Most, hogy nyaralunk, sokat szemlélődöm. Sokszor csak aprócska dolgokat is elbámulgatok - persze csak addig, ameddig családom valamelyik tagja meg nem jelenik - és a maga cserfességével kér valamit vagy csak mesél ... Vagy éppen tőlem várja, hogy meséljek.
Ültem a kertben és egy magas fán egy harkály kopácsolt. Csodaszép volt. Fekete és piros. Haladt felfelé a fán és csak kopácsolt. Aztán átrepült egy másik ágra - és azt is végigkopogtatta. Jó nagy fa volt - így viszonylag sokáig nézhettem.
Számtalanszor láttam mostanában a Duna parton futás közben mókusokat futkározni a Római parti fákon. Nagyon helyesek - fel és alá rohangálnak - néha megállnak, körbekémlelnek és futnak tovább.
Azon gondolkodtam, hogy szoktak-e az állatok szabadságra menni? És ha igen, akkor ezt hogyan teszik meg? Elhagyják megszokott környezetüket? Mást csinálnak - mint mindig?
Nem vagyok egy nagy biológus - de nem mennek szabadsága. A megszokott környezetüket egyes fajok változtatják, ki folyamatosan, kis szezonálisan. :)
Miért is kezdtem bele ebbe a kis monológba. A bambulás vitt el eddig és az, hogy nekünk embereknek miért van mégis szükségünk arra, hogy néha mást csináljunk? És ha eljön ennek az úgynevezett "kikapcsolódásnak" az ideje - utána miért látunk mindent más színben? Miért nem tudjuk ezt az érzetet megtartani?
Szerintem ott lehet a hiba, ha ott akarsz maradni, ahol kikapcsolódtál. Én nagyon várom az őszt - nagyon izgalmas lesz látni, hogy mait mi értéknek gondolunk - az nektek is az lesz-e?
