotó visszaadja? Szerintem nem a kép maga, hanem ami eszembe jut róla. Lehet, hogy másnak nem fog semmit mondani. De kinek készítem a képeket? Magamnak? A családnak, akik ott voltak, vagy az ükunokámnak? Ebben döntést kell hoznom!

Aztán jó lenne a Műhely sok-sok pillanatát megörökíteni. Nem arra gondolok, amit ti is láttok az FB.-n vagy az oldalon! Hanem például hogyan készülünk fel egy-egy WS-ra: ahogy szaladgálunk varrógépekkel, vasalódeszkákkal vagy éppen létrákkal. Vagy amikor ötven csomaggal a kezünkbe jövünk be a Műhelyben és megállunk a pékségben. Lepakolunk-választunk-felpakolunk és aztán otthagyjuk amit vettünk - és újra lepakolunk... Vagy amikor vége a NIA-nak és öt percig csak ülünk a földön pihegünk és néha szólunk egyet-egyet, de alapvetően a pillanatot élvezzük. Én azt is imádom, amikor a szombati Alkotóműhely szünetében a gyerekek ropogtatnak.
Katartikus élmény volt számomra az első ISHTA jóga órám végén, amikor a rövid pihenés után felnéztem, kint sötét volt, bent égtek a gyertyák és a papír lámpák - és mindenki mosolygott. Nem beszéltünk, de azt hiszem, hogy elfáradtunk és csak jó maradt bennünk.
Aztán ez a gyerek fotó tanfolyam. Mi ütött belénk, hogy gyerekeket akarunk még megtanítani arra, hogyan lássanak fotósan? Nem azért, hogy mindenki fotós legyen, hanem azért, hogy fejezzék ki magukat a saját látásmódjukban. Szerintem ez a legfontosabb! Mi felnőttek ezt már elfelejtjük, meglátni a pillanat gyönyörűségét. Ők ezt még látják. Tanulják meg megőrizni a jó pillanatokat.

Számomra a fotózás CSAK gondolata is segít abban, hogy jobban észrevegyem a pozitívumokat a pillanatokban. Sokszor fejben már klikkelek is! De vigyázzatok, úgy néz ki, hogy szerzek egy jó kis gépet! Meneküljetek a sok fontos pillanatom elöl!

Nos. Kávéház.. Szülőknek. Coach... Na mi ez már megint a Műhelyben? Minek. Én jól ismerem a gyerekem!törődöm is vele eleget! Amúgy is coach a munkahelyemen, hogy minél többet teljesítsek a munkaadómnak. Minek nekem az otthoniakhoz /család/ egy tréner, aki megmondja nekem mit és miért nem csinálok jól!!!!

Szembesültünk már ezekkel a mondatokkal. Ez egy nagy tévedés. Nem a hibákról, hanem a tapasztalatokról kell beszélgetni. a Coach az - aki a beszélgetést "moderálja" és nem ő a nagy megmondó... Ez a kettő nem ugyanaz! Jó valaki, aki "független" hallgat - néha kérdez - és együtt ébresztjük a gondolatokat.

A gyerekekkel való együttélés, a családdá válás egy folyamat. Ráadásul egy folyton változó folyamat. Rövid állandóságból és sok-sok változásból és kompromisszumból áll. Milyen az emberi természet általában? Nem bírja a változásokat ! Nézzünk magunkba - mi bírjuk? Így nem csoda, ha keletkeznek feszültségek és kisülések otthon is. A legjobb családban is - ahogy ezt mondani szokták! Ezért találtuk számunkra nagyon is érdekesnek ezt a programot Patríciával. Mi már beszélgettünk egy kicsit - és nagyon szeretnénk ezt Veletek hosszabban folytatni. Jó lenne hallani a tapasztalatitokat - mit hogyan láttok ti...

MEGNYITJUK október 06.-án a Műhelyben a Szülők kávéházát. Gyere el - és dumcsizzun
együtt egy jót! Részletek a programról: http://magnoliak.hu/hirek/302-kavehazi-beszelgetesek-szuelknek-esvagy-leend-szuelknek-.html

Ajánlom figyelmetekbe Patrícia egyik a www.lifegarden.hu oldalon publikált cikkéből ezt a részletet gondolatébresztőnek:

"A leendő óvodások kicsi életének - különösen, ha otthon töltötték életük első három évét - legnagyobb fordulata közeledik, a közösségbe kerülés az első lépcsőfok az önállósodás terén. A jó lismert, biztonságot nyújtó családi környezetet egy olyan mesterséges közösség váltja fel, ahol az együttműködési rendszert szabályok és elvárások bástyázzák körül, s ahol a mindennapok ritmusa lényegesen eltér a korábban megszokottól.
 
