Ma reggel elindultunk Dórival.
Olyan elcsigázottan, ahogy reggel szoktunk lenni. Dóri reggeli előtt én kávé előtt... És ekkor megpillantottunk egy hölgyet - zöld robogón, rózsaszín otthonkában, piros vietnámi papucsban és napszemüvegben. 
Olyan jó kedvünk lett tőle. És miért - éppen a színek miatt. Ma egy kicsit korábban értem haza - és visszanéztem a napot színesen.. Milyen az?
Nem történt velünk elvileg semmi extra - megbeszéltünk egy számunkra nagyon szimpi emberrel arról, hogyan látassuk a táborainkat jobban - mert tudjuk, hogy isteni tanárainkkal jót kínálunk, de még a regisztrációink számát növelni kell! Sok érdekeset hallottunk, de úgy döntöttünk - magunk küzdünk tovább rajta - és hisszük, aki értéket keres gyerkőcének - ránk fog találni.
Aztán beszélgettem Gabival a TÁNCTERÁPIÁS programunkról. Újabb érdekes dolgot hallottam. Volt náluk egy leány - évek óta babát szeretett volna. Részt vett a programjukon - és annyira másképpen látta a világot, hogy azóta több kisgyerkőc anyukája: táncol és alkot!
És mi kellett ehhez - az, hogy megtalálja a módszert, akarja - hogy a tánc és művészetek együtt és egy pszichológus rámutasson benne egy másik ösvényre.
Na ez a két színem mára ami a munkánk során jött - ezek milyen színek bennem? Nem tudnám egy színre hozni - de meleg és jó színek. És ilyen érzeteink vannak - amióta a Magnóliák a Magnóliák...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.