Élet a Magnóliák Műhelyében

Igen nehéz nekem ezekről a dolgokról írni. Én nagyon szerencsés vagyok - a Lányom egy csoda - attól a pillanattól, ahogy megszületett. Egészen töpörtyű korától önálló, határozott emberke. Teszi a dolgát szépen csöndben. Nagyon nem kellett beszélni neki semmiről - tudja ő magától milyen a család értékrendje, mit lehet és mit nem. Biztosan sokan mondjátok - hogy persze-persze... Én nem akarom, hogy higgyetek nekem - én csak azt szerettem volna alátámasztani, hogy én miért nem kerestem soha a gyerek szakkönyveket, előadásokat, lehetőségeket egy jó beszélgetésre gyereknevelésről.

De azt is tudom, hogy ez nem ilyen egyszerű. Még azért várom a kamaszkort nálunk is - hiszen ha mindenki azt kapja vissza, mint amilyen ő maga volt ... Na akkor - szerintem ott fog eljönni az a korszak, hogy habzsolni fogom a szakkönyveket.:)

Sok mindenkivel találkozunk, mióta a Műhelyt építjük és azért van sokféle gyerek és hozzá is sokfajta szülő, nagyszülő. Azt gondolom, hogy a mai világban nagyon nehéz nekünk anyukáknak. Nem megyek itt ebbe bele, mert túl hosszú lenne a blog - sajnos. Egy biztos - nem minden gyerek viseli könnyen a maga természetét, a családja időhiányát. Keletkeznek "kisülések" és nem biztos, hogy ezt mindig tudjuk kezelni.

Azt már tudjátok, hogy készülünk egy Kávéházi beszélgetésre Páli Patríciával, aki coach - és nagyon sok érdekes témát fogunk átbeszélni. Most jelent meg Patrícia újabb cikke a www.lifegarden.hu oldalon, amiből szeretnék nektek idézni - és kívánok pár nyugodt percet hozzá, hogy elolvassátok. Szerintem hasznos - a sok gyakorlati tanácsért. Sokszor tudjuk ezeket a dolgokat - de nem alkalmazzuk... Ez a cikk szerintem sokatokat erősíthet meg vagy adhat tippeket.

A kedvenc részem - hiszen magam is a megoldások embere vagyok:

"Keressük közösen a megoldást!
A hisztikre kirótt szankciók nem sokat segítenek, nem vezetnek tanulságok levonására a gyerek számára. Ne a büntetésen legyen a hangsúly, sokkal inkább a konstruktív probléma megoldási folyamatot helyezzük előtérbe, ahol a hiszti jövőbeni elkerülése kerül a középpontba. Gyerekünkkel közösen dolgozzunk ki olyan megoldásokat, amelyeket ő is elfogad, ezek a következő alkalmakkor hivatkozási alapot szolgáltatnak. Különös erővel bír, ha a kidolgozott megoldásokról kézzel fogható emlékeztetőt (rajzot, fotót) készítünk, ami egy adott szituációban előhívja a megállapodást.
Kitartást és sok sikert kívánok a nehéz, ámde hatalmas sikereket eredményező feladathoz!"

Forrás: http://www.lifegarden.hu/ismeretterjeszto/a-hiszti-kezelese/260/

Sokat szoktunk Dórival arról beszélgetni, hogy milyen irányba érdemes a Műhelyt fejleszteni. Általában elérkezünk a felnőtt vagy a gyerek programok kérdéshez. A szívünk a gyerek oldalra húz, de a realitás a felnőtt programok felé visz el bennünket. Nem mintha az nem egy izgalmas dolog lenne. De igazán, amit mi az elején nagyon szerettünk volna, hogy gyerekkínálat területén kitűnjünk a mostani - szerintünk kicsit egyhangú kínálatból.

Szerintünk a kínálatunk nagyon egyedire sikerült. Ha szoktátok nézni az oldalunkat, akkor ismeritek.

Ennek ellenére nem könnyen tudjuk a csoportjainkat feltölteni!? Persze erre biztosan sok magyarázat van - de mi látunk egy nagyon fontos problémát. Lehet, hogy a mi értékítéletünk nincs a helyén, de a Műhely életében erősen törekszünk arra, hogy minden foglalkozásunk magas színvonalú legyen és KIS CSOPORTOK - ban történjen. Lehet, hogy manapság ez nem is annyira fontos?

Ez miért szempont nekünk? Mert hisszük, hogy igazán egyéniségeket figyelembe véve lehet emberekkel foglalkozni.