Az ismeretlentől való szorongást számos módon oldhatjuk. Segítséget jelenthetnek a szerepjátékok (például babákkal, bábokkal, állatokkal, legóval stb.), de az óvodai életet bemutató könyvek is hasznosak lehetnek, hiszen ezek által bepillantást nyerhetnek a gyerekek az óvodai mindennapok rutinjába, a közösségi lét szabályaiba.
Fontos lépés, hogy bemutassuk gyerekünknek az óvoda épületét, járjuk be együtt az otthonunktól az óvodáig vezető utat és részletesen beszéljük át ezáltal a következő időszak napi forgatókönyvét, kezdve a reggeli ébredéstől, az óvodából való hazamenetelig.
Vonjuk be a kicsiket az óvodához szükséges eszközök beszerzésébe, engedjük, hogy maga válassza ki váltócipőjét, óvodás hátizsákját, torna ruháját."

A teljes cikket itt olvashatjátok: http://www.lifegarden.hu/ismeretterjeszto/a-tanevkezdes-izgalma/242/

A kávéházi beszélgetés másik pillére egy könyv. Miért is pont ez a könyv? Mert meghódította a szülői szíveket világszerte. Nekem egy gyerekorvos barátném ajánlotta. Miért tetszett? Mert gyakorlatias - és mindenben tudunk fejlődni - éppen a szülői feladatok ellátásába miért ne kaphatnánk új gondolatokat? Nem lehetünk annyira magabiztosak, hogy minden úgy van jól, ahogy van! Legyünk nyitottak az új dolgokra - ezen a területen is! Ajánlom nektek a könyvet az alábbi sorokkal a www.lifegarden.hu könyvajánlója alapján:

"Csodálatos szülő voltam, mielőtt gyermekeim születettek volna" kezdi könyvét az írópáros. Nem éreztük ezt gyakorló szülőként oly sokszor? Elméletben mindig sokkal könnyebben mennek a dolgok, de amikor saját családunkban kell szembenézni a durcás gyerekkel, a hisztivel, a kiabálásokkal, sértődésekkel, akkor megfogadjuk: Holnaptól másképp lesz! Azután kezdődik elölről, mert nem tudjuk hogyan."

Részletek a programról: http://magnoliak.hu/hirek/302-kavehazi-beszelgetesek-szuelknek-esvagy-leend-szuelknek-.html

Most, hogy nyaralunk, sokat szemlélődöm. Sokszor csak aprócska dolgokat is elbámulgatok - persze csak addig, ameddig családom valamelyik tagja meg nem jelenik - és a maga cserfességével kér valamit vagy csak mesél ... Vagy éppen tőlem várja, hogy meséljek.

Ültem a kertben és egy magas fán egy harkály kopácsolt. Csodaszép volt. Fekete és piros. Haladt felfelé a fán és csak kopácsolt. Aztán átrepült egy másik ágra - és azt is végigkopogtatta. Jó nagy fa volt - így viszonylag sokáig nézhettem.

Számtalanszor láttam mostanában a Duna parton futás közben mókusokat futkározni a Római parti fákon. Nagyon helyesek - fel és alá rohangálnak - néha megállnak, körbekémlelnek és futnak tovább.

Azon gondolkodtam, hogy szoktak-e az állatok szabadságra menni? És ha igen, akkor ezt hogyan teszik meg? Elhagyják megszokott környezetüket? Mást csinálnak - mint mindig?

Nem vagyok egy nagy biológus - de nem mennek szabadsága. A megszokott környezetüket egyes fajok változtatják, ki folyamatosan, kis szezonálisan. :) 

Miért is kezdtem bele ebbe a kis monológba. A bambulás vitt el eddig és az, hogy nekünk embereknek miért van mégis szükségünk arra, hogy néha mást csináljunk? És ha eljön ennek az úgynevezett "kikapcsolódásnak" az ideje - utána miért látunk mindent más színben? Miért nem tudjuk ezt az érzetet megtartani?

Szerintem ott lehet a hiba, ha ott akarsz maradni, ahol kikapcsolódtál. Én nagyon várom az őszt - nagyon izgalmas lesz látni, hogy mait mi értéknek gondolunk - az nektek is az lesz-e?

Tudjátok, hogy Duna őrült vagyok! Imádom szeretem - koszos, piszkos - sokaknak félelmetes - de bizony mi fürdünk és sportolunk is benne. Most csodás - a víz alacsony és kijönnek a homokdűnék. Nincs annál jobb, mint bármilyen vízi eszközzel - kivéve gumimatrac - vízre szállsz és megkeresed a saját kis öblödet. Letáborozol, piknikezel - vagy csak sütkéreztek... Most ilyen napok várnak rám - Dóri pedig kiugrik egy kis tenger-nézésre pár napra - haverok+fanta+buli.... Szerintem ő is kikapcsol - úgy ahogy kell!

