Élet a Magnóliák Műhelyében

Ha nincsenek kutyáink - ma nem lenne a Műhely. Bundás Makka és akkor még Félix Dóri öreg kutyája voltak akik bennünket összehoztak. Nekem első kutyám Bundás, Dóri ellenben egy aktívan ÁLLATOS családból származik: kutya, macska, csincsilla - és sok sok kis befogadott állat játszott szerepet az ő életében kicsi korától.
Aztán egyszer kiderült a mi "kapcsolatunkban" , hogy a lovakat is mindketten szeretjük. Nem is kicsit!  Miért: mert hihetetlen furcsa állat! Amilyen nagy és melankolikus olyan
vidám és szeretni való négylábú. A ló szeretete mindkettőnknél nem csak a lovaglás maga, hanem minden ami a "lóval" jár: patakaparás, kefélés, sörény kifésülés, akár ha mód van rá etetés. És az az illat - mert abban meg kell, hogy egyezzünk, hogy az nem szag! Az valami felejthetetlen. Sok élményt tudnék most megosztani veletek - ami még a Lovacskámmal közösen történt velünk. Violettnek hívták, de van egy STORY, ami szerintem jellemez egy ember-ló kapcsolatot. Elmesélem nektek:

Nagyon rossz kedvem volt - és megérkeztem a lovardába. A lovak hatalmas területen egy karámban voltak. Violett már messziről jött oda hozzám és az természetes volt, hogy a vállamra hajtotta a fejét, így köszöntött! Megfogtam, kivezettem, lepucoltam és elindultunk.
Hova - Isten tudja - csak mentünk és mentünk keresztbe kasul.... Csak el..
Órák óta mentünk szerintem nem is nagyon tudtam már hol vagyunk. Bekeveredtünk egy olyan területre, ahol magas volt a gaz - és a növényzet is nagyon burjánzott. Gyakorlatilag alig lehetett haladni. Ráfeküdtem a Violettre - éreztem a teste melegét. A lovakról az a hír járja, hogy nagyon félősek. Az én loval ebben a helyzetben nyugodtabb volt mint én - én nem vezettem, csak hozzábújtam és kivitt a bozótból - és hazavitt. Ezt soha nem fogom elfelejteni - benne mindenek felett megbíztam. Mire visszaértünk, ettől az érzéstől minden rosszkedvem elillant! Soha nem fogom ezt az érzést elfelejteni! Akkor tanultam meg, milyen az, ha száz százalékosan megbízunk valakiben!

Sok oka van annak, hogy miért írtunk ki egy rajzversenyt! Az viszont számunkra nem volt kérdés, hogy miért éppen lovakról fog szólni. Néhány kedves emberrel beszéltünk már erről - és olyan természetes mindenkinek az - hogy rajz+gyerekek+lovak.

Kedves Szülők! Ezért kérünk benneteket - azt gondoljuk minden gyereknek van - minimum 15 rajza a lovakról. Fogjátok meg azt, amelyiket a legszebbnek tartjátok és ne habozzatok küldjétek el nekünk! Tényleg olyan gyerkőcöknek szeretnénk a díjakat adni, akik értékelik. Jön a szünet - a kuponnal egy felejthetetlen napot tölthettek el Csobánkán - ahol a környezet sem utolsó!!!!!

A pályázati kiírás részletei: http://www.magnoliak.hu/hirek/258-lovas-rajzverseny.html

Ma reggel elindultunk Dórival.
Olyan elcsigázottan, ahogy reggel szoktunk lenni. Dóri reggeli előtt én kávé előtt... És ekkor megpillantottunk egy hölgyet - zöld robogón, rózsaszín otthonkában, piros vietnámi papucsban és napszemüvegben.                                       

Olyan jó kedvünk lett tőle. És miért - éppen a színek miatt. Ma egy kicsit korábban értem haza - és visszanéztem a napot színesen.. Milyen az?
Nem történt velünk elvileg semmi extra - megbeszéltünk egy számunkra nagyon szimpi emberrel arról, hogyan látassuk a táborainkat jobban - mert tudjuk, hogy isteni tanárainkkal jót kínálunk, de még a regisztrációink számát növelni kell! Sok érdekeset hallottunk, de úgy döntöttünk - magunk küzdünk tovább rajta - és hisszük, aki értéket keres gyerkőcének - ránk fog találni.
Aztán beszélgettem Gabival a TÁNCTERÁPIÁS programunkról. Újabb érdekes dolgot hallottam. Volt náluk egy leány - évek óta babát szeretett volna. Részt vett a programjukon - és annyira másképpen látta a világot, hogy azóta több kisgyerkőc anyukája: táncol és alkot!
És mi kellett ehhez - az, hogy megtalálja a módszert, akarja - hogy a tánc és művészetek együtt és egy pszichológus rámutasson benne egy másik ösvényre.

Na ez a két színem mára ami a munkánk során jött - ezek milyen színek bennem? Nem tudnám egy színre hozni - de meleg és jó színek. És ilyen érzeteink vannak - amióta a Magnóliák a Magnóliák...


