Mióta belevetettük magunkat a Műhelyéletbe, sok dilemmát okoz, hogy mikor jobb tartani a workshopjainkat vagy a kurzusainkat. Ezen a hétvégén valami megint bebizonyosodott.
Sok program volt nálunk: a gyerekek még készítik a könyveiket, készülnek a színi fellépésre is. ÉS AZ ELSŐ Otthonkommandó hétvégi workshop is most zajlik. Azt már meg sem említem, hogy gyöngyöt fűztek a leányok, asszonyok Decsi Kis Dorkával. Vasárnap kommandóznak tovább a Csajok. Színskála, üzletek, alaprajzok és közös dekorálás.
Aztán gondoltuk, hogy dobjuk fel a napot. Kimentünk a Rómaira ebédelni. Menza a hűs fák alatt. És tudjátok mit láttam. Mindenki csacsogott. Mesélt - valami mindig eszébe jutott valamiről, a másikunk folytatta. Kérdések és válaszok. És egy jó kis ücsörgés. Olyan sziesztásan.
Ma azt érzem, hogy mindig jó csapat volt - de így, hogy a résztvevők
rászánták ezt a hétvégét - és a workshopot tiszta szívvel csinálják. Hallgatják, hozzászólnak - aktívak - és megosztanak, vitatkoznak. Az esti workshopokon nehezebb volt ilyen aktivitást elérni és sajnos a közös kajálásra sem volt alkalom. Pedig azt többet ki nem hagynám!
Most éppen a workshop vége megy - kicsit másképpen haladtak a leányok. Most parázs vita van a minta alaprajzon. Mindenki mondja és mondja....
Én azt hiszem az eredeti kérdést eldöntve: jobb ez a hétvége - ha minimum 3 óra / alkalom! Ami fontos, a lelkedet rá kell hangolni és akkor nagyon sokat fogsz kapni! 
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.