Aztán a másik nagy kikapcs nekem ha a családommal vagyok. Mióta a Műhely van - azért sokkal többet vagyunk együtt - de jó azért együtt lógni. Persze az az igazi, ha még a kutyánk is jön velünk Bundás. És itt a Dunán velünk van! Arany élete van - nincs kerítés, önállóan jár le fürdeni és kergeti az összes macskát -akik a környéken fellelhetőek.
Itt nem baj, ha szabadon lófrál.

Most esett meg velünk, hogy én itt ülök és írok. Egyszer csak hatalmas ugatás a partról - lemegyek - az én kutyám és egy fehér cica acsarkodtak egymással szemben. A cica volt a keményebb - a gazdája monda, hogy ő bizony az én kutyámért aggódott. Én is, de nem tudom lebeszélni a cicaellenességről... Ezt a jelenetet 20 ember követte a parton. Lehet, hogy fogadásokat is kötöttek - ki fog nyerni?

Fura egy életmód ám ez a Műhelyesdi. Nyaralunk és kikapcsolódunk - de ezer dolog kavarog akkor is bennünk. Rengeteg új impulzus ér bennünket nap mint nap Ebből nem lehet csak úgy kimaradni - még a homok-dűnéken sem! De ez nem baj. Ez nem túlpörgés - hiszen abban már volt részem, felismerem - hanem valami folyamatos alkotásvágy. Jó most visszagondolni arra, hogy egy évvel ezelőtt ilyenkor még csak beszélgettünk valamiről - amit mostanra már töltögetünk élettel. Hála nektek és azoknak akik ebben velünk tartanak...

www.magnoliak.hu

Hajnal. Futás.Duna part.Kutyasétáltatás. Ez csak egy megszokott reggel. Gyermekem mellettem görkörival. Ezt imádom. Az út elején elkezd csacsogni - és megváltjuk a világot mire hazaérünk. Igazi olyan sportolás - amitől minden igazi sportember kibukna - de mi imádjuk.

Ma nem az élet nagy dolgai voltak terítéken, hanem az én leányom, ami eszébe jutott elkezdte angolra fordítani. Én teljesen ámultam és bámultam. Miért????

Kezdem a kályhánál. Ez az első év, amikor az én leánykám a suliban elkezdett angolt tanulni. Unta, utálta, nem értette. Nem csoda - olyan nyelvtant tanultak - amit még magyarul sem tud definiálni. Szerintem birtokos névmás - így kimondva elég "arabnak" tűnik egy tízévesnek... Néhány vers volt - de inkább a könyv párbeszédes része. Úgy egész évben ugyanaz a tíz oldal. Elkeseredtem. Értelmetlen - manapság -amikor még fontosabb, hogy beszéljünk idegen nyelveket?

Aztán jött Dóri - és elkezdtek játszani. Aztán jött egy kis osztálytárs - Bodza - és együtt még vidámabb. Játékok - dalok - egy kis mókázás. Nem sokszor - mert a fogadalmaink ellenére is csak néhány alkalomról beszélünk! De ez az eredmény - egy gyerek magától, vidáman csak úgy .... Mondja és mondja ... "What's your name? ......

Meg vagyok győzve - ragad a gyerkőcökre minden - és itt jön a mi feladatunk - MUTASSUK MEG NEKIK A VILÁGOT!!!!! Ne habozzatok kedves SZÜLŐK - halljátok gyermekeitek IGÉNYEIT ! Ha kell - áldozzatok rá időt - és vigyétek! Ne törődjetek bele abba, ha egy fontos - mai világban alapelvárást - nem megfelelő szinten mutatnak meg a gyereketeknek! Lépjetek tovább - és keressétek meg a magatok TANÁRÁT. Onnan ismeritek fel - hogy a gyereketek vidáman megy az órára és ha beszélgettek róla - még a legzárkózottabb gyerek is mesélni kezd!

Reggel futás a nyári zivatarban. Görkori és bicikli, tollasozás.. Őrség, Duna-part /külön-külön/ erdő és vidámság! Csodás ez a hétvége!

Azon tanakodtam - fura egy nyarunk van! Nyár elején azt hittem, hogy kész bezár Budapest - csak mi maradunk.
40 fok, forró aszfalt, alvó kereskedők -és persze ne feledjük az Óbuda Promenád építkezés miatt - alvó építőipari munkatársak a műhely körül. /Ez nem csoda 40 fok felett!!!/

Aztán jött egy "páli" fordulat - és igazán mondom, nagyon kellemes ez a nyár. A meleg éppen annyira meleg, hogy egy csomó mindenhez van kedve az embernek. Lehet kirándulni a városban, kertészkedni, lakást/műhelyt karban és rendben- tartani és persze nem utolsó sorban nyaralni menni! Ez egy igazi aktív nyár lehet ha azzá tesszük!