 

Samba, Rumba, Paso Doble ... És mi a csuda ez a Zumba? Hiába keresnénk a tánc
története nagy könyvében a Zumbát - nem találnánk. Ha vannak a korábban említett
táncok - akkor miért van szükség a 21.század gyermekének egy ilyen mix táncra?
Azért mert vidám, könnyen elsajátítható. Ami még jellemzője: nagy teremben sokan
együtt táncolnak, a kivitelezése és a táncelemeknek kontrollálatlan a TÖMEG miatt!
Ennek van előnye - hátránya. Van aki szeret beleolvadni egy bulizós csapatba. Mi inkább
szeretnénk, hogy legyen "sport" értéke a Zumbánknak. Ezt úgy próbáljuk kivitelezni:
Bea táncpedagógus, kis csoportban dolgozunk 10-12 fővel. /Ez ugye nem tornacsarnok
mennyiségű "táncos"! :) / Fontos, hogy a Zumbás Samba vagy a többi táncelem - ténylegesen tartalmazza a sajátos elemeket.
Gyertek és próbáljátok ki - május 22.-én Mocorgó héten gyertek és nézzétek meg...
http://www.magnoliak.hu/hirek/246-gerintornaahatha-joga-hete-0521-es-25.html

Van aki egészen fiatalon találkozik a azzal, hogy hirtelen növés miatt különböző problémái támadnak és minden orvos ugyanazt "kántálja" gerinctorna.

Aztán van aki ahogy "öregszik" érzi, hogy egész nap csak ücsörög: reggel a kávéval, utána az autóban, aztán jön a számítógép előtt - és kikapcsolódás pedig az, hogy átül a tárgyalóba a "meeting"-re. A fittebbek este elmennek egy terembe - és egy óra alatt be akarják hozni azt a mozgást - amit dédszüleink napi nyolc órában osztottak el. 

És ennek mi a vége? A sérülés vagy az "un"hatékonyság ... De mondhatnám természet ellenesnek is, hiszen nem a kicsapódott víz mennyisége jelzi azt, hogy köszönik szépen az izmaink - megkapták, ami nekik jár... Hanem mi?

Nyilván olyan világot élünk, ahol az idő nagyon számít, sokat akarunk és a nap nekünk is csak 24 óra! 

Mi a megoldás?

Évek óta csak olyan mozgásformákat végeztem, ahol őrülten leizzadhattam. Azt éreztem hatékonynak. Ez az az év, amikor a "leizzadóst" kombinálom a "kipurcantóssal".

Milyen az a kipurcantós? - Megmondom: először nevetgéltem - ez ilyen egyszerű, lefekszem a földre és csak lóbálgatom hol a lábamat, hol a karomat - aztán csípő és egyebek..

Nem nem - az egyáltalán nem egyszerű - sőt - komikus, de megerőltetőbb számomra, mint 1,5 óra futás. Ami pedig a legjobb benne, hogy az összegyűlt feszültség eltűnik a gerincem tetejéről. Izomlázam képződik - ami évek óta szinte alig volt. És olyan felszabadult érzést érzek, ami nekem csudajó! 

Leizzadósok - gyertek el hozzánk és próbáljátok ki. Garantálom, hogy nem lesz unalmas!

Decsi-Kiss Dorka (BelugaBeads) bemutakozik
avagy néhány mondat a gyöngyfűzésről

1., Te gyerekkorodban hogyan kezdtél el “gyöngyözni” és mit adott ez neked gyerekként?

A nevemben szerepel a szülőfalum, Decs neve. Decs a Sárköz „fővárosa”, ahol nagy hagyománya van a gyöngyfűzésnek. Hogy mi vitt rá, már nem emlékszem, de kilencéves koromban kezdtem el gyöngyfűzést tanulni Oláh Éva néninél (Berekai Éva néni lányánál). Berekai Éva néniről elnevezték a Tolna Megyei Népművészeti Egyesület hagyományos ékszerpályázatát. Éva néni sokat tett azért, hogy egy-egy minta, hagyományos fűzési mód átöröklődjön a régiektől, többek között azzal, hogy magamfajta gyerekeknek tanította meg őket. Egy-egy ilyen "óra" után otthon mindig megmutattam anyukámnak is, amit tanultunk, ő pedig mindent megtanult tőlem, aztán továbbfejlesztette magát, kutatott, gyűjtött, szakdolgozatot írt a gyöngyökből. Most Király Zsiga-díjas gyöngyfűző népi iparművész, zsűrizni jár, ha hívják. Ráadásul nagyon szigorú is.

Az igazság az, hogy ezekből az időkből, és az Éva néni féle órákból csak a hangulat maradt meg, és néhány kép, illat, forma… De ma is csodálom ennek az idős asszonynak a tudását és a gyerekekhez, az új nemzedékhez való hozzáállását.

2., Te a Lányodnak átfogod-e adni, hogyan és miért?

