Nagyon szeretünk különös dolgokat megismerni. Imádom az ismeretlen helyeket is felfedezni. A kedvenc foglalatosságom, ha elutazunk valahova - ott reggel felvenni a futócipőt és környéket úgy feltérképezni futás közben. Meggyőződésem, ahhoz, hogy kellő alapossággal megismerjünk egy helyet, egy embert, egy bármit - ahhoz közelség és idő kell és persze kellő nyitottság.
Persze azon is el lehet gondolkodni, hogy az ember miért éppen mindig az újat keresi? Miért nem elégszik meg a jól bevált dolgokkal maga körül. Biztosan vannak, akik az állandóság mentén élik az életüket, de mi nem.
Néha gondolkodom rajta közösen Dórival, itt a Műhelyben ezzel a mentalitással nem a nehezebb utat választjuk? Meggyőződésem, hogy annak tűnik, de sokkal izgalmasabb. 
Elmesélek egy történetet: első NIA óra volt a Műhelyünkben. Nagyon vártam, mert volt már egy NIA-élményem, ami nem volt egyértelműen pozitív. De Saci megmutatta számomra egy új arcát ennek a mozgásformának. A tánc amúgy is kezd vonzó lenni számomra - de erről majd egy másik bejegyzésben. Az óráról PRÍMA érzetekkel jöttem ki.
Egyből elkezdtek cikázni a gondolataim. Ki az, aki ugyanilyen boldogan és megelégedetten jönne ki az óráról és nyitott kipróbálni valami egészen mást, mint amit más helyeken megszokott? Eszembe is jutottak néhányan, írtam a NIA-ról néhány embernek. Néhányan jönnek azóta is hétről -hétre. Aztán volt olyan történetem is - amikor valakit lebeszéltem róla. Na ez persze lehet, hogy badarság, mert soha nem lehet tudni kiből mit hoz ki egy új élmény. Közülük is volt már olyan vendégünk, aki eljött - és maradt - pedig nem gondoltam...
Jó, hogy sokan nyitottak vagyunk az újra - mi pedig megkeressük a társainkat!
Úgyhogy maradunk a magunk által kialakított kaptafánál! Belevágunk még sok-sok ismeretlenben a közeljövőben. Ahogy egyre többen vagytok körülöttünk - nagyon hisszük, hogy mindenki számára találunk és kínálunk majd valami különlegeset. Már tudjuk, hogy sokan igényeljük azt, hogy legyen egy hely, ahol figyelnek ránk! Remélem, a Magnóliák Műhelye lesz ez a hely a számotokra!
Amire most nagyon készülünk: próbaóra Port de bras és ISHTA jóga, egy nyílt hét a mozgásóránkra és nyílt nap sok új program bemutatására gyerekeknek /ez utóbbi kettő, még nincs fent a honlapon, de írunk úgyis még róla!/. Reméljük, hogy sokan lesztek majd nyitottak az új dolgainkra.
Tudjátok, hogy Duna őrült vagyok! Imádom szeretem - koszos, piszkos - sokaknak félelmetes - de bizony mi fürdünk és sportolunk is benne. Most csodás - a víz alacsony és kijönnek a homokdűnék. Nincs annál jobb, mint bármilyen vízi eszközzel - kivéve gumimatrac - vízre szállsz és megkeresed a saját kis öblödet. Letáborozol, piknikezel - vagy csak sütkéreztek... Most ilyen napok várnak rám - Dóri pedig kiugrik egy kis tenger-nézésre pár napra - haverok+fanta+buli.... Szerintem ő is kikapcsol - úgy ahogy kell!
Most esett meg velünk, hogy én itt ülök és írok. Egyszer csak hatalmas ugatás a partról - lemegyek - az én kutyám és egy fehér cica acsarkodtak egymással szemben. A cica volt a keményebb - a gazdája monda, hogy ő bizony az én kutyámért aggódott. Én is, de nem tudom lebeszélni a cicaellenességről... Ezt a jelenetet 20 ember követte a parton. Lehet, hogy fogadásokat is kötöttek - ki fog nyerni?
részletekkel! Nem volt számomra egyszerű a helyzet, nincs gyakorlatom a varrásban, közben egy fél órára el kellett szaladnom, meg azért a Műhelyben mégiscsak valamiféle háziasszony vagyok.... De született valami - még ha nem is teljesen önállóan - de MEGCSINÁLTAM. A Luca örült nagyon - azóta hordozza mindenhova! MEGÉRTE!!!!
Húgom barátnője Orsi költözik. Nagyból kicsibe... Mi legyen a sok holmival, amit maximum bedobozolva vihetne tovább magával. Annak meg mi értelme? Így kitalálta, megszabadul tőlük. Sok - sok mindent Anya - otthonnak, Öregek otthonának ajánlott fel. Azonban marad sok értékes és szép tárgya - ami vevőért kiáltott! 