Ez az a nyár -amikor az ember eljuthat az erdőbe is - hiszen van azért nap, hogy nem olyan "fürdőruhaszaggatós" a meleg - és elindulhatunk barangolni. Mit látunk? Csodálatos árnyalatait a zöldnek! A természet meghálálja az esőt. Ha olyan helyen lennél - ahol mezőgazdasági termelést is láthatsz - az az igazi ajándék. Nemrégiben írtam a napraforgó táblákról - egy reggeli erdős futásom alkalmával. Most nem hagyhatom ki a fekete szeder érését. Még csak piroslik - de pár nap és fekete lesz. Imádjuk - úgy családilag. Esszük csak úgy, meg turmixba és fagyiba is. De emlékszem a gyerekkoromba még szedtük Akarattyán, ahogy mentünk a Balatonhoz le fürdeni - az erdőben az ösvényen. Imádtuk -sajnos más is, ezért nagyon rá kellett hajtani, ha érett. Soha nem volt egyszerű megközelíteni - és most sem az! Nem elég hogy szúrós, de általában megközelíthetetlenül áll a helyén. De rajtunk nem fog ki! 

Visszatérve 2012 nyarára - műhely szempontból csodás. Nem vagyunk egy évesek - és látjuk, hogy egyre többen nyitottak vagytok arra, amit csinálunk. Jó látni, hogy a számunkra értéket kínáló és színvonalas kurzusokról kérdeztek és jöttök. Élmény nekünk - ahogy egy-egy műhelymunka során kialakul egy pezsgő élet - és nem csak leírjuk, hanem a szemünk láttára meg is születik! Az is jó, hogy ha elindítunk egy különös és kevésbé ismert mozgásórát - egyre több kérdés jön róla - és bizony vannak köztetek bátrak... Még sok gyereket szeretnénk a műhelyben látni, mert nagyon szeretjük a Lurkókat - ezen dolgozunk most, hogy számukra is sok érdekeset kínáljunk!



Köszönjük a bizalmatokat - és dolgozunk rajta, hogy tovább fejlesszük a műhelyt - és mindannyian megtaláljátok benne a számotokra értéket képviselő tevékenységet.

A gyerekek amíg pöttömkék - minden gondolatukat megosztják a környezetükkel biztosan, de lehet, hogy MINDENKIVEL. Mindent kibeszélnek arról, hogy látják a világot... Nagyon helyesek tudnak lenni! A minap - egy rendezvényen jött oda hozzám egy négyéves kisember - Noémi. Körülbelül egy óra leforgása alatt mindent megtudtam róla, hova jár oviba, kik a barátai és hogy kerül erre a rendezvényre. Rém vicces volt! Majd előkerült a mamája a még két tesójával - és egy irdatlan jót beszélgettünk a gyerekekről, és Noémiről. Kiderült, hogy náluk ez a nyíltság családi hagyomány, kivéve az egyik leányát, aki a többiek ellentéte - pedig egy "alomból" vannak a gyerekek! Úgy szeretnék találkozni Noémivel olyan 10 év múlva - és nagyon szeretném ha ugyanilyen nyitott, jó világlátású, tiszta szívű és bizalommal telt kis-felnőtt lenne!


Aztán minden kisember megnő - és megváltozik ez a természetes közlésvágy. Sajnos. De miért? Miért törvényszerű ez? Erre biztosan sok pszichológus már adott szakszerű választ! Ennek a kis irománynak nem is ez a célja! Szeretném ha valahogy konzerválni tudnánk ezeket az időket. Lehet azonban olyan helyzeteket teremteni, hogy bizonyos játékokkal a legzárkózottabb kis-felnőtt is megnyílik. Hogyan teremthetünk ilyen helyzeteket?

Tereljétek össze a srácokat - 4-5 gyerek együtt már nagyon szuper - de minél többen vannak - annál nagyobb bulit lehet csinálni. Számtalan játék van - megosztok veletek itt egyet - ami nekem a saját színjátszós csapatunk előadásában nagyon tetszett:

A gyerekek körben leülnek. Van egy fő moderátor - aki elmutogat egy jelenetet. Pl.: egy fa elültetését, vagy egy kenyér sütését. Ezt elmutogatja a gyerekek közül az első játékosnak. A TÖBBIEK EZT NEM LÁTHATJÁK!!!! Utána az első játékos elmutogatja a másodiknak, majd így tovább. Az utolsó játékos elmesélni, hogy milyen jelenetet mutogatott el számára az előző játékos. GARANTÁLOM, hogy jól fogtok mulatni a végeredményen! Ha kipróbáljátok és készül belőle fotó KÜLDJÉTEK - info@magnoliak.hu. 