Azt gondoljuk, hogy a gyerek foglakozások esetében ez még fontosabb! A gyerekek fejlődés szintje más és más. Az iskolákban általában nincsen arra idő, hogy egyes gyerekek egyéni igényei szerint történjen az oktatás. Aztán jönnek az iskolai szakkörök, foglalkozások - azért azt gondolom, hogy szülőként ti is látjátok, hogy az iskola szellemisége ott sem fog változni attól, hogy ezek a foglalkozások "fizetősek". Ez talán így van jól!
Aztán vannak a nagycsoportos különórák... Hát nem tudom - az biztosan jó? 10-20 gyerek számára hogyan tud elmélyült tudást átadni az oktató úgy, hogy fegyelmezni egy külön órán nem nagyon lehet úgy, mint az iskolában? Illetve a gyerek "fejlesztése" - hiszen külön foglalkozásra azért visszük a gyerkőcöt - biztos, hogy megfelelő hatásfokon történik, amikor 15 gyerekből az én gyerekem az egyik?
Amikor órát/tanfolyamot/kurzust választunk érdemes nekünk szülőknek megfogalmazni, hogy milyen céllal  visszük oda gyermekünket. Hiszen ha a gyerek nem fejlődik - vagy nem olyan mértékben - akkor az az idő és anyagiak, amit erre fordítottunk nem biztos, hogy jó "befektetés"!  

A Magnóliák Műhelye viszont nagyon is nagy hangsúlyt fektet arra, hogy ismerjük meg azokat a gyerekeket, akik hozzánk ellátogatnak. Váltsunk néhány szót - még mi szervezők is - egy kis tea mellett arról amit nálunk csinálnak. Ezek mindig izgalmas kis beszélgetések. Egyben biztosak vagyunk - nálunk a foglalkozásoknak megvan a "váza" és a gyerekek igényeit, tudásvágyát és fantáziáját megismerve fő szempont az egyéni fejlesztésen van! Hiszem, hogy ezt nem csak szeretnénk, hanem mint ahogy az elmúlt "csonka" évünk két sikeres kurzusa mutatta - meg is valósítottuk!

Persze gondolhatjátok azt is, hogy savanyú a szőlő. De nem! Hiszen a Műhely életének alakulása folytonos mozgásban van. Abba az irányba megyünk mindig ami értékrendünknek és a Műhelynek megfelelő: színvonalban, kínálatban stb. Csak rossz lenne, ha gyerekek mégsem lennének a Műhelyben... Hiányoznának nagyon!

Kicsit morfondíroznék tovább a fotóról. Ma még ezer dolog jutott az eszembe...Az egyik ilyen, hogy én még soha nem voltam profi fotózáson. Vasárnap - amikor a Műhelyben volt az első Családi Fotózás napja - Dóri kérte, hogy kellene rólunk közös fotó, hogy végre a honlapra felrakjuk. Ne csak nevek legyünk - hanem arcok is! :)
Már induláskor olyan fura dolog történt velem. A mindennapokban nem sminkelem magam - pedig kellene - de nem tudtam úgy elindulni, hogy valamit ne pingáljak magamra. Fura - ez én vagyok? Aztán mit vettem fel? Mondogattam magamban egész délelőtt - én csak lazán, ahogy szoktam farmer és valami póló, nem kell ebből nagyobb ügyet csinálni mint bármikor máskor. Nem húzom hosszúra a storyt - azért eltelt néhány perc a szekrény előtt.

A Műhelyben ismert arcok: Gábor, Dóri - és több kedves arc ismeretlen, de vidám család a kicsi babájukkal és Lili Dóri barátnője. Aztán jött a háttérre állás - és nem tudom mi történt: jó kis zene, rihi-röhi - de minden olyan természetesen zajlott. Nekem - aki eddig csak az amatőr fotókban hittem. Nem láttam még a képeket - és nem is tartott a fotózás sokáig - de kíváncsian várom az első raprid profi fotózásom eredményét.

Több család volt nálunk ezen a napon. Az első családról írnék. Konkrét elképzelésekkel érkeztek - de nagyon nyitottak voltak minden egyéb "formációra". Szépek voltak, természetesek - jó kis vasárnapi program kerekedett gyereknek - felnőttnek. Azt hiszem, hogy emléknek és ajándéknak sem utolsó az, amit kézhez fognak kapni!

Nem tudom, ha ránéznek 10-20 év múlva a képekre - akkor eszükbe fog jutni ez a nap, a Műhely, a Dorka /Beluga Beads/ által sütött isteni muffin? A Magnóliás Dóri, aki a werkek werkjét (lsd.alul) készítette? Vagy az Adonyi Gábor - aki csak úgy kattintgatott? Vagy a családi viták és nevetések fotózás közben? És a Magnóliák Műhelye, a Magnólia feeling?

Kell az emlékeket ennyire őrizni? Vagy inkább a hangulat megidézése segít sokszor - hiszen ami jó volt, azt jó visszaidézni - hátha ha nem is ugyanúgy, de megismétlődik az érzés. Nekem ilyen már volt ... Lesz is!