Élet a Magnóliák Műhelyében

Mióta belevetettük magunkat a Műhelyéletbe, sok dilemmát okoz, hogy mikor jobb tartani a workshopjainkat vagy a kurzusainkat. Ezen a hétvégén valami megint bebizonyosodott.
Sok program volt nálunk: a gyerekek még készítik a könyveiket, készülnek a színi fellépésre is. ÉS AZ ELSŐ Otthonkommandó hétvégi workshop is most zajlik. Azt már meg sem említem, hogy gyöngyöt fűztek a leányok, asszonyok Decsi Kis Dorkával. Vasárnap kommandóznak tovább a Csajok. Színskála, üzletek, alaprajzok és közös dekorálás.
Aztán gondoltuk, hogy dobjuk fel a napot. Kimentünk a Rómaira ebédelni. Menza a hűs fák alatt. És tudjátok mit láttam. Mindenki csacsogott. Mesélt - valami mindig eszébe jutott valamiről, a másikunk folytatta. Kérdések és válaszok. És egy jó kis ücsörgés. Olyan sziesztásan.

Ma azt érzem, hogy mindig jó csapat volt - de így, hogy a résztvevők rászánták ezt a hétvégét - és a workshopot tiszta szívvel csinálják. Hallgatják, hozzászólnak - aktívak - és megosztanak, vitatkoznak. Az esti workshopokon nehezebb volt ilyen aktivitást elérni és sajnos a közös kajálásra sem volt alkalom. Pedig azt többet ki nem hagynám!

Most éppen a workshop vége megy - kicsit másképpen haladtak a leányok. Most parázs vita van a minta alaprajzon. Mindenki mondja és mondja....

Én azt hiszem az eredeti kérdést eldöntve: jobb ez a hétvége - ha minimum 3 óra / alkalom! Ami fontos, a lelkedet rá kell hangolni és akkor nagyon sokat fogsz kapni!

 

Ha nincsenek kutyáink - ma nem lenne a Műhely. Bundás Makka és akkor még Félix Dóri öreg kutyája voltak akik bennünket összehoztak. Nekem első kutyám Bundás, Dóri ellenben egy aktívan ÁLLATOS családból származik: kutya, macska, csincsilla - és sok sok kis befogadott állat játszott szerepet az ő életében kicsi korától.
Aztán egyszer kiderült a mi "kapcsolatunkban" , hogy a lovakat is mindketten szeretjük. Nem is kicsit!  Miért: mert hihetetlen furcsa állat! Amilyen nagy és melankolikus olyan
vidám és szeretni való négylábú. A ló szeretete mindkettőnknél nem csak a lovaglás maga, hanem minden ami a "lóval" jár: patakaparás, kefélés, sörény kifésülés, akár ha mód van rá etetés. És az az illat - mert abban meg kell, hogy egyezzünk, hogy az nem szag! Az valami felejthetetlen. Sok élményt tudnék most megosztani veletek - ami még a Lovacskámmal közösen történt velünk. Violettnek hívták, de van egy STORY, ami szerintem jellemez egy ember-ló kapcsolatot. Elmesélem nektek:

Nagyon rossz kedvem volt - és megérkeztem a lovardába. A lovak hatalmas területen egy karámban voltak. Violett már messziről jött oda hozzám és az természetes volt, hogy a vállamra hajtotta a fejét, így köszöntött! Megfogtam, kivezettem, lepucoltam és elindultunk.
Hova - Isten tudja - csak mentünk és mentünk keresztbe kasul.... Csak el..
Órák óta mentünk szerintem nem is nagyon tudtam már hol vagyunk. Bekeveredtünk egy olyan területre, ahol magas volt a gaz - és a növényzet is nagyon burjánzott. Gyakorlatilag alig lehetett haladni. Ráfeküdtem a Violettre - éreztem a teste melegét. A lovakról az a hír járja, hogy nagyon félősek. Az én loval ebben a helyzetben nyugodtabb volt mint én - én nem vezettem, csak hozzábújtam és kivitt a bozótból - és hazavitt. Ezt soha nem fogom elfelejteni - benne mindenek felett megbíztam. Mire visszaértünk, ettől az érzéstől minden rosszkedvem elillant! Soha nem fogom ezt az érzést elfelejteni! Akkor tanultam meg, milyen az, ha száz százalékosan megbízunk valakiben!

Sok oka van annak, hogy miért írtunk ki egy rajzversenyt! Az viszont számunkra nem volt kérdés, hogy miért éppen lovakról fog szólni. Néhány kedves emberrel beszéltünk már erről - és olyan természetes mindenkinek az - hogy rajz+gyerekek+lovak.

Kedves Szülők! Ezért kérünk benneteket - azt gondoljuk minden gyereknek van - minimum 15 rajza a lovakról. Fogjátok meg azt, amelyiket a legszebbnek tartjátok és ne habozzatok küldjétek el nekünk! Tényleg olyan gyerkőcöknek szeretnénk a díjakat adni, akik értékelik. Jön a szünet - a kuponnal egy felejthetetlen napot tölthettek el Csobánkán - ahol a környezet sem utolsó!!!!!

A pályázati kiírás részletei: http://www.magnoliak.hu/hirek/258-lovas-rajzverseny.html

Ma reggel elindultunk Dórival.
Olyan elcsigázottan, ahogy reggel szoktunk lenni. Dóri reggeli előtt én kávé előtt... És ekkor megpillantottunk egy hölgyet - zöld robogón, rózsaszín otthonkában, piros vietnámi papucsban és napszemüvegben.                                       

Olyan jó kedvünk lett tőle. És miért - éppen a színek miatt. Ma egy kicsit korábban értem haza - és visszanéztem a napot színesen.. Milyen az?
Nem történt velünk elvileg semmi extra - megbeszéltünk egy számunkra nagyon szimpi emberrel arról, hogyan látassuk a táborainkat jobban - mert tudjuk, hogy isteni tanárainkkal jót kínálunk, de még a regisztrációink számát növelni kell! Sok érdekeset hallottunk, de úgy döntöttünk - magunk küzdünk tovább rajta - és hisszük, aki értéket keres gyerkőcének - ránk fog találni.
Aztán beszélgettem Gabival a TÁNCTERÁPIÁS programunkról. Újabb érdekes dolgot hallottam. Volt náluk egy leány - évek óta babát szeretett volna. Részt vett a programjukon - és annyira másképpen látta a világot, hogy azóta több kisgyerkőc anyukája: táncol és alkot!
És mi kellett ehhez - az, hogy megtalálja a módszert, akarja - hogy a tánc és művészetek együtt és egy pszichológus rámutasson benne egy másik ösvényre.

Na ez a két színem mára ami a munkánk során jött - ezek milyen színek bennem? Nem tudnám egy színre hozni - de meleg és jó színek. És ilyen érzeteink vannak - amióta a Magnóliák a Magnóliák...