Bözskének és Máténak még számtalan ilyen játék van a tarsolyában. Ez ihlette az ötletet, hogy nyáron is heti rendszerességgel egy tematika köré - a tematika az UTAZÁS. Sok érdekes országot ismerhetnek meg a gyerekek hétről hétre - mindezt játékokkal. Részletek: http://magnoliak.hu/gyerekek-tanfolyamok/szinjatszos-jatszohaz.html

Mostanában,műhelyes csajként sokat foglalkoztat bennünket az a kérdés, hogyan tudunk minél színvonalasabb szolgáltatást kínálni nektek. Mi a színvonal a számotokra és mi az, ami szerintünk hozzáadott érték, de valójában nektek nem az!

Mi is hallgatunk rádiót és nézünk tévét - és mit hallunk. NEM TUDOK MIT KEZDENI A GYEREKKEL NYÁRON?

Igen ez egy nehéz DIÓ! Megy a Lurkó ide oda - a táborkínálatoknak se szeri se száma. Egész nyáron a táborokban a gyerek - ez csak pénz kérdése - nem más! Sok szülőtől hallom, hogy nehézség az, hogy családonként 2-3 gyereknek kellene megoldani a szünidejét. Akkor nincs más hátra - fel a maszkot - és uzsgyi valamelyik pénzintézet kifosztására! Hahahhah - ha ezt nem vállaljátok akkor hova tovább?

A nagyi, a szomszéd-néni vagy aki felügyel a gyerkőcökre szívesen el van velük, főznek lekvárt, elmennek a boltba közösen, délután egy kis játék a felfújható medencében vagy strand? 
Néha még rámorgunk a gyerekekre, hogy olvastál már ma? 

Ami a másik kedvenc vesszőparipám, hogy a táborok is általában egy tevékenységre vannak kihegyezve - tisztelet a kivételnek. A sporttáborokban csak a sport, az egyéb fejlesztő tevékenységet kínáló táborok - ott már azért sok jó és színvonalas tevékenység  található. Azok esetében nekem nagyon hiányzik a mozgás!!!  Mi a mix-táboroknak vagyunk a hívei - de ezt úgyis tudjátok! 

Viszont most előrukkolunk néhány nagyon színvonalas délelőtti vagy éppen kora-délutáni fejlesztő programmal. Ha délelőtt vagy éppen délután sok a napsugár, akkor szerintem nézzetek be a műhelyünkbe. Művészeti órák lesznek Gyantár Bertával - minden órán más technikákkal csodálatos művek fognak készülni. Lásd milyen csodák készültek az Illusztrációs kurzusunkon!  NYÁRI ALKOTÓ MŰHELY keddenként!

EGY hatalmas UTAZÁSRA készülünk a a JÁTÉKIMÁDÓ csapatunkkal. Ismerkedünk a földünk népeivel - és közben különböző mozgást interaktivitást igényélő társas játékokat játszanak a gyerekek Máté és Bözske vezetésével. Ők színészek - olyan igaziak - és nagyon figyelik a résztvevő gyerekekben azt, hogy mi az, ami ahhoz kell, hogy a Lurkó kinyissa önmagát és átlépje korlátait! Erről fogunk még írni - hiszen szombaton zártuk le az év közben nagy népszerűségnek örvendő Színjátszás kurzusunkat. Fantasztikus volt! De erről később! UTAZÁS A FÖLD KÖRÜL szerdánként!

Aztán mi is lehetne más a harmadik "lábunk", mint a játék az ANGOL nyelvvel! Az örök referencia gyerekünk, Luca egy éve jár a Dórihoz. Amit nem értett meg az iskolában - az "átment" a játékokkal. A szövegek, melyekkel játszanak kötetlenek, sok esetben az életből vették. Egy példa: How is your mother? My mother is dragon. - LUCA kimaradt az "a". Ja My mother is a dragon.  Na és még tudnám folytatni? Persze a csapatban sok gyerek sok sárkány - nyilván irányított játékok kerülnek be! A lényeg nem a meglévő tudás, hanem játékosan új ismereteket szerezzenek a gyerekek! NYÁRI ANGOL JÁTSZÓHÁZ  csütörtökönként!

Nagyon csöndes - igazi meleg hetünk volt az elmúlt hét. Tanakodunk rajta, hogy mi lehet az ami ebben a melegben felcsigázhatja a hozzánk -online vagy ténylegesen ellátogató sokaságot.Vajon több idő van az érdekes programokra nyáron? Vagy munka után mindenki inkább hazarohan - hogy kipihenje a meleget? Vagy munka után mindenki a strandra szalad? Vagy van akinek a nyár megfelelőbb időszak arra, hogy kipróbáljon dolgokat? Első nyara a mi kis műhelyünknek, úgyhogy nem tudjuk mitévők legyünk - csak szeretnénk eltalálni azt, mi is lehet igazi nyári tevékenység nektek? 

