Élet a Magnóliák Műhelyében

Egy hónapja NIA-zunk hetente egy alkalommal. Nagyon várjuk! Miért? Mert a NIA szabad, de átmozgat és elgondolkodtat. Ellazulunk és minden aktuális gondolatunkat elengedjük. Csak táncolunk. Különböző „fajták” vagyunk, akik együtt mozgunk. Ennek ellenére azt látom, hogy szinte kialakult egy csapat, akik hétről hétre ott vagyunk, és egyre jobban érezzük:elengedhetjük a hétköznapjainkat és együtt, de magunkban vagyunk! Ez ritka!    Jávor Hajni /Magnóliák Műhelye

Mi a  NIA ?
Egy egyensúlyt kereső mai nő szemével, aki mellesleg a pilates mellé ezt a táncos, kicsit spirituális, nőies ámde egyedi mozgásformát választotta és oktatja… Sőtér Sarolta 

„Hol van szükség egyensúlyra? Szerintem mindenhol, mivel mindenben ott van a polaritás és a kettősség.Elsőként ott van a testünk és a lelkünk, sőt, fő rendezőként ott figyel még az elménk is. Aztán ott van a folyamatos változás, kézen fogva az állandóság utáni vágyunkkal. Aztán mehetünk tovább a kiáradó és befogadó energiával, a szabadsággal és kötöttségekkel, vagy máshogyan mondva a lehetőségeink és a korlátaink témával. Mert igazán tényleg mindegy, csak millióképpen van jelen az életünkben.

A táncban éreztem meg legelőször a lehetőségét annak, hogy mindkettővel foglalkozhatok egyszerre. Aztán az is kettévált: hihetetlen lelki/érzelmi/szellemi élményeim és felismeréseim voltak, de a testemet sutának éreztem. Nem kedveltem túlzottan a kész NIA rutinokat, én szárnyalni szerettem volna, minden egyes alkalommal megváltani a világom. De mindig belerondítottak a képbe a hétköznapok - ezek a csúnya földi dolgok. 

Egy kis spirituális gondolatmenet…

Aztán eljött a tréning, ami ráerősített arra, hogy hello, itt vagyunk a testünkben, táncolj nyitott szemmel, legyél benne a mozdulataidban, legyél benne az életedben és földeld le magad. Egyszerre növessz gyökereket és nyúlj az ég felé. Na persze, én, aki még táncolni is csak lábújjhegyen, hogy a lehető legkevesebb részem legyen idelent. Könnyű kiszakadni, akár felfelé (spiritualitás), akár lefelé (anyagi világ), akár kifelé (hétköznapok), akár befelé (lelki dolgok). Pedig itt vagyok és szeretném, ha az életemet olyan minőségben élném, amivel maradandó/valós élményeket gyűjthetek és vihetek majd magammal. 

Ezért nagy duzzogva, de elfogadtam, ha már így vagyunk itt - testben, lélekben, szellemben. Egóval. Azóta érzem úgy, hogy a mozdulataim kezdik követni azt a mintát, amit fejben elképzelek. Igen, használom a figyelmem arra, hogy megnézzem, hogy egy lépés mitől lesz olyan, amilyen. Egy egyszerű karemelés mitől lesz kecses és lágy, vagy éppen mitől lesz erős. Figyelem és követem a rutinokat, és azt vettem észre, hogy a csodák így is megtörténnek. Nem mindig értem őket, de arra jutottam, hogy miért kéne mindent megérteni? Azért, hogy újabb rágcsálnivalót adjak magamnak, amivel újra elvihetem a figyelmem a jelenről?

Végül arra jutottam, hogy nekem ez tetszik. A NIA gyakorlatias módszer és hála ennek a gyakorlatiasságnak, úgy lehetek benne szabad, hogy csak a figyelmemnek azt a részét tartja ott, ami ahhoz kell, hogy létrehozzam az egyensúlyt és a szívem/lelkem legyen szabad, ezáltal boldog és elégedett. Minden helyzetben és minden korlát ellenére.  „

Sőtér Sarolta NIA és Pilates oktató