Szinte biztos, hogy Sári lányom hamarosan elkezd gyöngyözni. Már most, kilenc hónaposan is szedi le rólam az ékszereket, ha arra vetemednék, hogy viselek valamit. Nagyon érdekli őt minden, ami csillog. Ugyanolyan kis szarka lesz, mint én vagyok. J

Szerintem apránként el fog lesni tőlem mindent, aztán majd csak pislogok, mi mindent tud már. Hogy miért? Mert számomra természetes, hogy az ember igyekszik a gyerekének átadni mindent, amit tud, hogy ő jobb ember lehessen.

3., Szerinted mennyire fejlesztő dolog a gyerekek számára a gyöngyfűzés?

A gyöngyfűzés türelmet tanít, de csak akkor, ha valamennyi már van. Megnyugtat, de csak akkor, ha az ember már valamennyire lehiggadt, és nem pörög úgy. Én tizenegy-két évesen csapdostam oda a félkész láncokat az asztalhoz, mert kapkodtam, a kapkodástól összecsomózódott, akkor vagy vágni kell vagy bontani, de mindenképpen macerás. Már kiskoromban tűvel és cérnával dolgoztam, szóval nekem kimaradt a damillal vagy dróttal állatok fűzése – és nem is bánom. Ezek valahogy távol állnak tőlem.

4., Hány éves kortól és milyen technikákat tudnak sikeresen megvalósítani a gyerekek?

-         Óvodás korban maximum azt a babagyöngyöt tudom ajánlani, ami a játékboltokban kapható készlet, nagy műanyag gyöngyökkel. Ezeket a gyerekek kis ujjai is meg tudják fogni. A felfűzés technikáját már ezekkel  is el lehet sajátítani.

-         7-8 éves kortól egyszerűbb, damilra fűzött egy- vagy kétsoros karkötőket fűzhetnek, ahol a ritmust gyakorolhatják: melyik gyöngy után melyik következik. Ilyenkor még a nyaklánchoz nincs türelmük. A legtöbb gyerek menet közben átnyergel a gyűrűkészítésre.

-         9-10 éves kortól a fegyelmezettebb, céltudatosabb gyerekek kezébe már mernék tűt és cérnát adni és az alapvető mintákat megtanulhatják, én is ezekkel kezdtem: kisvirágos, vízfolyásos. Nemrég tudtam meg, hogy az úgynevezett RAW-technika mindkettő. (RAW = Right Angle Weave (derékszögű fűzés)).

-         Ez után pedig már csak kitartás kérdése, hogy meddig jut el egy gyerek.

5., Esetleg egy közös alkotás élménye a szülővel mit jelenthet – neked mit jelentett – nyári közös alkotótáborok ...

Hosszú évek teltek el úgy, hogy anyukám már gyöngyözött, én pedig már/még nem. Irigyeltem a türelmét, amivel tűri a monotonitást, megoldja a felmerülő problémákat, és egyáltalán, hogy be tudja fűzni a cérnát elsőre!

A Tolna Megyei Népművészeti Egyesület Országos Gyöngyfűző Táborain a munkám miatt nem vettem részt soha, más célokra tartogattam a szabadságomat. Viszont a barátainkkal szoktunk olyan hosszú hétvégéket szervezni, ahová meghívtunk ismerős kézműves mestereket, mesemondókat, zenészeket, mindenféle érdekes embereket, és együtt jól éreztük magunkat. Egy ilyen hétvége alkalmával beültem az anyukám által tartott foglalkozásra, és úgy maradtam. J A végén csomagolt nekem pár tasak gyöngyöt, hogy tudjam folytatni. Nem sokkal később egy barátnőm megkért, az esküvőjére készítsek neki ékszert. Konkrét elképzelése volt; olyan nyakláncot kért, amit még sosem fűztem. Hát megtanultam. Íme. Aztán kért a menyecskeruhához is egyet. Azt sem tudtam, megtanultam.

Az első mintákat anyukámtól kaptam. Egy A4 oldalra volt 3-4 különböző minta lerajzolva. Ez a bibliám ma is J Aztán elkezdtem böngészni az interneten, és rájöttem, nekem más stílus áll jobban a kezemre. Valahogy így lett a BelugaBeads.

Mi is a papírszínház? Sok válasz születhet erre a kérdésre. Ami nekünk az első pillanattól egyértelmű volt, hogy a színjátszás - a mesemondás - a mesekészítés és nem utolsó sorban: képzőművészet!  Volt már egy bemutatkozás az Oviparádén április elején. Ott az alkotás nem kapott szerepet - de nagyon aranyosak voltak a gyerkőcök. Nagyon élvezték a közösen elkészülő meséket. A nagyobbaknál - például a kisiskolás korosztálynál nagyon hangsúlyos a képzőművészeti tevékenység is. Hiszen van egy mese - mely lehet már meglévő, vagy közösen kitalált. Ehhez a szereplőket maguk készítik el a gyermekek. Hosszasan dolgoznak a tökéletes alkotásokkal. Utána pedig elindulnak a próbák. Rendezés, dramaturg és minden ami színház. A végén létrejön egy előadás. Megszületik - és bemutatják a gyermekek az a csodát, amin dolgoztak! Varázslatos lesz! Gyertek! Július 09.-13.-ig a Magnóliás táborok egyikében ezt ki lehet próbálni !!! Részletek: http://www.magnoliak.hu/nyari-taborok.html.