Ma ezen tanakodtam a kismarosi Duna-parton. Ültem egy teraszon, néztem a vizet. Rengetegen jöttek mentek ott ahol én voltam. Kicsik, nagyok, fiatalok, szerelmesek, kisbabák és nagyobbacskák. Mindenki ment a "Dunának". :) Nem csoda - ma már sokkal elviselhetőbb volt a meleg - de azért jól esett a víz mellett. Nagyon érdekes a Dunán lenni. Ott senki nem nézi rossz szemmel, ha kutya macska a kicsi baba mellett a vízben ücsörög. Bevillantak itt-ott látott indiai képek. Gyerekek, felnőttek, bikák, elefántok és egyéb állatok együtt a vízben. Nők, akik ruhát mosnak - és mindenki egy helyen a Gangeszbe. A gyerekek viháncolnak - és mindenki mosolyog. Ezt láttam ma a Duna parton is.  Ebéd után pedig még szunyókáló családfőket, tollasozó apukákat és leányokat. 

Egy biztos, mindenki fáradtan érkezett - velünk együtt - és egy kis vizezés után vidáman távozott!

Azt leszögezhetjük. Nyáron a hétvége jó időben a természeté - de hét közben, jól eshet felnőttnek és gyereknek egyaránt, ha érdekes dolgokat csinálhatnak! Így megkezdjük a hetet - és szervezzük tovább - a táskás workshopot, a gyerek számára fejlesztő programjainkat , érdekes mozgásórákat felnőtteknek, ismeretterjesztő programokat a kismamáknak. Mivel klimatizáltak vagyunk - ezért reméljük, lehetünk majd OÁZIS azoknak, akik hozzánk benéztek. Azt garantáljuk, érdekességben nem lesz hiány!

A hallgatásunknak egyetlen oka van - az időhiány. Fantasztikus dolgok történtek velünk az elmúlt napokban. Igazából annyi csoda, hogy a legjobb csak nézni és megfigyelni a dolgokat szépen halkan. Miért? Mert fantasztikus látni, hogy valamit kigondoltunk - egy kitűnő pedagógussal, aki kidolgozva a részleteket, megvalósítja a gyerekekkel - és egyszer csak megvan az eredmény - ami bámulatos. A művek szépsége miatt is, de számunkra a legnagyobb meglepetés az volt, amikor a gyerekek a kezükbe megfogták a mesekönyvüket és látták, hogy a saját képeik ott életre keltek... A szöveg és a kép együttese furcsán hatott mindenkire! Az is fontos, hogy az elkészült képek pedig keretre fellógatva ott voltak a könyvecskék mellett. "Akkor hogyan is került bele? Oda - amit rajzoltam? " - sok Lurkón ezt láttuk az adott pillanatban. Ami szintén nem volt utolsó élmény, hogy sikerült IGAZI kiállítási hangulatot teremtenünk: megnyitóval, fellógatott képekkel, névtáblákkal - és sok vidám családdal!

Ez a szombati kiállítás számunkra több volt mint egy rendezvény. A Műhelyünk ezzel az első kurzussal kezdett életre kelni 2011 novemberében. Az a 9 család - akiknek a gyermekei hétről hétre jöttek hozzánk alkotni - Gyantár Bertával az Ürömi iskola Művésztanárával - nagyon közel kerültek hozzánk. Voltak mindig további gyerekek, akik jöttek alkottak, de a rendszerességet nem tudták vállalni. Ők is nagyon sok szépet alkottak! De a Magnóliás kurzusok minden esetben igyekeznek célokat kitűzni, hogy a résztvevők érezzék azt, hogy merre van a fejlődés útja.

Ez az első igazi kézzel fogható cél volt az életünkben.

Folytatjuk a közös munkát - nyáron is alkotunk tovább - keddi napokon. Részletek: http://www.magnoliak.hu/gyerekek-tanfolyamok/nyari-alkotomhely-gyantar-bertaval.html

A magas és mély növés.... Ez örök téma a mi kis műhelyünkben. Miért? Aki látott már bennünket Magnóliás csajokat, ő tudja, hogy most miről írok.

Nagy munkába vagyunk ma is. Készül ez-az a Boszorkánykonyhánkban. Suziartbag
alkotója és bloggere ZSUZSI járt nálunk.
Csodás táskái vannak - a NIA-s Sacinak van tőle táskája - megnéztük és azóta csodáljuk.
Elhívtuk ZSUZSIT, hogy tanítson bennünket meg - hogyan lehet ilyen szütyőket kreálni.
Átbeszéltük - és hamarosan elétek tárjuk - mikor, hogyan és hol lehet szabni varrni -
és magatoknak elkészített bag-ekkel vásárolni, járkálni, buliba menni satöbbi satöbbi...

Aztán a mai napon folytatjuk a belterjes kreatív műhelyünket. Szombaton kiállítjuk kis "Illusztrátoraink" munkáit és megkapják a gyerekek a saját első mesekönyvüket. Első kurzusaink egyike a Gyerekkönyv illusztrációs kurzus. Minden szombaton jönnek a Lurkók - és alkotnak Gyantár Bertával. Festenek vágnak, rajzolnak, ragasztanak. Nagyon érdekes volt számomra - ahogy ezek a gyerekek - jöhetett szél, hó, sár vagy jég jöttek és rajzoltak - nevettek, meséltek. Megtöltötték a Műhelyt sok vidámsággal. Ennek a programnak a lezárása a kiállítás. Mi pedig egy nagy-nagy kiállítást akarunk megszervezni. Elmondom az eddigi hozzávalókat: RŐZSE - melyet a Duna-parton gyűjtöttünk, spárga - és sok-sok házi finomság. Hogy mi fog ebből kisülni - arról készül majd mindenféle felvétel -közzé is fogjuk tenni - de a poént nem szeretnénk lelőni. A kurzus vezető tanára ma nálunk járt egyeztetésre - átbeszéltük a szombatot. Nagyon meg volt elégedve a terveinkkel, és ő is nagyon lelkesen felajánlotta, hogy süt a gyerkőcöknek egy isteni sütit... Nagyon várjuk mi is a szombatot - de még addig nagyon sok a teendő!!!!

Ha nincsenek kutyáink - ma nem lenne a Műhely. Bundás Makka és akkor még Félix Dóri öreg kutyája voltak akik bennünket összehoztak. Nekem első kutyám Bundás, Dóri ellenben egy aktívan ÁLLATOS családból származik: kutya, macska, csincsilla - és sok sok kis befogadott állat játszott szerepet az ő életében kicsi korától.
Aztán egyszer kiderült a mi "kapcsolatunkban" , hogy a lovakat is mindketten szeretjük. Nem is kicsit!  Miért: mert hihetetlen furcsa állat! Amilyen nagy és melankolikus olyan
vidám és szeretni való négylábú. A ló szeretete mindkettőnknél nem csak a lovaglás maga, hanem minden ami a "lóval" jár: patakaparás, kefélés, sörény kifésülés, akár ha mód van rá etetés. És az az illat - mert abban meg kell, hogy egyezzünk, hogy az nem szag! Az valami felejthetetlen. Sok élményt tudnék most megosztani veletek - ami még a Lovacskámmal közösen történt velünk. Violettnek hívták, de van egy STORY, ami szerintem jellemez egy ember-ló kapcsolatot. Elmesélem nektek:

Nagyon rossz kedvem volt - és megérkeztem a lovardába. A lovak hatalmas területen egy karámban voltak. Violett már messziről jött oda hozzám és az természetes volt, hogy a vállamra hajtotta a fejét, így köszöntött! Megfogtam, kivezettem, lepucoltam és elindultunk.
Hova - Isten tudja - csak mentünk és mentünk keresztbe kasul.... Csak el..
Órák óta mentünk szerintem nem is nagyon tudtam már hol vagyunk. Bekeveredtünk egy olyan területre, ahol magas volt a gaz - és a növényzet is nagyon burjánzott. Gyakorlatilag alig lehetett haladni. Ráfeküdtem a Violettre - éreztem a teste melegét. A lovakról az a hír járja, hogy nagyon félősek. Az én loval ebben a helyzetben nyugodtabb volt mint én - én nem vezettem, csak hozzábújtam és kivitt a bozótból - és hazavitt. Ezt soha nem fogom elfelejteni - benne mindenek felett megbíztam. Mire visszaértünk, ettől az érzéstől minden rosszkedvem elillant! Soha nem fogom ezt az érzést elfelejteni! Akkor tanultam meg, milyen az, ha száz százalékosan megbízunk valakiben!

Sok oka van annak, hogy miért írtunk ki egy rajzversenyt! Az viszont számunkra nem volt kérdés, hogy miért éppen lovakról fog szólni. Néhány kedves emberrel beszéltünk már erről - és olyan természetes mindenkinek az - hogy rajz+gyerekek+lovak.

Kedves Szülők! Ezért kérünk benneteket - azt gondoljuk minden gyereknek van - minimum 15 rajza a lovakról. Fogjátok meg azt, amelyiket a legszebbnek tartjátok és ne habozzatok küldjétek el nekünk! Tényleg olyan gyerkőcöknek szeretnénk a díjakat adni, akik értékelik. Jön a szünet - a kuponnal egy felejthetetlen napot tölthettek el Csobánkán - ahol a környezet sem utolsó!!!!!

A pályázati kiírás részletei: http://www.magnoliak.hu/hirek/258-lovas-rajzverseny.html

Ma reggel elindultunk Dórival.
Olyan elcsigázottan, ahogy reggel szoktunk lenni. Dóri reggeli előtt én kávé előtt... És ekkor megpillantottunk egy hölgyet - zöld robogón, rózsaszín otthonkában, piros vietnámi papucsban és napszemüvegben.                                       

Olyan jó kedvünk lett tőle. És miért - éppen a színek miatt. Ma egy kicsit korábban értem haza - és visszanéztem a napot színesen.. Milyen az?
Nem történt velünk elvileg semmi extra - megbeszéltünk egy számunkra nagyon szimpi emberrel arról, hogyan látassuk a táborainkat jobban - mert tudjuk, hogy isteni tanárainkkal jót kínálunk, de még a regisztrációink számát növelni kell! Sok érdekeset hallottunk, de úgy döntöttünk - magunk küzdünk tovább rajta - és hisszük, aki értéket keres gyerkőcének - ránk fog találni.
Aztán beszélgettem Gabival a TÁNCTERÁPIÁS programunkról. Újabb érdekes dolgot hallottam. Volt náluk egy leány - évek óta babát szeretett volna. Részt vett a programjukon - és annyira másképpen látta a világot, hogy azóta több kisgyerkőc anyukája: táncol és alkot!
És mi kellett ehhez - az, hogy megtalálja a módszert, akarja - hogy a tánc és művészetek együtt és egy pszichológus rámutasson benne egy másik ösvényre.

Na ez a két színem mára ami a munkánk során jött - ezek milyen színek bennem? Nem tudnám egy színre hozni - de meleg és jó színek. És ilyen érzeteink vannak - amióta a Magnóliák a Magnóliák...


 

Van aki egészen fiatalon találkozik a azzal, hogy hirtelen növés miatt különböző problémái támadnak és minden orvos ugyanazt "kántálja" gerinctorna.

Aztán van aki ahogy "öregszik" érzi, hogy egész nap csak ücsörög: reggel a kávéval, utána az autóban, aztán jön a számítógép előtt - és kikapcsolódás pedig az, hogy átül a tárgyalóba a "meeting"-re. A fittebbek este elmennek egy terembe - és egy óra alatt be akarják hozni azt a mozgást - amit dédszüleink napi nyolc órában osztottak el. 

És ennek mi a vége? A sérülés vagy az "un"hatékonyság ... De mondhatnám természet ellenesnek is, hiszen nem a kicsapódott víz mennyisége jelzi azt, hogy köszönik szépen az izmaink - megkapták, ami nekik jár... Hanem mi?

Nyilván olyan világot élünk, ahol az idő nagyon számít, sokat akarunk és a nap nekünk is csak 24 óra! 

Mi a megoldás?

Évek óta csak olyan mozgásformákat végeztem, ahol őrülten leizzadhattam. Azt éreztem hatékonynak. Ez az az év, amikor a "leizzadóst" kombinálom a "kipurcantóssal".

Milyen az a kipurcantós? - Megmondom: először nevetgéltem - ez ilyen egyszerű, lefekszem a földre és csak lóbálgatom hol a lábamat, hol a karomat - aztán csípő és egyebek..

Nem nem - az egyáltalán nem egyszerű - sőt - komikus, de megerőltetőbb számomra, mint 1,5 óra futás. Ami pedig a legjobb benne, hogy az összegyűlt feszültség eltűnik a gerincem tetejéről. Izomlázam képződik - ami évek óta szinte alig volt. És olyan felszabadult érzést érzek, ami nekem csudajó! 

Leizzadósok - gyertek el hozzánk és próbáljátok ki. Garantálom, hogy nem lesz unalmas!

Mi is a papírszínház? Sok válasz születhet erre a kérdésre. Ami nekünk az első pillanattól egyértelmű volt, hogy a színjátszás - a mesemondás - a mesekészítés és nem utolsó sorban: képzőművészet!  Volt már egy bemutatkozás az Oviparádén április elején. Ott az alkotás nem kapott szerepet - de nagyon aranyosak voltak a gyerkőcök. Nagyon élvezték a közösen elkészülő meséket. A nagyobbaknál - például a kisiskolás korosztálynál nagyon hangsúlyos a képzőművészeti tevékenység is. Hiszen van egy mese - mely lehet már meglévő, vagy közösen kitalált. Ehhez a szereplőket maguk készítik el a gyermekek. Hosszasan dolgoznak a tökéletes alkotásokkal. Utána pedig elindulnak a próbák. Rendezés, dramaturg és minden ami színház. A végén létrejön egy előadás. Megszületik - és bemutatják a gyermekek az a csodát, amin dolgoztak! Varázslatos lesz! Gyertek! Július 09.-13.-ig a Magnóliás táborok egyikében ezt ki lehet próbálni !!! Részletek: http://www.magnoliak.hu/nyari-taborok.html.